2020. szeptember 29., kedd

5+1 anyukás film, amit neked is látnod kell!

 

Nagy képernyő, popcorn, háborítatlan csend, teljes kontroll a távirányító felett- jujj de vágyom erre néha! Ha csak egy icipici időm is lenne filmeket nézni, anyaság témában ez lenne az az öt (és plusz egy), amit tutibiztos, hogy újranéznék. Mind nagy kedvencem, ha nem láttátok, nézzétek meg őket (direkt nemcsak sírósakat válogattam). 

2020. szeptember 24., csütörtök

Így jutottam el a pozitív fegyelmezésig

 



Még tavasszal, a bezártság ideje alatt kiderült, hogy nemcsak szakácsnőnek/élelmezésvezetőnek lennék csapnivaló, de óvónéninek is. Nem akarok magyarázkodni, imádom a gyerekeimet, de egy kicsivel és egy picivel a négy fal közötti lét az én idegrendszeremet is erősen megtépázta, és sokszor éreztem magamnak eszköztelennek, ha arról volt szó, hogy rendet tegyek a gyerekek között vagy épp egy reménytelennek tűnő dackorszakos problémát simítsak el.

2020. szeptember 22., kedd

7+1 dolog, amit mostohagyermekedért tegyél meg



Egy válás után senkinek sem könnyű, de a felnőttek legalább (szerencsés esetben) vannak olyan szinten (érzelmileg, vagy az intelligencia-hányadosukat tekintve), hogy fel tudják dolgozni a történteket, dolgozni tudnak magukon, a kapcsolatuk megőrzésén válásuk után is, ám a gyermeknek sok-sok segítségre, támogatásra van szüksége aztán.


2020. szeptember 17., csütörtök

Pokoli viszketés terhesen: az ellenségemnek sem kívánnám ezt a bőrbetegséget


Háromszor voltam várandós, mindháromszor teljesen más tapasztalatokkal, megélésekkel zártam a kilenc hónapot. A napokban sokszor járt azonban a fejemben a második terhességem, ami talán tanulságos lehet többeknek, ezért döntöttem úgy, meg is osztom a történteket. A nyolcadik hónap végén ugyanis két dolog robbant be az életembe: a nyugtalanláb-szindróma (amikor éjjel-nappal ráng a lábad, ha akarod, ha nem), és egy testszerte jelentkező viszketés, ami gyakorlatilag 0-24-ben ellehetetlenítette, hogy a szülésre vagy a békés babavárásra hangolódjak.


Akkori orvosom kizárt minden lehetséges, ismert és gyakori betegséget néhány vizsgálattal és egy vérvétellel, ami ilyen tünettel járhat, a bőrgyógyász pedig széttárta a kezét a látottak után, s írt szteroidos krémet, hogy majd az segít (nem segített, a krém alatt még jobban viszketett a bőröm). Mellé erősen javasolta, hogy mihamarabb fejezzük be azt a várandósságot, mert érzékeli, mennyire durván rontja az életminőségemet. Rontotta, persze, de ettől még nem rohantam császárért vagy indításért a kórházba, csak igyekeztem infót gyűjteni, keresgélni, mi a frász ez rajtam/velem, és a panaszokat enyhítő ezernyi trükköt bevetve túlélni. Mert mindenhol viszkettem, egyszerre, s olybá tűnt, soha nem fog elmúlni, soha nem fog semmi segíteni. Pokoli volt. Rengeteget sírtam, vakaróztam és megint sírtam, mert egyre rosszabb volt a helyzet. A bőröm papírvékony volt már (majd' négykilós volt a fiam, a hasam gigászi), s ahányszor próbáltam akár csak egy erősebb simítással enyhíteni a viszketésen, babám perceken át ki próbálta rúgni a ház oldalát.


