Van ez az önsegítő könyv, a címe most mindegy is, meg az is, hogy ki olvasta épp a családban, a lényeg, hogy van benne pár gondolat arról, hogy legyen kívül-belül tisztaság és rend, és akkor összhangban leszünk magunkkal és a környezetünkkel. Így jött az ötlet, hogy akkor mossuk ki azt a függönyt is, amit amúgy baromi nehéz leszedni, és ha itthon vannak a gyerekek, akkor egy kommandós akciónak is elmegy a kivitelezése, de persze legyen rend meg tisztaság az adventre, nosza, vágjunk bele.
A nagytakarításon ekkor már nagyjából túl voltunk, az ominózus függönyünk és egy-két apróság volt már hátra csak. A gyerekek persze baromira élvezték a felfordulást, csak a férjem bosszankodott kicsit amiatt, hogy nem találta meg a létrát, de hát milyen jó, hogy kisgyerekes család vagyunk, a fürdőszobai fellépőt pont fel tudja rakni az étkezőszékre, és el is éri a karnist.
A textilek leoperálásával nem is volt semmi baj, a mosás is vidáman lement, örömködtünk is, micsoda illat, de jó, hogy erre is sort tudtunk keríteni még idén, sőt, karácsony előtt, ez az igazi csapatmunka. Ebben a kívül-belül tiszta lelkiállapotban (így sugallta a könyv is), teljes lelki békében vonultam ki a konyhába vacsorát készíteni, miután már csak apró simítás volt vissza a frissen mosott-vasalt függönyünk vissztételét illetően.
A férjem még igazgatott rajta valamit, de "menj csak, innen már megoldom"-mal hagytam magára a szobában.
Már épp a vacsorát melegítettem átszellemült adventi hangulatban, a gyerekek is ott sertepertéltek körülöttem, mikor meghallottam az irgalmatlan robajt a dolgozószobából. És utána - néma csend. Se ordítás, se káromkodás, gondoltam is:
kész vége, ennyi, itt maradok két gyerekkel, özvegyen karácsonyra.
Egy másodpercig még haboztam kezemben a konyharuhával, hogy meg merjem-e egyáltalán nézni a baleset helyszínét. Ám aztán rögtön rohantam is, nehogy véletlenül az egyik gyerek érjen oda hamarabb, és találjon rá az apjára vérbe fagyva, kezében egy Ikea függönnyel, amit rögtön szemfedőnek is használhatunk (már ki is van mosva!)
Rettegve léptem be a szobába de szerencsére apa megúszta néhány karcolással, csak az ideiglenes létrapótlék bizonyult instabilnak, a fellépő mozdult el az utolsó simítások alatt, azonban a szép tiszta és illatos függöny a helyén maradt.
Ezek után voltak kétségeim, hogy a szenteste ki állítsa-díszítse a fenyőfánkat, de azt már talajról oldottuk meg. Fellépő nélkül. És most a könyvet is eldugtam picit :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése