2017. március 31., péntek

Leteszteltük a kismama masszázst - íme, az élménybeszámoló!

Milyen az, amikor a megfáradt anyatestet kényeztetik? Nem, nem, semmi pajkos huncutságról nincs szó, csupán olyasféle "luxusról", amit szerintünk minden várandós anyukának, illetve gyermekágyat átvészelt delikvensnek alanyi jogon kellene felírni. Menthai Bori, alias Tomkó Bori kezei közé keveredtünk: kismamamasszázsát kipróbálta egy olvasónk, Nóri, aki terhessége elején jár, Dóri, aki várandósságának legvégén jutott el hozzá, és Szufi, ős-Anyaklikk-blogger, aki már a regenerálódós babázós időszakot tölti. Élménybeszámolós kedvcsináló következik, tartsatok velünk! 

 


[caption id="attachment_1695" align="aligncenter" width="384"] Tomkó Bori mosolyogva fogadja a kismamákat[/caption]

 

 

Aki tesztelte: Nóri

A várandósság elején is kincset ér!

 


Ki kellett várnom, hogy betöltsem a 12. terhességi hetet, hiszen előtte nem ajánlott a kezelés, de már tűkön ültem, éreztem, a testem is vágyik már egy kis lazulásra a terhesség kezdeti feszültségei (fontos szűrővizsgálatok, rosszullétek stb.) után.

 

Borihoz belépvén azonnal lejött, hogy kedves, barátságos, közvetlen személyiséggel van dolgom, aki szívesen beszélget, vagy meghallgat, vagy csak hagy relaxálni - éppen kinek mire van szüksége. A hely, ahol fogad, kellemes, szimpatikus, végig lágy zene szólt.

 

Maga a masszázs 60 perc, kis kezdés a földön, majd ágyon, mindkét oldalfekvésben. Átmasszírozta a lábamat, hátamat, a végén pici arc is jutott. Nekem épp nagyon fájt a csuklyásom, meg a nyakam, igazán jól jött az átmozgatás. Külön figyel arra, hogy a babára veszélyesebb zónákat kihagyja (pl. talp, has), így az ember biztonságban érezheti magát, és tudja, ha neki jó, a babájának is jó lesz.

 

Abból, amit mesélt magáról, azt szűrtem le, hogy testi-lelki kombót kíván nyújtani a hozzá érkezőknek, mivel e komplex hozzáállás jobban segítheti a gyógyulást. Én főleg azoknak a kismamáknak ajánlanám, akik finom, lágy masszázsra vágynak, vagy ha csak picit lazítani szeretnének. Én teljesen feltöltődtem.


 


 

Aki tesztelte: Szufi

Bárcsak előbb mentem volna a szülés után!

 

Szoptatós anyaként az ember lánya olykor bajban van a masszázst illetően. Kezdve azzal, hogy nem tud kényelmesen hason feküdni a megduzzadt mellek miatt, egészen odáig, hogy nem feltétlenül esik jól az erősebb nyomogatás - különösen a szülés utáni időszakban. A kismama masszázs azonban megoldást nyújt ezekre.

 

Borihoz akkor jutottam el, amikor a lányom 4 hónapos volt. De bárcsak előbb mentem volna! Igazi feltöltődés volt. Emlékszem a gyermekágyi, majd az azt követő időszakra, amikor minden porcikám sajgott: egyrészt élt még bennem a vajúdás görcse, feszültsége, másrészt a rengeteg éjszakai kelés-szoptatás is erőteljesen igénybe vette a hátamat, karomat. Az ólmos fáradtságról nem is beszélve. Ez persze még most is befigyel. Éppen ideje volt hát egy kis lazulásnak.

 

A masszázsstúdió a 11. kerületben található, közel a főbb metró és villamosvonalakhoz. Kényelmesen és ízlésesen berendezett kis lakásban fogad a dinamikus, élettel teli Bori. Elmagyarázza, hogy milyen kezelést fog alkalmazni. Fehérneműre kell vetkőznöm, először úgynevezett száraz masszázst csinál, krém és olaj nélkül. Határozott, de óvatos mozdulatokkal masszírozza a vádlim, a combom, majd a lapockáimat és a nyakamat. Ezután felfektet a masszázságyra, én pedig oldalt fekvésbe helyezkedek. Itt már előkerül a kókuszolaj (antiallergén, minden kismamánál ezt használja), a egész testemet végig masszírozza apró, finoman nyomkodó-simító mozdulatokkal. Végezetül pedig pár percig az arcomat is átmasszírozza - ez a rész külön kedvencem.

 








Nagyon jól ellazított, felfrissített a 60 perc. Ráadásul ismét bebizonyosodott, hogy létezik az anya-baba szimbiózis. Ugyanis amíg én masszázson voltam, addig kicsi Zs.-re, a lányomra a szüleim vigyáztak, és úgy tűnik, hatott a telepátia, mert a gyerek most először játszott el tök nyugiban egy órát a játszószőnyegen, mindenféle nyűgösködés nélkül. Őt is elérték a lazulás hullámai anyán keresztül.

 









 

Aki tesztelte: Dóri, a kiskrumpli.cafeblog.hu szerzője

Igazi én-idő a terhesség végére!

 

A masszázson 36+6 hetesen jártam, vagyis bőven a terhességem végén. Valahogy kismamaként sem merült fel bennem, hogy keressek ilyen lehetőséget, pedig olvastam-hallottam a pozitív hatásairól. Igaz, szerencsére a hát- és derékfájás is elkerült - egészen a 35. hétig, amikor a medencém körül hosszú ülések-fekvések után egyre gyakrabban becsípődött az ideg, és a fájdalom lesugárzott a lábamba. Ezzel egyidőben a lapockáim körül is fájdogálni kezdtek az izmok, bizonyára megterhelő már nekik a nagy pocak.

Nagyon nyugtató, pozitív 60 percben volt részem. A földön, egy párnán ülve kezdtünk, először a lábszáramat, vádlimat, combomat vette kezelésbe, majd a nyakam, fejem, tarkóm következett. Már itt könnyű volt ellazulni, kényelmesen ültem, nagyon jólesett minden mozdulat. Ezután oldalt feküdtem a masszázságyra: a térdeim közé kaptam egy törölközőt, és a hasamat is kitámaszthattam volna - ezzel a lehetőséggel nem éltem, mert egyelőre enélkül is jól esik a fekvés. Feszélyezve sem éreztem magam a ruhátlanság miatt, mert egy takaróval mindig letakarta azokat a testrészeket, ahol éppen nem dolgozott.


Igazi testi-lelki feltöltődés volt ez a számomra, nagyon pozitív élmény. Jó volt kiszakadni az ezerféle tennivalóból, az utóbbi hetekben felerősödött "fészekrakásból", és egy kicsit lenyugodni, befelé figyelni, relaxálni. Igazi én-idő, amikor érezhettem, hogy minden rólam szól. A baba is jól érezhette magát, mert a masszázs kezdetekor még fent volt, majd elcsendesedett, szerintem el is aludt. 

 

 

És akinek ezeket a pozitív tapasztalatokat köszönjük, hozzá minden elérhetőséget megtalálsz itt:


https://menthai.cafeblog.hu/


https://www.facebook.com/menthai.hu

2017. március 30., csütörtök

Isten áldja a böngészős könyvek feltalálóját!

