2017. április 28., péntek

Kisgyerekkel az élet - Ferencvárosban

Egy lokálpatrióta poszt érkezik: bár nem olyan régen, még csak 8 éve élek a Ferencvárosban, nagyon megszerettem a környékünket - most meg néha önkéntelenül is zöld-fehérbe öltöztetem a gyereket, érezze ő is a hely szellemét.


Annak idején azt hiszem, félig-meddig  tudatos volt a választás, a rehabilitált részeken egyes házak között a fővárosban egyedülállóan hatalmas zöld területek teszik élhetőbbé ezt a városrészt, gyakran játszótérrel megspékelve, igazi gyerekbarát környék - szerintem. Aztán akiknek az ominózus játszótérre néz az ablakuk, és nincs gyerekük, nem biztos, hogy örülnek ennek... 


Rajtam kívül sokan választották frissen családot alapítók ezt a környéket, úgyhogy nem szenvedünk hiányt gyerekes programokból, bár nyilván csak az utóbbi időben kezdtem ilyen szemmel nézni a lakóhelyünket. A kisfiam 7 hónapos, és csak nemrégiben kezdtünk kimozdulni közösségbe - hosszú volt a tél, aggódtam kicsit a vírusok miatt, de lehet, hogy nem lett volna baja, ha kicsit hamarabb kezdünk el programozni. 


Amikor már úgy gondoltam, érettebbek vagyunk annál, mint hogy csak a Ferenc téren sétálgassunk, először egy kisbabás jógaórára merészkedtünk el. Akkor ugyan még elég hideg volt, nem okozott gondot útra kelni, mert csak a szomszéd utcáig kellett tolnom a babakocsit: a Vertikaland magánovi foglalkozásai nekünk a lehető legjobb helyen vannak. Az oktatót, Évát jól ismerjük, nála többször jártam kismama jógára, igaz máshová, mert fogalmam sem volt, hogy hozzánk ilyen közel is tart órákat! Erről a helyről egyébként nem a netről, hanem egy ismerősömtől hallottam, de nagyon örülök, hogy idetaláltunk. Mondókázós, babamasszírozós, óra végén anyukákat is megmozgatós óra ez, amiből lassan kinövünk, de sebaj, van nagybabás óra is, remélem nyáron már oda járunk!


Ha már jóga, kipróbáltunk nekünk egy picit ugyan messzebb levő, de szintén babás foglalkozást, a Balerina Mozgás Központban. Ez a hely sem volt ismeretlen, és bár itt a babák életkor szempontból vegyesen jönnek, szeretjük, mert nagyon vidám, élettel teli óra, és Babett hatékonyan instruálja nemcsak a mamákat (hogy mozogjanak), hanem a babákat is koordinálja, ha kell, átveszi anyukától a csöppséget, hogy legalább néhány percet nyújtani tudjon, ha épp nem kooperatív a baba.  


[caption id="attachment_1815" align="aligncenter" width="600"] a kép illusztráció (forrás: Aktiv I Oslo.no / flickr)[/caption]

Kisfiam nagyon szereti a zenét, és mivel az én énektudásom hagy némi kívánnivalót maga után, zenei művelését inkább profikra bízom. A barátnőm hívott meg minket a MüPába még márciusban egy babakoncertre, és nagyon szeretnénk elmenni még egyszer, kár, hogy iszonyú gyorsan elfogynak a helyek. Az Üvegteremben zajlott maga a "koncert", középre leterítettek egy hatalmas játszós szőnyeget, aztán cipőt le, és ott kedvükre kúszhattak-mászhattak a babák, miközben a cselló hangjával ismerkedhettek. A zenész körbe is járt a teremben, hol egyik sarokban, hol a másikban szólaltatta meg a hangszert, hogy egyik baba se maradjon ki a kalandból. Itt már nagyobb gyerekek is voltak, de mi is élveztük, sőt még nekem is zenei élményt nyújtott. 