Fellángoló tünetek óriás pocakkal

Mert hogy az történt, hogy előbb az egyre jobban megnyúló hasi bőrömön, a striákon jöttek elő különös valamik, a viszkető, apró göbök, hólyagok. Majd egyre terjedtek tova, megjelentek a fenekemen, combomon, majd vádlimon, felkaromon is. Nem allergia volt, nem ettem semmi újat, nem használtam új öblítőt/mosószert, s mint írtam, semmilyen epével kapcsolatos funkcióm nem volt rossz a vérkép alapján (a terhességi epepangás járhat még viszketéssel a tenyéren és a talpon, ilyenkor a májfunkciók és vér bilirubinszintje megemelkedik, sárgaság is kialakulhat, jobb bordaív alatti fájdalom is jelentkezhet, ezt fontos detektálni vagy kizárni időben!). Elkezdtem nyomozni, s egy értelmezhető magyarázatot találtam mindössze a jelenségre, amit később egy másik, magánbőrgyógyász is megerősített utóbb, a fotók, elmesélésem alapján: engem bizony a PUPPP (Pruritic Urticarial Papules and Plaques of Pregnancy) talált meg akkoriban. S mivel nem sok infó van erről azóta sem a köztudatban, úgy gondoltam, ideje mesélnem róla.


kép: Freepik

PUPPP - polimorf terhességi kiütés

A szakirodalom annyit tud róla, hogy nagy általánosságban a várandósság utolsó harmadában üti fel a fejét (ez stimmelt), elsőszülőknél (ez nem), és fiú babás anyáknál gyakoribb (ez is pipa), általában 200-ból egy anya nyeri meg magának (miért is ne én legyek az?). A tünetek megjelenése is tankönyvi volt, a források azt írják, a nagy haskörfogat-növekedéssel először a terhességi csíkok területén jelentkezik, majd a has többi részén, karokon, combokon, mellkason, nyakon is megjelenhet, és az arcot általában nem érinti. Nálam sem volt az arcomon semmi. Legalább azon... Oka nem ismert igaziból, s valahol a tejtermékek elhagyását említik, mint lehetséges enyhítő tényező.


Kezelésére hidratáló és hűsítő krémeket lehet használni, aztán van, aki rövid ideig tartó jegelést vet be (én ezt hamar elvetettem, mert így is durván aktív volt a fiam már egy gombóc fagyi leküldése után és a vakarózások okán is), én pedig a gyakori, hideg vizes zuhanyzással éltem túl, ami után nem is törülköztem, mert attól megint viszkettem. Egy kence segített még ideig óráig, a klasszikus, mára a bárányhimlőnél már nem ajánlott rázókeverék. Gyakorlatilag hófehérre meszeltem vele magam, ahányszor a betegtájékoztató csak engedte egy nap, s mentoltól szaglottam. De így vakaróztam a legkevésbé, s így is pokolian gyakran, sokszor. Mások még a következőket javasolják különféle fórumokon: zabkása- vagy szódabikarbónás fürdő, aloe gél, fenyőszurokszappan, zöldségalapú táplálkozás (sok zöldséglé).


Örök emlék

Azon túl, hogy nem épp így képzeltem a második fiammal a várandósságom, s a vajúdással a kórházba érve sem volt szükségem arra, hogy mindenki megbámuljon, még a takarítónő is közelebb lépjen hozzám, hogy meglesse, mi a bánattól nézek ki úgy, örök emlék marad. Az fontos, hogy a PUPPP a babára és rám sem volt hosszú távú hatással, tehát ennyiben ártalmatlan jelenség. A viszketés szülés, császárom után csak hetekkel (!) múlt el, a vörös foltok is, ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy van több sebhely rajtam, ami azóta is emlékeztet erre a feledni vágyott epizódra.


Nyitókép: freepik


Köszönöm, hogy olvasol.

Ha tetszett, bátran oszd meg a posztot másokkal!

Hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről és a mindennapjaimról, kövess Facebookon és Instagramon is! 


2020. szeptember 9., szerda