Van egy könyvsorozat, ami szerintem a legtutibb beruházásunk volt a fiamnál, ha visszatekintek az elmúlt három életévére. (Előre szólok, ez nem egy szponzorált poszt, ez az írás egy homlokomra csapós felfedezés következtében kelt életre, és hátha másnak is segít, ha könyvet keres úgy egyéves kortól a gyerkőcének. Zárójel bezárva). Ha valaki azt mondja, hogy lesz néhány könyv, amit éveken át nyúz a gyermekem, kiröhögöm. Tudom, hogy folyamatosan változik az érdeklődésük, a befogadni kívánt és tudott információ mennyisége, másrészt semmi sem tart örökké, minden elhasználódik egyszer, az sem biztos, hogy a kisebb tesó(k) látnak valamit a nagyobbak kedvenceiből. A böngészők azonban rácáfoltak erre



Évszakokon át böngészünk


Ahogy a fiam elkezdett érdeklődni a könyvek iránt, tudtam, hogy a böngészőkkel fogunk kezdeni, mert egyszer láttam a könyvesboltban, és marhára tetszett, hogy nincs benne szöveg (maximum feliratok), csupán sok-sok kép, és lehet fejből mesélni belőle (ezen a ponton nem akarok senkit elriasztani, aki síkideg a "fejből mese" gondolatától is, mert szerintem az esetek 95%-ában ezek a könyvek nem erre jók, mint utóbb kiderült számomra is). Szóval azt vettem észre, hogy mindig újabb és újabb taggal bővül a Naphegy Kiadó Böngészős sorozata nálunk (a szerzője Rotraut Susanne Berner): vagy mi vettük meg neki, vagy ezeket kértük ajándékba a soron következő szülinap, névnap, húsvét, karácsony alkalmával. Mert ebből van tavaszi, nyári, őszi és téli, de még éjszakai is. Ár-érték arányban is isteni szerintem, antikvár és új viszonylatában 2500-3000 forint körül van egy kötet.


Bőven vannak érveim


Ami nagyon mellettük szól, az az, hogy



  • nagy alakúak,

  • kemény fedelesek, sőt minden lapjuk kemény

  • rendkívül színes,

  • strapabíró,

  • folytatásos a sztori bennük lapról lapra és kötetről kötetre, persze szöveg nélkül

  • a szereplők és történetek tovább alakulnak, bonyolódnak, változnak minden évszakban (a kisbaba megszületik, a szerelmespár összejön, a cicáknak kiscicája lesz stb.).

  • minden évszak ezer árnyalatával, kellékével, hangulatával, ünnepeivel, növény- és állatvilágával, az adott időszakban elvégzendő ház körüli és egyéb tevékenységével ismerhető meg a kiadványokból

  • a könyvek másodállásban remekül használhatók garázsfunkcióban (vagy kuckóépítésre), mivel gerincükkel az ég felé állítva és legyezőszerűen kinyitva a 16 oldalas könyvből sok beállásos garázs varázsolható belőlük, nagyobb jármű is aláfér ;)


Bizton állíthatom, hogy SOHA nem fognak elfogyni belőle a felfedezhető apró részletek! Én legalábbis erre jutottam, mert hiába került elő mondjuk az elmúlt két évben MINDENNAP valamelyik/mindegyik böngésző, a mai napig van újdonság, ami senkinek nem tűnt fel, amiről nem költöttünk mesét, amit nem kérdezett meg a fiam, amit nem tanítottam meg neki én vagy az apja a képeken keresztül.


[caption id="attachment_1666" align="aligncenter" width="450"] A nagyobbik fiam még egyéves sem volt, amikor már ezzel kelt és feküdt, tényleg.[/caption]

Miket lehet játszani velük?



  • A mindennapok szinte összes kelléke, tárgya, ruhadarabja, hobbija, tevékenysége, a leggyakoribb állatok, növények, eszközök megnevezhetők és megtaníthatók a könyvből.

  • Minden kötetben oldalról oldalra követhető szinte minden szereplő, tárgy, kellék, ki lehet választani egyet, végignézni, mi történik vele az adott évszakban.

  • Meg lehet nézni, milyen állatok/növények/közlekedési eszközök vannak egy oldalpáron.

  • Mit éreznek a figurák, mit látunk az arcukon, miért olyan a gesztusuk, viselkedésük a rajzon, amilyen?

  • Kerestessünk meg valami igazán apró részletet a kicsivel: hol látod az elveszett borítékot, hova tette a biciklijét a szereplő, hova bújt a papagáj stb.?

  • Egymás mellé lehet tenni az összes kiadványt, és ugyanazon az oldalon kinyitva megnézni, hogy mondjuk a város főtere hogy változik tavasszal, nyáron, ősszel, télen és éjjel, vagy egy szereplő miként változik a kötetek sorában.

  • Alapvető szabályosságokat, ok-okozati viszonyokat taníthatunk velük (mi fog történni, ha...? típusú kérdések) : van benne balul elsült szemeteléssel kapcsolatos és közlekedési eset, de óvatlanul a párkányon hagyott és lezuhanó cserép is. 

  • Lehet velük színt tanítani és számokat: számolja meg a karácsonyi vásáros forgatagban, hány csillag van a képen! Hány madarat lát a fán a kávézó felett? Hány csiga bújt el a földön? Gyűjtsük össze, hány kék felsős figura van az oldalpáron!

  • Hogy hívják az állatok anya- és apatagjait, no meg a kicsinyeit? (ez némi utánajárást nálunk is kívánt, pedig biológiából elég penge voltam, és a férjem is majdnem állatorvos lett, de pont ez a jó, hogy minket is aktivizált ez a feladat pl.)

  • Adott évszakban mutassuk meg neki a valóságban azokat a dolgokat, amiket a könyvben ábrázolt a szerző! Milyen élőben a pitypang, hogy túrja a kukacot a rigópapa a parkban, hol fészkel a gólya, hogy építünk mi hóembert, milyen az igazi augusztusi tűzijáték, amit a könyvben is látott stb.?

  • Lehet velük tanulni a bal-jobb, fent-lent, alatt-fölött, mellett-mögött stb. párokat.

  • Megtaníthatjuk velük az állatok hangját.

  • Ünnepkörönként elővehetjük az aktuálisat, és átnézhetjük, magyarázhatjuk őket.

  • Összeköthetjük az énekléssel, mondókákkal is: a tematikus történések mellé (pl. tavasz kertészkedős jelenet, karácsonyi készülődés) elénekelhetjük az oda illő gyerekdalokat neki, mondókázhatunk is mellé.


[caption id="attachment_1667" align="aligncenter" width="600"] A nagyobbik fiam immár háromévesen, este, lefekvés előtt szigorúan zseblámpával - épp arról beszélgetünk, hogy a denevérek fejjel lefelé lógva alszanak, ehhez megfordította a könyvet, úgy szemlélte őket :)[/caption]

Amúgy szülőként nekem is nagy örömforrás a mai napig ez a pár kötet, és sokszor már nem is kellek hozzá, a fiam nézegeti, silabizálja, magyaráz belőle nekem. Az autóban is hű társunk, míg el nem álmosodik, hosszan képes nézegetni. Hátránya persze olykor a nagy mérete, a táskámba nem csaphatom csak úgy be a többi kötelező kellék mellé, de bizton állíthatom, még sosem bántam meg, hogy a hónom alatt külön cipeltem magunkkal, bárhova.