És mert zenéből sosem elég, kerestem Ringató foglalkozást is a közelben. Bár a MüPába is lehet menni (időnként vannak ingyenes alkalmak is, de én attól tartok, ezek kicsit zsúfoltak, aki volt már ilyenen, nyugodtan cáfoljon meg kommentben), nekem kicsit közelebb esik a 8. kerületi Grund (mondanom sem kell, eddig csak mint meccsnéző-és bulihelyként élt a fejemben ez a hely), itt keddenként van lehetőség mondókázni, énekelni a babákkal-gyerekekkel, délelőtt három időpontban is lehet érkezni. Eddig egyszer voltunk, az én babám nagyon élvezte, és szerintem vissza fogunk járni, főleg, hogy a Grundnak van egy szuper kis játszótere is. 


Szintén kisbabás barátnőmtől hallottam, hogy az ő kerületükben lehetett jelentkezni ingyenes babamasszázs tanfolyamra, ha jól emlékszem náluk a védőnő koordinálta. Mivel itt nem sikerült kiderítenem, van-e ilyesmi, nagyon megörültem, mikor a Balerinában az egyik anyukától hallottam, hogy van egy lány a kerületben, aki tart ilyen tanfolyamokat is. Jövő héten oda megyünk, mesélek majd arról is! Már csak ezért is érdemes kimozdulni, tapasztalatom azt mutatja, hiába az internet, a facebook, néha csak szájhagyomány terjednek a sokszor aranyat érő információk :-) 


[caption id="attachment_1828" align="aligncenter" width="600"] A nemrég felújított Ferenc tér, kép: pestbuda.hu[/caption]

Mindezeken felül meg nagyokat sétálunk, vannak jó kis terek, csendesebb utcák, de például a társasházunk udvara is elég, ha csak néhány négyzetméter zöldre és madárhangra vágyom, na meg arra, hogy elszundítson a poronty a babakocsiban... Szélcsendes időben a Nehru-parton a Bálnáig is elsétálunk, kisfiam (illetve inkább a közös) első "kiülős"élményünk is ide kötődik, a sarki Jónásnak elég nagy a terasza, kényelmesen elfért a babakocsi is.


Ti hová jártok kis/nagybabával? Ajánljatok programokat bátran kommentben!


 

2017. április 25., kedd

"A mentősnek ez volt az első szülése" - történet Luxemburgból

Pár hónapja egy Luxemburgban élő, EU-nál dolgozó kisgyermekes olvasónk mesélte el, miért nem költözne el onnan. Most egy másik édesanya, Eszter számolt be nekünk arról, hogyan néz ki a luxemburgi orvosi és gyermekellátási rendszer - egyben izgalmas szülésének történetét is megosztotta velünk!


Eszter első kettő gyermeke még Guernsey-n, Csatorna-szigeteken jött világra. Itt mellesleg valódi VIP-nek számít az ember, ha szülni megy, ugyanis naponta csak egy-két szülés van az egyetlen létező kórházban. A magyar anyuka azonban ír férjével és a két gyerkőcükkel pár éve átköltözött Luxemburgba. Idén januárban pedig a harmadik babája is megszületett, igazán kalandos módon.


 


[caption id="attachment_1791" align="aligncenter" width="596"] (Kép: adrian, acediscovery, Flickr)[/caption]

 


Eseménytelen terhesség, villámgyors szülés


A terhesgondozás flottul zajlott, régóta járt már egy nőgyógyászhoz, így most is őt választotta.


„Az első vizsgálatnál kaptam az orvostól egy mappát, - meséli - amiben benne volt minden terhességgel kapcsolatos papír, plusz néhány hasznos füzetecske, információ. Egy DVD-t is adtak, amelyen a választott kórházat mutatták be ától cettig. A vizitjeimet előre lefixáltuk végig a 9 hónapra, persze ha valamelyik időpont nem volt jó, lehetett módosítani, de legalább előre tudtam szervezni az életemet. Szinte minden hónapban elküldtek vérvételre is, terheléses cukor nem volt indokolt. A vérvételek és vizeletvizsgálatok eredményét mindig kiküldték már másnap.”


A vizsgálatokért minden egyes alkalommal helyben kellett fizetnie Eszternek, azonban az állami társadalombiztosító (Caisse National de Santé) a számla ellenében visszafizette a költségeket. Ultrahangot is minden vizit alkalmával készített az orvosa, a 20. hét körül pedig a Magyarországon is megszokott genetikai ultrahangra került sor. Ezt a kórházban csinálták meg, és amellett, hogy mindent megnéztek, amit ilyenkor szokás, még 4D mozizás is volt.


