Én mindig is nagy online shopper voltam, izgatottan kinyitni a dobozt, amiben a vágyott holmi végre-valahára megérkezett hozzám, hmmmmm, az érzés ismerős, ugye? És amióta gyerekem van, nemcsak ezért az édes feszültséggel teli várakozásért imádom a netes vásárlást, azt hiszem, most kezdtem el igazán értékelni a valódi előnyeit:
Amióta a nagyfiam ovis lett, egymást érik a rendezvények, események, ahova valamit kell készíteni. Vásár, buli, hagyományőrzés. Sokszor kérik ilyenkor a pedagógusok, hogy vigyünk saját készítésű holmit. Engem lever a víz ezektől, mert bár nem vagyok antitálentum, de időm két gyerek (ebből egy még nincs intézményesítve) és több munkahely mellett nem tengernyi...
Biztosan tapasztaltátok már, hogy mi hárman itt az Anyaklikken nemcsak megírjuk a küzdelmeinket, örömeinket, de meghallgatunk, együtt érzünk, nem ítélkezünk; és ha attól könnyebbülsz meg, nekünk bátran kiöntheted a szíved, elsírhatod küzdelmeidet, megoszthatod velünk örömeidet. Ezért is adjuk közre most szívesen Olvasónk gondolatait. Ugye nemcsak nekünk ismerősek?
Kering a neten egy kép. Valami olyasmi a címe, hogy "Ezt nem mérik az iskolai jegyek". Olyan fogalmak vannak rajta, hogy kreativitás, bátorság, lényeglátás, önállóság, kitartás, motiváció stb. Nem értek egyet ezzel a kattintás- és megosztásvadász képpel.