Naa, kedvet kaptatok a böngészéshez? Mert amúgy nem ők vannak ám csak a piacon, csak keressetek rá, a kisvakondostól a bibliai böngészőig már számtalan hasonló közül válogathat gyermek és szülő!


Ps.: most találtam rá, van ezekhez egy segédlet is, "Böngésszünk együtt ! Játékos feladatgyűjtemény az évszakos Böngésző könyvcsaládhoz" címmel (Horváthné Csapucha Klára, F. Mikonya Hajnalka szerzőtrióval, szintén Naphegy Kiadó). Ha valaki ezzel találkozott, megoszthatja, hogy mi van még, ami nekem nem jutott eszembe ebben a gondolatmenetben, a szerzőknek viszont igen! 

2017. március 29., szerda

llyen zenéket hallgass, ha gyesen lévő anyuka vagy!

A bezártság és a gyerek(ek) körüli örökös teendők mellett kifejezetten üdítő, ha az ember lánya ki tud olykor tekinteni a nagyvilágba. Most egy virtuális körsétára hívlak titeket a világ különböző tájaira a rádióadók segítségével.


A TuneIn a világ összes rádióját gyűjti össze egyetlen mobilalkalmazásba. Pofonegyszerűen lehet keresgélni 100 000 adó és 4 milló podcast között. Választék van tehát bőven. Meglehetősen klassz érzés a budapesti panelból hirtelen Korzikán vagy Tokióban találni magamat, legalábbis képzeletben. Nem csak nekem jelent ez azonban örömöt: egy ideje feltűnt ugyanis, hogy az öt hónapos babám is vevő a muzsikára. Nekem ugyan fahangom van, néha énekelgetik neki, de nem szeretném már most elrontani a zenei hallását... Marad hát a zene a világ minden tájáról. 


Megmutatom mi miket hallgatunk itthon!


 


Népzene


Paisa Radio Medellin, Kolumbia - jó kis "cincogós" muzsika, dél-amerikai ütemekkel. A gyerekek is élvezik a cucarachát.


Irish Pub Radio, Írországremek ír folklór zene, nagyokat lehet rá táncolni babával a karunkban.


Country 104, Kanadaa férjem megvet ezért, de én imádom a country-zenét. Fülbemászó dallamok, amelyek az Új-Világba repítenek. Az "úton levés" jut mindig eszembe.


Radio Maohi, Francia Polinézia - andalító dallamok a Csendes-óceán szigetvilágából. Becsukom a szemem és látom lelki szemeim előtt, ahogy koktélt szürcsölgetek a fehér homokos parton, miközben a selymes víz nyaldossa a lábamat... majd hirtelen a gyerek üvöltésére ébredek.


 


[caption id="attachment_1640" align="aligncenter" width="600"] Bora Bora nagy álmom (Kép: Alfredo, Flickr)[/caption]

 


Pop


MBC Radio, Dél-Korea - a sok angolszász zene mellett dél-koreai dalokat is játszanak. Európai fül számára rettenetesen idegen, de éppen a különlegessége miatt érdemes bele-belehallgatni. 


Radio Fantastica, Olaszország - sok itthon is játszott popdalt hallok vissza ezen az adón, azonban rengeteg olasz sláger is feltűnik. Abszolút nyálzene, könnyen fogyasztható, de a gyerek is élvezi. Reggeli táncunkat ezekre szoktuk ropni.


Radio HSL, India - mióta láttam az Esküvő monszun idején című filmet, azóta szeretem az indiai, bollywoody zenét. Kikapcsolódós, örömteli zenét játszanak. Mindig mosolyogni támad kedvem.


Radio Africa N˙1, Gabon és Franciaország - a frankofón Afrika egyik legnagyobb adója, rengeteg helyi előadóval. Hip-hop, pop, r'n'b ritmusokkal dobják fel a napomat, hamisítatlan afrikai csomagolásban.


 


[caption id="attachment_1641" align="aligncenter" width="600"] Nagy mosoly Afrikából (Kép: Viktor Dobai, Flickr)[/caption]

 


Jazz, chillout


The Wave - relaxing radio, Németország - a smooth jazz az adó fő profilja. Igazi leeresztős zene bambuláshoz. De kiváló aláfestőnek is miközben a babával játszunk a földön.


Jazz London Radio, Egyesült-Királyság - igényes jazz zene ínyenceknek, borozgatós estékhez apával (miután sikerült ágyba dugni a gyereket...).


Costa Del Mar Chillout, Spanyolország - a lounge és chillout zene kedvelőinek, nyugtató hatással bír az anyai idegrendszerre. 


 


[caption id="attachment_1643" align="aligncenter" width="600"] Zenei füleimnek (kép: Jens Thekkeveettil, unsplash.com)[/caption]

 


Gyerekeknek


Hotmixradio Babymixradio, Franciaország - francia gyerekzene, a régmúltból és mai időkből. Mivel mi eléggé frankomán család vagyunk, ezért a későbbiekben nyelvtanuláshoz is fel fogom használni.


Fun Kids, Egyesült-Királyság - kicsiknek szóló dalokat játszanak, az ismert mesefilmek zenéitől kezdve egészen a népszerű gyermekdalokig. 


Kids Public Radio Lullaby, USA - altatódalok a világ minden tájáról. Nem biztos, hogy mindenre el tud aludni a kölyök, de anya tutira bealszik az afrikai törzsi dalok dallamára.


 


[caption id="attachment_1645" align="aligncenter" width="600"] Örömtánc (kép: Linda Thomas-Fowler, Flickr)[/caption]

 

2017. március 26., vasárnap

"A szülőágyon reggeliztem meg a babámmal a karomban" - szüléstörténet Svájcból

Svájcról mi más is jutna eszünkbe mint a rendezett és kiszámítható életkörülmények. Sok munkavállaló számára kecsegtető hely ez. De vajon milyen itt gyermeket szülni és nevelni? Tényleg olyan távolságtartóak a svájciak mint, ahogyan hírlik? Egy erdélyi anyuka mesélt nekünk.


Kamilláék négy évvel ezelőtt költöztek Svájcba, mára egészen jól beilleszkedtek, itt alapítottak családot. Az anyuka azt mondja, nála elsődleges szempont volt, hogy itt szülhessen gyermeket, otthon annyi rossz történetet hallott, sokkal megnyugtatóbbnak találta a kinti helyzetet. Szerinte Svájcban toleránsabbak a szülő nőkkel, és jobb körülmények vannak a kórházakban. A fia most 22 hónapos.  


 


[caption id="attachment_1614" align="aligncenter" width="600"] Hegyi idill Svájcban (kép: Dennis Jarvis, Flickr)[/caption]

 


„A terhesgondozással akadt azért egy kis problémám” - meséli Kamilla. Sokat stresszeltem, hogy vajon minden rendben van-e a gyerkőccel, hiszen nagyon keveset kellett járnom vizsgálatokra, amik nagyon gyorsan lezajlottak, egy kicsit nekem ridegnek tűnt az egész.”