A kismamának az aneszteziológussal még a szülés előtt találkoznia kellett, hogyha szükség lenne rá, a szülésnél már tudjon mindenről az orvos és a kismama is. Ne a szülésnél kelljen pro és kontra értekezni a beavatkozásokról.


Eszter azt mondja, Luxemburgban abszolút figyelembe veszik azt is, hogy az anyuka milyen szülést tervez. „Én a medencés szülésre hajtottam ezúttal is. A kórház mindenféle variációra maximálisan fel van készülve, csak szólni kell.


A terhességem viszonylag eseménymentesen zajlott, a vége felé mondogatta a doki, hogy ez bizony nagy baba lesz, és december 29-én kijelentette, hogy valószínűleg nem várja meg a gyerek a január 20-át, hanem hamarabb megszületik. Igaza lett. Január 8-án délután úgy éreztem, se ülni, se állni nem bírok, este 8-ra már muszáj volt lefeküdnöm, mert annyira fájt a derekam. De még ekkor sem gondoltam, hogy aznap este már szülni fogok.


Este 9-re már fájásaim voltak, hamar gyorsultak, fél tízkor a férjem kihívta a mentőt. Az eredeti terv az volt, hogy anyósom hozzánk utazik, hogy vigyázzon a gyerekekre, de mivel a baba korábban jött, a nagyi pedig még nem volt itt, a páromnak muszáj volt otthon maradnia a gyerekekkel. Én pedig egyedül indultam el. A mentő nagyon gyorsan kiért, ekkor már 5 perces fájásaim voltak, mire beügyködtek az autóba, már egypercesek lettek.


 


[caption id="attachment_1790" align="aligncenter" width="559"] (Kép: gwire, Flickr)[/caption]

 


Nekiálltak tanakodni, hogy induljanak-e el, vagy inkább hívják oda az ügyeletes dokit. Felhívták, de ő valaki másnál volt éppen, ezért elindultunk a tőlünk 15 km-re levő kórházba.



Félúton elfolyt a magzatvíz, a következő tolófájást nem tudtam megállítani, kibújt a baba feje, majd az egész gyerek.



Bebugyolálták, rám tették, és pár perc múlva beértünk a kórházba. A mentősnek ez volt az első szülése. Apa mindenről lemaradt, doki is. Így sajnos se a medencét, se a szülőszobát nem tudtam letesztelni élőben, viszont lett egy erős, egészséges fiam és egy gyors, szinte fájdalommentes szülésem."


A kórházban négy napot töltött bent Eszter a babával, saját szobában. A babának volt pelenka, törlőkendő, ágynemű, az anyukának pedig sok-sok betét. Naponta jött a fizikoterapeuta is, hogy a gátizom-erősítő gyakorlatokat megtanítsa. A frissen szült anyának minden nap száz darab ilyen gyakorlatot kellett megcsinálnia, a hathetes kontroll után pedig az orvos kiírta az ingyenes 8 alkalmas, kinetoterápiát is.


 


Az apa is elmehet szülői szabadságra


„Összesen 11 hónap szabadságom van – mondja Eszter, ebből az első öt az ’anyasági szabadság’. Ezt kötelező a szülés kiírt időpontja előtt 8 héttel elkezdeni.



Nem lehet az utolsó pillanatig dolgozni. A szabi alapból négy hónap, de ha szoptatsz – ezt orvos igazolja – akkor öt.



Ezután kezdődik a 6 hónap ’szülői szabadság’, ezt ki lehet venni egyben is. Ebben a 6 hónapban vagy egyáltalán nem dolgozol, vagy maximum részmunkaidőben, 4 órában. A ’szülői szabadság’ egyébként az apának is jár.”


Eszternek az a tapasztalata, hogy általában csak 15 hónapos koruk körül kerülnek bölcsibe a gyerekek. Ez utóbbi fizetős is, ha államiba megy a gyerek akkor is, de ez mindenképp olcsóbb, mint a magánbölcsőde. Viszont az állam mindkét esetben hozzájárul a költségekhez, a szülők keresetétől függően.


