2018. július 15., vasárnap

"SzivárványAnyu vagyok"


Timi többek között pilates oktató, és egy mozgásstúdióban ismertem meg, ahol én jógaórákat, ő pedig pilatest tartott. Már várandós voltam a kisfiammal, amikor megkeresett, hogy stúdiót nyit, nem lenne-e kedvem nála is órákat adni. Kedvem épp lett volna, de akkor már erősen visszafogtam az oktatást, így megírtam, mi a helyzet: már nagyon terhes vagyok, és nem vállalok új órákat. Kedvesen gratulált, de a válaszát megkönnyeztem, mert azt írta, ő is babát várt, de nem úgy alakult, úgyhogy babázás helyett lesz most új vállalkozás, saját stúdió. Bár nagyon szívbe markoló volt, a sorok mögül mégsem elkeseredettséget, kétségbeesést, hanem valami nagyon mélyről jövő erőt éreztem. 
Körülbelül egy évvel később találkoztunk újra, amikor a stúdiója adott helyett egy Anyaklikk-eseménynek. Mosolygósan, és ... pocakosan nyitott nekünk ajtót. Nem volt könnyű az út idáig, de ezt elmeséli ő, az első SzivárványAnyu-találkozón pedig akár személyesen is: 


2018. július 12., csütörtök

Bulis esküvő terhesen, költségkímélően? Sima ügy!




 


Biztos vagyok benne, hogy még a legközelebbi barátok, rokonok között is volt olyan, aki nem hitte el, tényleg tervezett baba volt a fiam, akinek érkezését, illetve első körben a fogantatását úgy fél évvel későbbre saccoltuk még legoptimistább vízióinkat is figyelembe véve. Aztán ehhez képest konkrétan elsőre összejött. Emlékszem, ott ültünk öt éve egy napfényes teraszon beszélgetve a párommal a horvát tengerparton, hogy ha már így alakult, talán illene összeházasodnunk, mert később majd nyilván mindig lesz valami, amiért halasztjuk a bulit...


2018. július 9., hétfő

3 jótanács, amit az új szomszédaimtól kaptam


Akik nem mellesleg maguk is anyukák. Nem nagy dolgokról van szó, de nekem sokat segített és amellett, hogy némi utánajárástól-fejtöréstől is megkímélt, kicsit abban is szerepe volt, hogy végre az új lakóhelyünkön is otthon érezzem magam.