A várandósság alatt csupán háromszor volt ultrahang, mert csak ennyit fizetett a biztosító. Kamilla szeretett volna többet is, ki is fizette volna, de a nőgyógyásza nem akarta megcsinálni, a 3D-s babamozit sem ajánlotta.  „Visszatekintve, szerintem jó volt ez így: ha nincs rá ok, minek komplikálni a dolgokat, nem kell a babát sem állandóan zavarni. Egész Svájcra jellemző ez lazaság, - állítja a fiatal nő, az emberek hagyják, hogy a dolgok a maguk természetesen módján történjenek, ez igaz a betegellátásra, a gyereknevelésre. Ezt nehéz itt nekünk elfogadni, mert mi más szemléletben nőttünk fel, de valahol igazat adok nekik.”


Ami a szülésre való felkészülést illeti, a leendő szülők előre meglátogathatták a kórházat, megnézhették a szobákat, és voltak szülésfelkészítő tanfolyamon is. Még a baba érkezése előtt ki kellett választani egy védőnőt, aki a szülést követő két hétben jött és segített a frissen szült anyukának. Kamilla szerencséjére a környéken volt egy magyar védőnő, így őt választotta.


Ahogy az a legtöbb nyugat-európai országban lenni szokott, Svájcban sem divat a választott orvos, többnyire csak a szülésznők vannak jelen a szülésnél. Kamilla azt mondja, ha az embernek van magánbiztosítása (amelyet elég borsos áron mérnek), akkor kérheti, hogy egy orvos is vele legyen a szülés alatt. Az erdélyi anyuka esetében egyébként jól jött ki a lépés: pont egy magyar orvos volt az ügyeletes, ő vette fel a szülőszobára, miután elfolyt otthon a magzatvíz.


Kamilla így emlékszik vissza a szülésére: „Megvizsgáltak, megkérdezték van-e valami konkrét kívánságom a szüléssel kapcsolatban. Hogyne lenne! Írtam én szülési tervet is, de én már akkor úgy be voltam tojva, hogy csak ráztam a fejem kétségbe esve. Nincs, csak segítsenek rajtam! Felvettek a kórházba, egy sima kórteremben kellett várni, míg nem jöttek a fájások. Ez idő alatt már ki kellett választani, hogy mit szeretnék reggelizni az elkövetkező 3 napban.”


„A fájások jól megleptek, valahogy nem így képzeltem, ekkora fájdalmat elképzelni se lehet. Nagyon szerettem volna természetesen szülni, mindenféle fájdalomcsillapító nélkül. Ezt a párom és a nővérem tudtára is adtam: bárhogy ordítok, ne engedjék, hogy kérjek érzéstelenítést.”


„Éjfélkor átvittek a szülőszobába. Full extrás volt a kényelem, de ebből semmit nem vettem igénybe. Kipróbáltuk a fürdőkádat is, de két percet sem tudtam benne ülni. Innen nekem a film elszakadt, a következő emlékem már a kitolás. A párom rettenetesen sokat segített, végig irányított a fájdalmak alatt, ha ő nincs, százszor elájultam volna. Hajnal felé már nagyon kérleltem őket, hívják a bábát, epidurálist akarok. Nem hívták, és a szívem mélyén ezt akartam…”


A bába nem sokat volt bent, a természetre és rám hagyták, hogy végigcsináljuk. A következő szülésnél meg fogom őket kérni, hogy jobban informáljanak, mert a kitolási időszak nagyon hosszú volt. Szerintem túl hamar kezdtem el nyomni, nem lehettem teljesen kitágulva, és a végén komplikáció is adódott, a méhszájam is elszakadt. Talán pont emiatt, ahogy a baba kijött, sok vért veszítettem. A bába el is sápadt, jött a főorvos és még 20 percig a poklok fájdalmát éltem át, de már a babámmal a kezemben.”


„Ennek ellenére nagyon pozitív élmény volt. Nagyon felszabadító és intim volt az egész. Nem zaklattak, úgy csináltam mindent, ahogy nekem akkor a legjobb volt, nem sürgettek. Nagyon kedvesek voltak, a bába a kitolásnál végig meleg vizes ronggyal borogatta a gátam, hogy ne szakadjak. A gátam nem is szakadt, de hüvelyem és a méhszájam sajnos igen.”


„Reggelre lett meg a fiam. Ott a szülőágyon reggeliztem meg a meztelen kis babámmal a mellkasomon. Két órán át nem vették el tőlem egyáltalán. Aztán áttoltak egy 2 személyes kórterembe.”


[caption id="attachment_1612" align="aligncenter" width="348"] A szülészeten felírják az adott héten született gyerekek nevét. Ott van Mátyás is (kép: Kamilla)[/caption]

 


Az anyuka azt meséli, ő maga három napig volt bent a kórházban, de Svájcban van lehetőség arra, hogy a nők rögtön a szülés után hazamehessenek.


Külön érdekesség, hogy kötelezően beadandó oltások nincsenek, csak ajánlottak. Kamilláék azonban mindent beadatnak a gyermeküknek.


A szülési szabadság a svájciaknál 14 hét, ez idő alatt a fizetés 80%-át kapják az anyák, valamint a gyermek 16 éves koráig járó segélyt, 200-250 frankot (kb. 57 700-72 200 forint). A fiatal nő azonban nincs elcsüggedve. „Rengeteg lehetőség adódik itt, hogy az anyák részmunkaidőben dolgozzanak – mondja. Ez lehet 10 vagy akár 60%-os munkaidő. A nők ki is használják. Szinte nem is éri meg visszamenni teljes munkaidőbe dolgozni, mert a bölcsődei díjak olyan magasak, hogy alig lehet megfizetni.”


 „Léteznek ún. Tagesmutterek , akik ha állami társulásban vannak, nem olyan drágák, mint a bölcsi. A magyarországi családi napközihez lehet hasonlítani őket: az otthonukban vállalnak gyermekfelügyeletet, teljes ellátással. Magán Tagesmutterek is léteznek, de vannak állami alkalmazottak is. Ez azért jobb, mert olcsóbb. Fizetés szerint állapítják meg az árat, tehát állami támogatást kapunk. Privátban 20 frank/óra a díjuk, az állami társulásban („Verein”-ben) lévőknél pedig csak 3 frankot kértek tőlünk óránként.”


Én pár hónapja mentem vissza dolgozni, heti háromszor megyek 6 órát, apával egy helyen dolgozunk. Ilyenkor ő vigyáz a gyerekre reggel, elhozza a munkába, és leváltjuk egymást. Még működik a dolog, de nem sokáig. Nem volt szerencsénk a Tagesmutterekkel, és többet nincs szívem leadni a gyermeket. Nagyon kellenének a nagyszülők, de ez a hátránya, ha külföldön élsz.”


„Több Tagesmuttert is meglátogattunk, de a kondíciók nem voltak kielégítőek számunkra: kicsi volt a lakás, nem fektettek hangsúlyt a biztonságra, a lépcsők nem voltak lezárva, a konnektorok nem voltak gyerekbiztosak, macska volt a lakásban stb. Aztán kiválasztottunk egyet, de a nő fel se állt az asztaltól (a barátnőjével kávézott), amikor odavittem leadni a gyereket, egyedül hagyta őket a szobában. Ez volt az első alkalom a fiamnak nélkülem, szerintem nem így kellene indulnia a beszoktatásnak. Kértem őt, ha sír Mátyás, hívjon azonnal, hogy ne sokkoljuk le a gyereket, mert többet nem fog majd maradni. Fél óra idegeskedés után írtam neki, hogy minden rendben van-e. Erre visszaírt: Sír. Kérdem: Nagyon? Ő: Igen. Szaladtam vissza, a gyerek teljesen magánkívül volt, már el volt kékülve. És ez egy olyan nő volt, akit úton-útfélen ajánlattok, már 25 éve csinálta. Egy kicsit elbizonytalanodtam az egészet illetően, így most szüneteltetjük a keresést. Habár a gyereknek már nagyon kellene egy szociális közeg, más gyerekek társasága, de nem bízom a svájci anyukákban, pont a lazaság miatt.”