A bölcsődei és óvodai rendszer Luxemburgban úgy néz ki, hogy a gyerekek 3 éves korukig járnak „crèche”-be (bölcsődébe), utána kezdődik a „précoce” (óvoda). Ez utóbbi már ingyenes - már ha állami oviba kerül a csemete. Ezenfelül van még az ún. „maison relais”, ez leginkább a napközinek felel meg.


„Ez az iskolához/ovihoz tartozik, jó esetben ugyanaz az épület, de legalábbis szomszédos, és az a szerepe, hogy amikor éppen nincs óvoda/tanítás, oda mennek a gyerekek ebédelni, házit írni, játszani. Az oviban reggel kilenctől délig van ’tanítás’ (bár ebben a korban még nem tanulnak), és a hét három napján pedig délután kettőtől négyig is.  A ’maison relais’ már reggel hétkor nyit, hogy a korán munkába induló szülők le tudják adni a gyerekeket, és este hétig van nyitva. Délután sok színvonalas foglalkozás van, vagyis ez tényleg nem egy szimpla gyermekmegőrző, ahol csak tengenek-lengenek a kölkök.”


 


[caption id="attachment_1792" align="aligncenter" width="600"] (Kép: Cams, Flickr)[/caption]

 


A magyar anyuka úgy gondolja, Luxemburgban igyekeznek megkönnyíteni a gyermekvállalást: Rengeteg anyagi segítséget kapunk, a három gyerek után csaknem 900 euró (kb. 280 000 forint) jár havonta. Szülés után kaptam kétszer 580 eurót (kb. 180 000 forint), és ha megkapta a gyerek az összes oltását, jön a harmadik 580 is. Táppénz viszont nem létezik. A doki évente két napot igazolhat a szülőnek, ha a gyereke beteg. Mindenki tudja, hogy egy gyerek egy évben nem csak két napot beteg... Szóval a többit oldd meg szabadságból, vagy méregdrága bébiszitterrel.”


Ettől függetlenül Eszter úgy érzi, Nyugat-Európában könnyebb kisgyermekes anyaként dolgozni, mert van lehetőség részmunkaidős munkára. Ő maga heti 30 órában dolgozott a szülés előtt, és tervei szerint akkor megy vissza teljes munkaidőbe, amikor a legkisebb gyermeke is gimnazista lesz.


Az anyuka azt meséli, hogy kiváló az orvosi ellátás, ám gyermekorvosból nincsen elég. „Akikhez eddig szerencsénk volt, mind nagyon jó orvosok voltak – mondja. Csak éppen tudom, hogy borzasztó hosszúak a várólisták, új páciensként valakihez bejutni kész küldetés, sok helyen simán megmondják, hogy bocs, de nincs kapacitásuk több betegre. Ha már meg is van a doki, időpontot kapni megint nagy kaland. Hétvégenként az ügyeletek csurig vannak. Ennek ellenére minden orvos zokszó nélkül, a legnagyobb türelemmel és professzionalizmussal végzi a dolgát, mindenki rendes, tisztességes, nem sürgetnek ki a rendelőből, a hálapénzről pedig még soha nem hallottak.”


 


Ha te is külföldön szültél vagy nevelsz gyereket, és szeretnéd velünk valamint az olvasókkal megosztani a tapasztalataidat, írj nekünk az anyaklikk@gmail.com-ra.


 

2017. április 12., szerda

Epidurális: felesleges volt kérni?

"Kértél epidurálist? Kaptál oxit?" A szülés körüli beavatkozásokat igen sokan bírálják, és talán ugyanennyien üdvözlik is. Ahány nő, annyi történet és vélemény. Én úgy indultam neki, hogy megcsinálom érzéstelenítés nélkül. Aztán másként végződött.


A napokban belefutottam egy francia blogger sztorijába. Karine arról mesél, hogy a harmadik babájának születésekor elszúrták az epidurálist. Ő ugyanis boldogan kérte az érzéstelenítést, mikor beérkeztek a kórházba, hiszen az első két szülésénél is remekül hatott. Ám elmondása szerint az aneszteziológus többször is nekifutott a katéter felhelyezésének, és még fájdalmat is okozott az asszonynak ezzel. A szülés utáni napokban pedig olyan mértékű fejfájás és szédülés jött rá, hogy gyakorlatilag csak fekve tudott meglenni. Végül vissza is kellett menniük a kórházba, mert elviselhetetlen volt a szenvedése. 

