Nem ma kezdtem a háztartásvezetést, ha jól számolom, 14 éve nyomom, amióta párkapcsolatban élek önállóan, mára a férjemmel, gyermekeimmel. A háztartási munkák közül azt hiszem, a mosás az, amit mindig is szerettem, ellenben annak végpontja, a teregetés már nem okozott akkora örömet...
Van az a mondás anyakörökben, hogy "ha három hónapig életben tudod tartani, onnantól már nagy baj nem lehet!" Tény, hogy a kezdeti nehézségek már távolodni látszanak, és a gyerekággyal járó kellemetlenségeknek is búcsút intettünk, de valóban feltehetjük a lábunkat és élvezhetjük a babázást?
Eljött az idő, amikor a macinacis időszak után karnyújtásnyi közelségbe került a visszatérésem a munkahelyemre. Másfél év hosszú idő. A testem is megváltozott, a személyiségem is, a régi ruháim már nemigen álltak sehogy rajtam. Berongyoltam gyorsan egy plázába, és vettem pár iroda-kompatibilis felsőt meg nadrágot - "lehetőleg ne látszódjanak a hurkáim" felkiáltással. Semmi nem érdekelt, csak, hogy jótékonyan takarjon és komoly, dolgozó nőnek tűnjek benne. A szín és a forma másodlagos volt.