A svájciak a gyermeknevelés terén is nagyon lazák, az önállóságra fektetik a hangsúlyt. Kamilla egy kicsit távolságtartónak tartja a viszonyt gyerek és szülő közt. Azt mondja, az apák mindig kezet fognak a gyerekekkel, puszi helyett, és úgy általában a szülők nem babusgatják őket. Itt már 16 évesen saját lakást bérelnek, és dolgoznak a fiatalok.


„Hogy könnyebb-e itt gyermeket nevelni, mint otthon? Nem – összegez Kamilla. - De ég és föld a különbség a szülés élményében. És ott a biztonságtudat, hogy holnap is minden jó lesz, tekintve az ország helyzetét. Meg tudunk mindent oldani, ha akarunk, és ez felbecsülhetetlen.”


 


A Svájcban élő fiatal nő egyébként háztartási blogot is vezet, tele hasznos tanáccsal és praktikával. Katt ide: rendezettotthon.hu.


 


Ha te is külföldön szültél vagy nevelsz gyereket, és szeretnéd velünk valamint az olvasókkal megosztani a tapasztalataidat, írj nekünk az anyaklikk@gmail.com-ra.


 

2017. március 22., szerda

Kamaszok és motiváció - veszett ügy?

Testközelből szemlélem egy kamasz mindennapjait. Nemsokára saját lábra áll, felsőoktatásba jár majd és/vagy dolgozik. A gond csak az, hogy a mi generációnk élethez való receptjei nem mindig passzolnak az ő világához. Hogyan lehet őt mégis motiválni?  


 


Vér szerint nem az én gyerekem, a férjem révén mégis az életem részévé vált. Látom az örömeit és vívódásait. Látom, hogy non stop jelen van online (messenger, Facebook, Youtube, számítógépes játékok), és látom azt is, hogy mennyire lenézi a tanárait, amiért még egy e-naplót is képtelenek rendesen kitölteni. 


Elcsépelt frázis, de igaz: ő már egy más generáció. Egész konkrétan ő a Z-k tagja. Amikor ő született már sok mindenkinek volt mobiltelefonja. Amikor ő óvodás volt, a legtöbb háztartásban már volt internet Magyarországon. Amikor ő iskolába ment, megjelentek az okostelefonok. Most, hogy nagykamasz, ki sem engedi a kezéből a mobilját. Videóról videóra, chat-ről chat-re él. Én úgy szocializálódtam, hogy egy filmet végignézünk az elejétől a végéig. Ő egy filmet a tévében több részletben néz meg, és nem csak a reklámok miatt: berreg közben a telefonja, messengerezik a haverjaival, megnéz egy videót a Youtube-on. Komolyan elgondolkodom néha, vajon képes-e 10 percnél hosszabb ideig koncentrálni egy filmre, vagy egy hosszabb netes cikkre...


 


[caption id="attachment_1603" align="aligncenter" width="600"] Mindig csak a kütyük...(Kép: Esther Vargas, Flickr)[/caption]

 


A Huffington Post egyik írása szerint a Z-generáció, az 1995 után születettek már sok mindenben eltérnek a mai harmincasoktól, negyvenesektől. 



  • Kevésbé fókuszáltak: az "update"-ek világában élnek, folyamatos információáradatban. A figyelmük jelentősen kevesebb ideig köthető le egy dologgal.

  • Jól tudnak egyszerre több dolgot csinálni: vagyis jobb "multi-tasker"-ek. Összedobnak egy prezentációt a laptopon, közben pedig csetelnek a barátokkal a mobiljukon. Hatékonyan és gyorsan váltanak játék és munka között.

  • Korán kezdik a munkát: egyre több Z kezd el dolgozni 16 és 18 éves kora között. Sokan nem is mennek egyből főiskolára, egyetemre. Már nem ruháznak be a felsőoktatásba, mert tudják, hogy sokkal gyorsabban megtanulhatnak egy-egy szakmát ezeken kívül - vagyis a munkájuk közben.

  • Vállalkozókedvűek: egy felmérés szerint a tinik 72% mondja azt, hogy saját bizniszbe szeretne kezdeni. Ez valószínűleg a high-tech világnak köszönhető. A Z-k leginkább az önálló munkavégzést részesítik előnyben, az egyediséget keresik.

  • Nagyobbak az elvárásaik: szerintük komoly probléma, ha valami nem történik meg olyan gyorsan, ahogyan azt elképzelik. A vállalattól elvárják, hogy lojális legyen hozzájuk. Ha valahol úgy érzik, nem értékelik őket eléggé, onnét nagyon gyorsan lelépnek. 


A Z szüleinek generációja úgy nőtt fel, hogy a tudásnak értéke van, a munkát meg kell becsülni. A mai kamaszok ezzel szemben azt látják, hogy az ősök hitelt hitelre halmoztak, hogy megéljenek valahogy, kidolgozták a belüket a cégért, sok mindent alárendeltek a munkának, miközben a legfőbb motivációjuk az volt, hogy végre szabadságra vagy nyugdíjba mehessenek. 


Nem túl kecsegtető példa.


Egy Z nem akar mindent a munkának alárendelni. Ő azt szeretné csinálni, amit élvez. Ha szükséges, gyorsan vált, élete során több készséget, szakmát is elsajátít majd.


Egy francia innovátor, Emanuelle Duez szerint szépen lassan átalakul az oktatás. Többé már nem az egyetemek, főiskolák lesznek a tudás átadói, hanem maguk a vállalatok. Az a cég lesz sikeres, akinek sikerül bevonzani a tehetséges fiatalokat és kitaníttatni őket. Mindemellett pedig azt is érdemes észben tartani, hogy azok az állások, amelyekben öt év múlva el lehet majd helyezkedni, ma még nem is léteznek. A Z tehát jogosan kérdőjelezi meg az iskolát és a diplomát. 


Ilyen körülmények között ember legyen a talpán, aki képes egy jövőkép nélküli kamaszt motiválni.


A kulcs abban van, hogy átformáljuk a kérdést. Tényleg minden jövőképet nélkülöz az, amikor egy kamasz nyitottan áll a világhoz és azt mondja, lesz, ami lesz, kipróbálom magam ebben is, abban is?  


[caption id="attachment_1605" align="aligncenter" width="600"] A kamasz előtt az élet, de nem mindegy, mit visz a batyujában (kép: unsplash.com)[/caption]

 


A kamaszgyerekünk tudja, amit mi nehezen fogadunk el, történetesen, hogy nemhogy egy-két munkahelye lesz élete során, hanem rengeteg. Neki nem is célja megöregedni annál a vállaltnál, ahová fiatalként belépett.  


Fogalmunk sincs, mit hoz a jövő - ezt már jó ideje beláttuk. Ennek ellenére, bármennyire is nehéz, de azért mi próbáljuk motiválni, hogy a gyerek tudja, vannak dolgok, amikért érdemes küzdeni.