 

Kép: Yaniv Ben-Aire, Flickr


Kiderült, hogy a gerincvelőt beborító kemény agyhártyán (dura materen) lyuk keletkezett és a gerincvelő-folyadék elkezdett szivárogni. Amikor Karine fekvőhelyzetben volt, nem fájt a feje, mert ez a kis szivárgás megszűnt. De amint felállt, a szivárgás miatt nem volt elég nagy nyomás, a folyadék nem tudott rendesen áramolni a koponya felé. A megoldás végül egy ún. epidurális vértapasz (bloodpatch) lett: vagyis a karjából vettek le vért, majd azt fecskendezték be az epidurális térbe, amely ily módon segített betapasztani a lyukat. 


Szerencsére nekem nem volt ilyen horrorisztikus az EDA-val való találkozásom, ugyanakkor továbbra sem vagyok biztos abban, hogy valóban szükséges volt.


Elmeséltem már a szülésem, császármetszésem történetét, és a mai napig hálás vagyok az orvosomnak, szülésznőmnek, azért, amit tettek értünk. Volt időszak, amikor sajnáltam, hogy nem tudtam hüvelyi úton szülni, hogy kimaradt a "katarzis". Aztán ezen is túltettem magam, azóta sok szüléstörténetet hallottam, és örülök, hogy időben léptek az orvosok a császárral. Nem szakadtam, sérültem, vesztettem feleslegesen sok vért, nem lett oxigénhiányos a kislányom sem, makk egészségesen jöhetett a világra. 



Egyetlenegy dolog van, amit talán másként csinálnék (persze utólag okos az ember): nem kérnék epidurális érzéstelenítést. Ugyanis alig használt valamit.



A dokim előre szólt, a szülés nem sétagalopp, higgyem el, hogy borzalmas fájdalmak vannak, gondoljam meg, valóban nem akarok-e érzéstelenítést. Még hetekkel a szülés előtt beszélgettünk erről, én azt mondtam, úgy indulok neki, hogy nem kérek, aztán majd meglátjuk. 


Amikor a szülőszobára kerültem, stabil ötperceseim voltak már órák óta. Burkot repesztettek, és vártunk. Szép lassan erősödtek a fájások, 4 óra elteltével hullámokban jött rám olyan erős fájdalom, hogy állni alig bírtam a lábamon. Ekkora már 3 ujjnyi lett a tágulás. Már 12 órája fent voltam, éjszaka alig aludtam, alig ettem, úgy éreztem, véges az erőm, majdnem el is ájultam egyszer. Ekkor ajánlotta fel a nőgyógyászom az EDA-t, én pedig éltem vele. 


Egy pillanatra azért elgondolkodtam. Az orvos ugyanis azt mondta, hogy ez csak tompítani fogja a fájdalmat, nem az a cél, hogy megszüntessük. Lent, a hasam alsó részében, és hátul a medencénél majd fogom érezni a fájásokat, különben nem tudnám kitolni a gyereket. Emlékszem, ekkor még meg elbizonytalanodtam, és meg is jegyeztem, hogy most is csak lent és hátul érzem. De végül abban maradtunk, hogy megkapom az epidurálist, hogy tudjak egy picit pihenni. A méhszáj sem tűnt még el teljesen, az érzéstelenítésnek elvileg ebben is segítenie kellett volna.

 

Kép: Bradley Gordon, Flickr


Az anesztes hölgy egy végtelenül aranyos, mosolygós és profi doki volt. Szinte semmit sem éreztem a katéter felhelyezéséből, nagyon ügyesen csinálta. Az EDA adagolása után körülbelül 10 perc telt el, és kezdtem érezni, hogy egy picit tompábbak a fájások, de a keresztcsontomnál ugyanúgy feszített. Ha jól rémlik, talán 15 vagy 20 perc telt el, és elkezdték adni az oxitocint is, nehogy méhösszehúzódás nélkül maradjak. Lett is összehúzódás rendesen.


Egy-két óra elteltével már a falat kapartam az összefüggő fájások miatt.  Emlékeztem egy barátnőm mondataira: ő még egy picit aludni is tudott az epidurális beadása után. Hát én sajnos nem. Talán, ha összesen félóra szusszanásnyi időt kaptam...


