Nem egyforma utak vezetnek az anyasághoz, míg én későn érő típus vagyok, és mindkét gyermekem 40 éves korom után született, Ági, a Csak csináld! blog szerzője tudatosan készült rá, és "lőtte be", hogy mikor szeretne kisbabát. Imádom Ági magával ragadó stílusát, ezért is kértem meg most, hogy írja meg az ő történetüket.
Vendégposzt következik:
.... persze attól függ, melyik, de ne hidd, hogy nem találnak rajtad fogást a különböző anyukás facebook-csoportok.
Ismeritek azt a régi mondást, hogy egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell? Annak idején a gyereknevelés nem korlátozódott csak az édesanyára vagy a szülőkre, hanem egy egész közösség részt vett a baba- később a kisgyerek körüli feladatokban, jellemző volt ez több generációk együttélése esetén, vagy szűkebb közösségekben.
Amikor azt mondom egy anyukának, akár egy baráti beszélgetés közben, hogy "énidő", felkapja a fejét, és rögtön így kérdez vissza:
- hát az meg meg mi?!
Eva Longoria 43 éves korában adott életet fiának, Santiago Enrique Bastónnak, és egy interjújában így fogalmaz ezzel kapcsolatban: számára a negyvenes éveinek beköszönte a tökéletes időzítés ahhoz, hogy szülővé váljon.
Akut társasághiány. Eként próbálom leírni a nagyfiam tünetegyüttesét, amiket mostanában produkál, így, hogy lassan 3 hete nincs ovi. Amellett, hogy aggódom nemcsak azokért, akik a közvetlen környezetemben lettek épp fertőzöttek, de lassan mindenki másért is kis hazánkban, nem mindig tudok kilátni a kis háztartásunkból, ahol épp két gyereket próbálok fizikai-lelki egyensúlyban tartani.
...amikor azt hiszed, már mindegyik bölcsességet ismered. Azért mutathatok még néhányat? Melyik lesz az új kedvencetek?
Napok óta csak rendezgetem a könyveket, számlákat a komódon, a nemrég érkezett Hegmesék könyv sarkát is épphogy csak megigazítom, nem veszem kézbe még, de lesimítom, ahogy rend lesz a bútor tetején.
Kara Western grafikái megmutatják a kisgyerekes realitást.
Még mindig nem ment ki a vírus a divatból, ha vicces akarok lenni. De egyre kevésbé vagyok vicces kedvemben, azokat a cikkeket például, hogy a fiatalabb generációra milyen hatással van a járvány, már meg sem merem nyitni.
Mióta megszületett, a leggyönyörűbb kislánynak látom. Már akkor tudtam, hogy különleges, amikor először megpillantottam, a halványrózsaszínű, finom bőrét, nevető szemeit, apró kezeit, picike babahurkáit.
Van ez az önsegítő könyv, a címe most mindegy is, meg az is, hogy ki olvasta épp a családban, a lényeg, hogy van benne pár gondolat arról, hogy legyen kívül-belül tisztaság és rend, és akkor összhangban leszünk magunkkal és a környezetünkkel. Így jött az ötlet, hogy akkor mossuk ki azt a függönyt is, amit amúgy baromi nehéz leszedni, és ha itthon vannak a gyerekek, akkor egy kommandós akciónak is elmegy a kivitelezése, de persze legyen rend meg tisztaság az adventre, nosza, vágjunk bele.
Nagy képernyő, popcorn, háborítatlan csend, teljes kontroll a távirányító felett- jujj de vágyom erre néha! Ha csak egy icipici időm is lenne filmeket nézni, anyaság témában ez lenne az az öt (és plusz egy), amit tutibiztos, hogy újranéznék. Mind nagy kedvencem, ha nem láttátok, nézzétek meg őket (direkt nemcsak sírósakat válogattam).
Még tavasszal, a bezártság ideje alatt kiderült, hogy nemcsak szakácsnőnek/élelmezésvezetőnek lennék csapnivaló, de óvónéninek is. Nem akarok magyarázkodni, imádom a gyerekeimet, de egy kicsivel és egy picivel a négy fal közötti lét az én idegrendszeremet is erősen megtépázta, és sokszor éreztem magamnak eszköztelennek, ha arról volt szó, hogy rendet tegyek a gyerekek között vagy épp egy reménytelennek tűnő dackorszakos problémát simítsak el.
Értem én, hogy mindenkin rajta a covidpara, ez alól én sem vagyok kivétel, alá is vetem magam mindenben az óvodánk kívánalmainak.