  • Büntetés helyett a hangsúlyt inkább az elismerésre helyezzük. Azt vettük észre, hogy a dicséret hatalmas löketet ad a gyereknek. Ez pedig tovább sarkallja arra, hogy a jövőben is jól teljesítsen. A férjem zseniális a következetességben, éppen ezért elvárja a fiától, hogy tanuljon és megfelelő - nem feltétlenül kitűnő! - jegyeket hozzon. Ehhez persze kell olykor az atyai szigor is, amikor nem ad lehetőséget a lógásra (ha kell, fennmarad éjfélig, hogy kikérdezze a memoritert). Viszont, amikor megvan a kívánt eredmény, akkor sosem mulasztjuk el megdicsérni. Az elismerés ugyanis pozitív hatású, igen jó doppingszer. Ehhez azonban az kell, hogy ne a vakvilágba dicsérgessük őt folyton (annak nincs súlya), hanem azért, amit véghez vitt. Legyen az egy iskolai jó jegy vagy egy ügyesen kivitelezett manőver a kedvenc számítógépes játékán. 

  • Tudjuk jól mi is, hogy a lexikális tudás, amit az iskola elvár tőle nem sok mindenre lesz jó a későbbiekben (ezen sajnos mi most nem tudunk változtatni), de legalább a szorgalmat és a koncentrációt megtanulja. Ez persze Y és X generációs beidegződés, azonban sokat nyerhet a mai fiatal is, ha nem csak a szerencsére és a "perc-sikerekre" bízza magát, hanem energiát is fektet a céljába. A későbbieknek pedig remélhetőleg ügyesen mixeli a szerencsét az ötleteivel és a munkával.

  • Ha segítségre van szüksége, megadjuk neki. Nem elég ha papolunk: "tanulj fiam!"; majd mint, aki jól végezte dolgát, hátradőlünk, ha meg rosszul teljesít a suliban, leszidjuk, megvonjuk tőle a tévét, számítógépet. Ebben nem hiszünk. A sikertelen dolgozatok és tanulmányi eredmények okát feltárjuk, és ha kell megteremtjük a feltételeket a jobb teljesítmény érdekében. Lehet, hogy csak arra van szüksége, hogy kikérdezzük a feleletet, de lehet, hogy külön tanár kell egy-egy nehezebb tantárgyhoz. Ez azért is fontos, hogy ha a jövőben megakad valamivel, akkor ne csak legyintsen és önsajnálatba merüljön, hanem keresse meg a megoldási lehetőséget, forduljon olyan emberekhez, akik orvosolni tudják a problémáját.

  • Nyitott, őszinte kapcsolatot igyekszünk vele fenntartani.  Úgy gondoljuk, hogy a hitelesség az egyik legfontosabb szülői minta, amit átadhatunk. Mesélünk neki a saját tapasztalatinkról, saját gondjainkról és örömeinkről. Elismerjük a tévedéseinket és hibáinkat. Persze sok mindent a saját bőrén kell megtapasztalnia, mi mindenesetre megmutatjuk neki - főként sztorizgatáson keresztül - saját és családbeli példákon, hogy melyik életút hova vezethet. Így ő is össze tudja rakni magában, hogy mi az, amit szeretne, és mi az, amit nem.


 


Te hogyan motiválod a kamaszgyereked?


 

2017. március 19., vasárnap

Így állt ki Anne Hathaway az anyatársakért

Egy korábbi, az amerikai szülést és gyereknevelést bemutató posztunkban már rácsodálkoztunk a tengerentúli, nem túl anyabarát szülési szabadságot szabályozó rendszerre. És most jön Anne Hathaway jószolgálati nagykövet, aki több oldalról is megtámadja ezt a rendszert: még a  nőnap alkalmából tartott egy beszédet az ENSZ-ben, és nemcsak a nők szempontjából vizsgálta meg a kérdést. 


Az anyáknak is csak kényszermegoldás jellegű, az apák számára pedig egyáltalán nem létező szülési szabadság ellenében olyan szabályozást sürget, mely bármely szülő számára lehetővé tenné, hogy otthon maradhasson a babával, ez ne csak a nők számára elérhető lehetőség legyen, és ebbe a család se rokkanjon bele anyagilag...


 


[caption id="attachment_1584" align="alignnone" width="600"] kép: hollywoodreporter.com[/caption]

 


A színésznő maga is anyuka, így a témában személyesen is érintett. Többek között azt is kifejtette, kisfia születésekor hogyan érett meg benne a gondolat, hogy a szülési szabadság jelenlegi, amerikai rendszerén változtatni kell (a paradigmaváltást ezügyben egyébként globális szinten is szükségesnek látja):



"Sok más szülőhöz hasonlóan én is azon tűnődtem, hogyan fogom megtalálni az egyensúlyt a munkám és az új szerepem, az anyaság között... és ebben a pillanatban  az USA politikája és a szülési szabadságok statisztikája rémlett fel előttem.


Az amerikai nők jelenleg 12 hétre mehetnek fizetetlen szülési szabadságra. A férfiak ezzel szemben semmire sem jogosultak. A kisfiam születése után egy héttel ezt a tényt már más nézőpontból láttam: alig tudtam járni, megismertem egy kis emberkét, aki teljességgel a férjemtől és tőlem függött, én pedig sokmindenben a férjemtől függtem, valamint rengeteg dolgot újra kellett tanulnunk a kapcsolatunkról, a családunkról; olyasmiket, amikről azt hittük, már rég tudjuk. De ez másképpen csapódott le."


 


[caption id="attachment_1589" align="aligncenter" width="600"] kép: youtube[/caption]


A szülési szabadsággal kapcsolatos pénzügyi támogatás rendszerét pedig így kritizálta: 


"Emlékszem, azon gondolkodtam, hogy a terhesség egyenes gyakorlati következménye egy újabb éhes száj, amit etetni kell... és pont Amerika egy olyan ország, ahol az ember fizetéstől fizetésig él. Ebben a rendszerben egy nő hogyan tud elmenni 12 hétre szülési szabadságra, fizetés nélkül; pénzügyileg ez hogyan oldható meg?


Az igazság az, hogy nem túl sokan tehetik meg. Négyből egy amerikai nő két héttel a szülés után visszamegy dolgozni, mert nem engedheti meg magának, hogy hosszabb ideig maradjon otthon."


 


Majd azzal folytatta, hogy a szülési szabadság nőkre korlátozása hogyan terheli túl az asszonyokat, s így az apák hogyan jutnak kisebb szerephez, ha a családról van szó:



 "Az a feltételezés és gyakorlat, hogy a nőknek kell rendben tartani a háztartást és összefogni a családot, egy nagyon is valóságos sztereotípia, ami nem csak a nőket diszkriminálja, de korlátozza a férfiak részvételét és kapcsolatát nemcsak a családdal, de a társadalommal is."


Végül, a színésznő úgy összegezte mondanivalóját, hogy bármilyen jó szándék is motiválta a szülési szabadság rendszerének megalkotóit az elmúlt években, ez a rendszer már nem tartható, megérett a változásra, és ne csak nemi alapon kaphasson valaki jogot a szülési szabadságra:

"Hiszen nem csak egyféle családmodell létezik. A mai modern világban, néhány családban pl. két apuka van. Pontosan milyen szülési szabadság szolgálja az ő érdekeiket?"


A kérdés csak az, ezek a gondolatok eljutnak-e a döntéshozók füléig, és lehet-e mindennek létjogosultsága Trump Amerikájában. 