Visszagondolva, nem sok értelme volt kérni az érzéstelenítést, a fájások az oxival ugyanúgy erősödtek, ha nem jobban (a különbséget már csak akkor tudnám meg, ha újra szülnék, epidurális és oxi nélkül - bár sokan beszámolnak szétesésről oxitocin infúzió nélkül is). Két kör EDA-t kaptam, a másodikat 2-3 órával az első után, és közben hol jobban csorgatták az oxit, hol lejjebb vették. De nekem már mindegy volt. 

Kicsit úgy érzem, felesleges volt epidurális érzéstelenítést kérnem. Ha órákat kibírtam nélküle, akkor az a pici idő, amíg eljutunk 3-ról 4 ujjnyira, már mehetett volna anélkül is, a kitolásra meg már úgysem adnak semmit. 

Nem hibáztatom a szülészt, ő azt remélte, hogy az érzéstelenítés segítségével kapok egy kis pihenőidőt, feltöltekezem a kitolásra. Arra számítottunk, hogy az EDA beadását követő 2-3 órában meg is lesz a baba.

Csakhogy nem haladtunk előre, a baba feje nem akart lejjebb jönni, és továbbra sem akart a megfelelő irányba befordulni az arca: arccal "felfelé", a hasam felé nézett ugyanis, így nehezebben fért volna ki  (végül ezért lett császár, meg mert a méhszáj sem simult el az egyik oldalon). Sokáig tartott a vajúdás utolsó szakasza, ehhez talán már az epidurális érzéstelenítés kevés volt.

Eddig az én történetem. Ugyanakkor minden helyzet és ember más. Az epidurálisnak igenis van létjogosultsága, nagyon sok nőnek jelenthet segítséget a szülés alatt. Én e tekintetben peches voltam. Ám hozzáteszem, semmilyen mellékhatása nem volt sem az EDA-nak, sem a spinálisnak. Csak éppen az előbbi tök felesleges volt.

Ha szeretnél még többet olvasni az EDA-ról és a oxitocinról, itt találsz infókat:


Mit kell tudni az EDA-ról? - babaszoba.hu


Az oxitocin szerepe - babaszoba.hu


Inkább császár, mint oxitocin? - felicitasz.blog.hu


 

2017. április 10., hétfő

A lista, hogy mit csinálok "rosszul", mióta anya vagyok

Rachel Brathen, azaz a 'jógacsaj' nagy kedvencem, és most már nemcsak a jógás posztjai, videói miatt bírom. Nemrég született meg a kislánya, és persze azóta sem állt le a posztolással, most az anyasággal kapcsolatos érzéseit, tapasztalatait is megosztja. Lehet azon vitatkozni, hogy sok-e, amit kitesz a kirakatba az életéből, ezzel a bejegyzéssel azonban szerintem sokan tudunk azonosulni:


 


[caption id="attachment_1750" align="aligncenter" width="600"] kép: babyology.com.au[/caption]

 


"Itt a lista, hogy mit csinálok »rosszul«, mióta anya vagyok (már ha hallgatnék azokra, akik mindezt mondják):


 


1. Együtt alszom a babámmal - a közvélekedés szerint neki a saját ágyában, tőlük, a szüleitől külön kellene aludnia.


2. Szinte egész nap karban van - mások szerint le kellene tennem, hogy önállóan aludjon, még akkor is, ha sír, hiszen így lesz "független."


3. Fotókat posztolok a babámról az internetre - sokan úgy gondolják, ez egy marketingfogás részemről, és táptalajt adok ezzel a pedofiloknak.


4. Hagyom, hogy az oldalán aludjon - ezzel a BH-t kockáztatom.


5. Engedem, hogy a kutyáink közel menjenek hozzá - baktériumveszély!


6. Kiviszem a tengerpartra - egyesek szerint túl korai neki még elhagyni a házat, a testi épségét teszem kockára.


7. Szoptatom a kisbabámat - néhányan úgy vélik, ez nem elég tápláló a babám számára, és azzal, hogy a szoptatásról írok, megszégyenítem azokat az anyákat, akik tápszereznek.