A beszéd teljes egészében ITT megtekinthető.


 


kiemelt kép: popsugar.com

 

2017. március 17., péntek

Trendi pelenkát a babapopóra - így vizsgázott a dizájnpelus

Újból pelenkát teszteltünk, ezúttal trendi mintákkal ellátott termékbe csomagoltuk a babáinkat. A Pufies Trusted Trends* gyártójának ígérete szerint a pelus amellett, hogy kitűnő nedvszívó képességgel bír valamint semmilyen ismert allergént nem tartalmaz, még pihe-puha is és megfogja a szagokat. Kíváncsian vágtunk neki a tesztnek. Lássuk a házi bevizsgálásunk eredményét!


 


Aki tesztelte: Corena



  • Dizájn, csomagolás: Nekem kicsit meredek feketébe csomagolni babának való holmit (legyen akár pelenka, akár más), de megpróbálom érezni a trendet, és legalább a két oldalán kikandikálnak a MINTÁK, amiket imádok, a kedvencünk a zsiráfos lett. Minden csomagban 2 féle mintás pelus van, nekem kisfiam van, így talán a zsiráfosat nem biztos, hogy a lányos színvilágú virágos-bandana mintással vegyítettem volna, de sebaj, használjuk mindkettőt (ez szerintem kb. olyan, mint a pasiknak a rózsaszín ing), és így időnként legalább jut a kis barátnőknek is belőle.

  • Strapabírás, funkcionalitás: nagyjából ugyanazt vártam, mint az Art&Dry-tól, és nem csalódtam, a tépőzár ugyanolyan jól funkcionál, és a nagy fodrokért még mindig hálás vagyok, könnyű a dolgom, ha ki kell hajtogatni, és a gumírozás is teljesen rendben van. Amit más pelenkánál is észrevettem már, itt is előjött egyszer-kétszer: néha találok pici, gombostűfej nagyságú papírgalacsinszerű izéket a baba bőrén, ami valószínű az anyagából jön, de könnyen eltávolítható, és nem is okozott semmilyen allergiás reakciót. 

  • Nedvszívó képesség: sem napközben, sem éjszaka nem volt rá panaszunk, pedig ahogy nő a baba, egyre többet termel :-) és annak ellenére, hogy benn is tart mindent, mégis könnyű, jól szellőző anyag. 


Pontszám: 10/8


[caption id="attachment_1375" align="aligncenter" width="400"] ...ha vendégségbe megyünk, ezek nélkül ki se lépünk az ajtón[/caption]

 


Aki tesztelte: Manokobold



  • Dizájn, csomagolás: Kicsit komor, sötét fólia kívül, de változatos, tényleg trendi minták belül. A skót kockástól a tyúklábon át az őserdei levélmintáig tucatnyi verzióból lehet választani. Csomagonként kétfajta minta. Bevallom, ha választani kell, nekem a kevésbé geometrikus (szóval inkább a cuki állatos és egyéb) minta jön be, nekem nehezebb volt ezekkel azonosulni, de abszolút tetten érhető, hogy mintájában a vezető ruhatrendek, minták világát, hangulatát kívánja hozni a babapopókon. Hozzáteszem ezt totál szubjektív ítélet részemről (sosem voltam trendi lédi), mert ahol meglátták a gyereken a szóban forgó pelenkákat, ott mindenki odavolt és -vissza tőle, még jó, hogy volt nálam egy-egy plusz: hagytunk ott anyukatársaknál egy-egy darabot ajándékba is. :D

  • Strapabírás, funkcionalitás: Nem tudok belekötni. Lehet, hogy épp ideális a kilóit tekintve a belevaló tesztalany (7,5 kg-mal a 4-est próbáltuk), de nem volt rajta fogás pisiügyileg, a hosszú éjszakákat is remekül bírta, csak a brutális szilárd produktum kandikált ki belőle olykor, de sajnos az más pelusból is mostanában, a fizika az fizika. Ha az ember függőlegesen tartja a gyermeket erőlködés közben, egy idő után csak tarkó irányba tud indulni a termék. A tépőzárak nyúzhatók, bármennyiszer átragaszthatók, akkor is, ha a gyerek ficereg és meghekkeli a pelenkázást mindannyiszor. A dereka egyébként ideális magasságba kerül pelenkázáskor a terméknek, az anyaga kellemes, puha.

  • Nedvszívó képesség: Az esetek többségében megfelel. Éjjel a legvadabb a tesztelés, és le is mértem, a reggelente legtöbbször 30 dkg-ot közelítő használt pelus tart és tart. Akkor van átázás, ha 12 órás időtartamot kell bírnia, azt sajnos nem bírta. Nappal semmi gond vele, órákon át. A baba bőre nem nedves akkor sem, ha pufin kerül le róla végül.


Pontszám: 10/8


[caption id="attachment_1337" align="aligncenter" width="600"] Ficereg, de csak lekaptam egy-két fotó erejéig :)[/caption]

 


Aki tesztelte: Szufi



  • Dizájn, csomagolás: A Trusted Trends mintája nekem nagyon bejön. Ha a lányok nem hívják fel a figyelmemet, észre sem veszem, hogy fekete a csomagolás. De így sem zavar. Elegáns, letisztult. Simán leemelem a polcról a boltban. Megjelenik rajta a méret, a kilogramm elosztás. Fent a perforált résznél könnyen nyitható. A pelenkák mintázata is jópofa, trendi és olyan, mintha mindennap farsangi jelmezbe bújtatnám a gyereket. Noha a színes halálfejest kissé túlzásnak tartom, a többi mind nagyon tetszik. Klassz ötletnek tartom azt is, hogy mindegyiken megjelenik a popó résznél egy-egy apró vicces ábra: hirtelen kikandikál a mintából egy mosolygós fejecske vagy egy meggyfürt a piros dizájnon.

  • Strapabírás, funkcionalitás: Én is észleltem olykor ici-pici papírgalacsinokat a baba bőrén miután levettem a pelenkát róla, de semmilyen problémát nem jelentett. Egyébként a pelust könnyű feladni, magas a derékrésze. A gumi tépőzár szépen nyúlik, jól tart, jól tapad. Meglehetősen strapabírónak is mondanám, még az éjszaka után sem jött szét. A pelenka belseje puha, nem dörzsöli a babapopsit. Egyetlen gyenge pontja, hogy a vékonyabb babákra az adott méret kissé bő. Míg az Art&Dry kiválóan illeszkedett a lányom derekára, addig ez a fajta enyhén eláll (csak a viszonyítás miatt írom, mi a 3-as méretet teszteltük, a lányom pedig jelenleg 68 cm és 6 kg - kifejezetten vékonynak számít a kategóriájában :-)).

  • Nedvszívó képesség: Gyorsan elnyeli a vizeletet, székletet, még a hígabbat is. A lányomnál is csak akkor jött ki a produktum felül, amikor irtózatosan nagyra sikeredett. Az éjszakákat is szuper mód bírta, abszolút semmi panasz nem volt rá. A szagokkal sem volt különösebb gond, nem lehet kilométerekről érezni a termelést.


[caption id="attachment_1536" align="aligncenter" width="600"] Nem egyszerű felöltöztetni egy folyton izgő-mozgó babát, de legalább mosolygunk a pelenkán.[/caption]

Pontszám: 10/9.