8. Túlöltöztetem, vagy éppen alulöltöztetem - ez persze mindig attól függ, kivel beszélek éppen...


...és még sorolhatnám. Az én véleményem pedig:


ha hallgatnék mindenkire, aki megpróbálja megmondani, hogyan neveljem a gyerekemet, valószínűleg MEGBOLONDULNÉK. 


Még csak most lettem anyuka! Minden tőlem telhetőt megteszek, és ahogy múlik az idő, egyre jobban megy. Bízom az ösztöneimben, próbálom kitalálni, mire van szüksége a babámnak és hagyom, hogy vigyen a flow... Ha tanácsra lenne szükségem - hát majd kérek (és egyébként gyakran meg is teszem)!


Szeretem ezt a közösséget, ezért is osztom meg az én anya-sztorimat. DE nincs szükségem ítélkezésre, negatív megnyilvánulásokra, senkitől. Van épp elég olyan pillanat, amikor kétségeim vannak, hogy valóban jól csinálom-e... Tegnap például nagyon nehéz éjszakánk volt, és az egész reggel arra ment rá, hogy azon gyötrődtem, miért olyan nyugtalan a kislányom? Fáj a hasa? Valami rosszat ettem? Túl szoros a pelusa? Teljesen másképp kellene csinálnom az egészet? Basszus, nem tudom. Teszem a dolgom, a legjobb tudásom szerint - mint minden anya."


(Az eredeti bejegyzés ITT)


kiemelt kép: Yoga Girl/fb 

 

2017. április 7., péntek

Vegán kozmetikumokat teszteltünk

Ezúttal vegán, vagyis állati eredetű összetevőtől mentes kozmetikai termékek tesztelésére adtuk a fejünket, na jó, nem kellett sokáig győzködni, ez az a termékcsoport szerintem, amiből egy nőnek sosem elég...
Azt hiszem, néhányan még emlékszünk a dollárbolt intézményére, meg a "németből" hozott cuccok varázsára, nekem a CD Körperpflege abszolút ezt a nosztalgiát hozza. A márka termékei már akkor kuriózumnak számítottak, nagybátyám, aki kamionos volt, és gyakran járt a Lajtán túlra, időnként meglepte a család nőtagjait CD krémekkel. Ezekkel aztán meg igencsak spóroltak a hölgyek, ki-tudja-mikor-jön-a-következő-szállítmány-alapon. Szóval én azonnal felismertem a logót, amin úgy látom, azóta sem változtattak egy tollvonást sem - régimódi vagyok, bizonyos dolgokban szeretem az állandóságot... és hát előtörtek az emlékek is. Ilyen nosztalgikus lelkiállapotban vágtam hát bele a márka golyós dezodorainak tesztelésébe.


 


CD gránátalma/CD citrus golyós dezodor



 


Aki tesztelte: Corena


Mindkettő alumíniumsó-mentes, a címke külön kiemeli, hogy nem tartalmaz ásványi olajat, szilikont, parabént, színezőanyagot és állati eredetű összetevőt sem. A gránátalma illatúval  kezdtem a tesztelést, kicsit jobban tetszett az illata, mint a citrusé. Bár én nagyon sok dezodort kipróbáltam már, és rengeteget csalódtam, ez a termék abszolút megfelelt minden elvárásomnak: nem hagy foltot a ruhán, könnyen felszívódik, és valóban tartós. Ha egész nap rohanok, és csak reggel van időm felvinni, még este is frissnek érzem magam (na jó, szellemileg nem mindig, de persze nem is ez a vizsgálat tárgya). 
A citrusosnak sokkal határozottabb az illata, de nem tolakodó, aki a kifejezetten a friss illatokat kedveli, annak nagy kedvenc lesz. 
A csomagolás, kiszerelés is rendben van, a golyósok esetében én pl. szeretem, ha átlátszó a flakon, látom, hogy mit kenek magamra, és mennyi van még benne. 


 


CD Tusfürdő gránátalma- és szőlőillattal (250 ml)



 


Aki tesztelte: Manokobold


A termékcsaládból a tusfürdőt kaptam, ami érdekes kihívás volt, hiszen egy éve nagyjából átálltam a minden káros cucctól mentes szappanok használatára. Egyrészt egy barátnőm készít ilyesmit, másrészt a drogériák saját márkás natúrszappanjaival próbálkoztam, és egészen könnyen lejöttem a habzós, sikamlós, folyós tusfürdős élményről. Kíváncsi voltam, hogy boldogulok majd ezzel, amiben amúgy szintén nincsenek olyan alapanyagok, amelyek egészségre gyakorolt (vélt) hatását az elmúlt időszakban viták övezték. Na, nem lennék jó tragika, hamar lelövöm a poént: bejött. Nem mondom, hogy mindig ezzel tusolnék, de olykor "rákívánok" az élményre, és inkább ezért a flakonért nyúlok, amióta ott ácsorog a kád szélén. Az illata szuper (mondjuk nálunk megveszekedett gránátalma-mánia fut családilag), az állaga selymes, jól habzik. Utóbbi tulajdonsága miatt kicsit gyorsabban fogy, mint szeretném, háromévesem is élvezi a belőle készült habtengert.


 


CD dezodor spray 



 


Aki tesztelte: Szufi


Három különböző deo sprayt teszteltem: vízililiom, aloe vera és narancs (orange blossom) illatúakat. Őszinte leszek, a narancsostól már hónaljra fújáskor émelyegtem. Az én ízlésemnek túlságosan édes és tolakodó az illat, a nap végére pedig kifejezetten furcsa kombinációt alkot az izzadsággal keveredve. Ezzel szemben a vízililiom teljesen rendben volt, az aloe verás pedig nagyon tetszett a diszkrét, friss illatvilágával. Ami pedig a hatásosságot illeti, ugyan 24 órás védelmet ígérnek a flakonon, nekem azonban napközben többször kellett fújnom magamat, hogy valóban ne érződjék a verejték. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy én az izzadósabb típusú népcsoport közé tartozom, télen-nyáron szükségem van dezodorra. Éppen ezért nem vagyok spray-párti, a golyós deok ezerszer hatékonyabbak, és sajnos a CD termékek sem győztek meg száz százalékig. Ellenben több ismerősöm is van, aki szereti a sprayt, mert könnyen át tudja fújni egyéb testrészeit is (pl. hátat, könyökhajlatot), az illatosított verziók pedig kiválóan alkalmasak erre, így parfümre sincs szükség. Nekik ajánlanám a CD deozodor sprayt, különösen, mert mentes a vitatott összetevőktől, az alumíniumsótól, szilikontól és parabéntől. Külön piros pont, amiért a gyártó kiáll az állatkísérletek ellen és már régóta támogatja az olyan kutatásokat, amelyek kiválthatják az állatokon végzett teszteket.


 


CD Men pumpás dezodor



 


Aki tesztelte: mindhárom férj


A pasik egybehangzó véleménye szerint funkcióját tekintve egy jó dezodorral állunk szemben. Hatékonyan gátolja az izzadást. Szufi férje azt mondja, hogy amint ráfújja a hónaljára szinte érzi, ahogy megköti a nedvességet, ráadásul még az illata is kellemes (Szufinak azért az elején kicsit furcsa volt, leginkább ugyanis a búzafűlé szagára hasonlított, de legalább nem pacsuli).
Corena férje kicsit kritikusabb volt: szerinte egy irodai napra szuper, de az extrém terhelést, mint kosárlabda-edzés, futás, már nem bírta. (Azt csak zárójelben jegyezte meg, hogy olyat mondjuk még nem talált, ami utóbbi két tevékenység esetén is tuti hatásos lett volna...) Ellenben az, hogy nem hagy foltot, és az illata is diszkrét, mint pozitívumokat emelte ki. 
Manokobold férjének az illata nagyon nem jött be, de azért a hatást letesztelte, és egy átlagos irodai napot simán jól bírt, panasz nem volt rá. A kellemetlen ebben, hogy érezte egész nap a számára nem túl szimpatikus illatot. Ugyanakkor nem izzadt le, a funkcióját tehát remekül ellátta a termék. 


 


Szeretnéd te is kipróbálni a CD Körperpflege termékeit? Kövesd az AnyaKlikk Facebook oldalát, mert hamarosan nyereményjátékot hirdetünk!


 


A terméktesztet a CD Körperpflege támogatta.