 


*A termékek 30, 34 és 40 db-os carry pack csomagban 2990 Ft-ért elérhetők alapáron, mérettől (a 3, 4, 4+ és 5-ös méretet néztük) függően, az emagról rendeltük (2017 márciusa).


A pelenkákat a Pufies felkérésére teszteltük.


 

2017. március 15., szerda

"Bözsike sír, mi a baja? Talán fáj a kicsi hasa?" - csecsemőink óhajai 1920-ból

Egy tündéri és nagyon tanulságos kortörténeti kiadvány jött velem szembe a hetekben: egy kopott, megsárgult, itt-ott szakadt kis füzetke 1920-ból, amit a frissen szült édesanyák kaptak meg annak idején. A kiadvány, amit megkaptam, ma egy 87 éves nagymama, sőt dédi birtokában van, aki kincsként őrzi, szépen, zacskóba csomagolva. Az értékét jól jelzi, hogy a családtagoknak, unokáknak sem volt szabad soha hozzányúlni, bár látszik a lapokon, valamikor csak megkaparintotta pár csöpp kéz, hiszen itt-ott össze van firkálva. Most az idős asszony egy kis kivételt tett szerencsére, így bepillantást nyerhettem abba, hogyan is vélekedtek az 1920-30-as években arról, mi a legfontosabb egy baba, gyermek, kamasz életében, mit kell tenniük a szülőknek gyermekeik egészségéért, egészséges fejlődéséért. Ha jól nyomoztam (mert a füzet borítója sajnos nincs már meg) ez, amit most mutatok, a "Csecsemők követelései, babák tüntetése - Az Amerikai Vöröskereszt anya- és csecsemővédő akciója Magyarországon" című kiadványa egyébként 1920-ból.


Talán nem véletlen, hogy a nagyi nagy becsben tartotta, tanácsait pedig komolyan vette: ő maga hatodik gyermekként született, de egyik testvére se élte meg az iskoláskort.


Velünk tartotok egy kis időutazásra, ahol a kissé didaktikus, olykor esetlen rímek közé szorított tanácsok között azért akad néhány megfontolandó és örök érvényű is? Lássuk, klikk a galériára! (Ha a galéria egy képére kattintasz, onnantól nem automatikusan léptet, sőt ki is tudod nagyítani.)


Ha hasonló van a birtokodban, küldd el nekünk!


[gallery size="large" columns="1" ids="1487,1488,1489,1490,1491,1493,1494,1497,1498,1499,1500,1501,1504,1505,1506,1507,1508,1511,1512,1513,1514,1518,1519,1520,1523,1524"]



 

2017. március 12., vasárnap

Mit tehetsz a szülés utáni testedért?

Nemrég nosztalgiáztam arról, milyen gyorsan eltelt egy év... a kisfiam pedig lassan féléves, és a születése utáni első hetekben erősen kerestem önmagam ebben a teljesen új helyzetben.


Miután a 6 hetes kontrollon egy jó ideje túlestünk, és minden rendben az egészségemmel, plusz a napirendünk is többé-kevésbé beállt, azóta igyekszem magamra is egyre több időt (és figyelmet) fordítani. Nem állítom, hogy újra csúcsformában vagyok, de szépen lassan haladok a kitűzött cél felé - mind kilók, mind fittség, mentális jól-lét tekintetében. Nekem az alábbi néhány dolog bejött, és azt hiszem, nemcsak a testemnek tettem-teszek vele jót: 


[caption id="attachment_1471" align="aligncenter" width="600"] kép: pixabay / thedanw[/caption]

Elfogadás
Azt hiszem, ez a kiindulópont, és az elején ez volt a legnehezebb, főleg az első pár hétben. Elfogadni, hogy ez most egy ilyen állapot, és valószínűleg nem fogunk olyan ütemben visszaalakulni, ahogy azt a magazinok meg a celeb-instaprofilok mutogatják, és még a saját elvárásainkat is érdemes minimalizálni, így minden apró lépésnek, eredménynek lehet majd örülni, ezt tapasztalatból mondom. 


Szoptatás
Egyes kutatások szerint a szoptatás napi 500 kalóriát éget el, és ha okosan,  nem "kettő helyett", hanem "kettőért" eszünk, akkor a várandósság alatt felszedett kilóknak is könnyebben búcsút mondhatunk. 


Sok folyadék
Nemcsak a szoptatás miatt, hanem gyakran a nassolási vágy leküzdése is könnyebb, ha eleget iszunk. Én vízszűrő kancsót használok, így monitorozni is tudom, hogy iszom-e eleget a nap folyamán, és van egy nagyon jó, telefonra letölthető app, ami még emlékeztet is, ha elfelejtünk inni, erről korábban már írtunk itt. 


Nagy séták
Kicsit hosszúra nyúlt ez a tél, és hálás voltam minden olyan napért, amikor le tudtunk menni sétálni, és nem csak az ablakból bámultuk a szmogos felhőket vagy hallgattuk az esőcseppek kopogását. És bár szívesen futnám újra körbe a Margitszigetet, most úgy vagyok vele, hogy a babakocsi tologatás lehet akár egyfajta sport, még intervall edzést is lehet vele kerekíteni, ha váltogatjuk a sétatempót :-) A strollfitet is nagyon szeretném kipróbálni, ha egy picit nagyobb lesz a kisfiam, biztosan belevágunk. 


[caption id="attachment_1546" align="aligncenter" width="600"] kép: olvasónktól[/caption]

Jóga
A babavárás előtt intenzíven gyakoroltam, és oktattam is, a várandósság alatt pedig kismama jógára jártam, tehát volt egy alap edzettségem. Azonban a szülés utáni első hat hétben, amikor éppen eszembe jutott, csak mentálisan gyakoroltam (azaz elképzeltem, hogy jógázok), ennyire voltam képes. Nem mondom, hogy könnyen ment a napi, fizikai rutin visszaállítása, sőt, az első napüdvözlet konkrétan fájdalmas volt. De ahogy telik az idő, azt érzem, egyre inkább emlékszik a test, hogy egykor mire volt képes, és igyekszem nem siettetni, bár a türelemnek gyakran híján vagyok. 


Masszázs
Sose voltam egy nagy masszázs-fan, de a szoptatásból eredő testhelyzetek miatti rossz tartás, a baba (aki lassan 7 kiló) emelgetése nyilván extra terhelés a testnek. Így jutottam el a Menthai-ba kismama masszázsra. Ezt a fajta, thai alapokra épülő masszázst nemcsak várandósoknak, hanem szoptatós anyukáknak is receptre írnám fel. Érdemes egyszer-egyszer megszervezni a babafelvigyázást egy 60 perces kezelés erejéig, hogy kicserélve, a terápia után újult erővel érkezzen haza a mami - ezt a férjem is igazolhatja...


Fodrászat
Több, gyakorló anyukától kaptam azt a tanácsot, sőt egyik kedvenc babás-mamás könyvemben olvastam is, hogy érdemes egy rövidebb, kompaktabb frizurára váltani. Én a hosszú hajamról nem tudtam lemondani, de azért kellett a karbantartás. Szerencsém van, mert a fodrászom, akihez több, mint 10 éve ragaszkodom, nemcsak a hajamat ápolja, de nagyon jó beszélgetőpartner is, és mivel egyedül dolgozik egy kis üzletben, nem jelent gondot, ha családilag érkezünk (a férjem haját is ő vágja), és a babát sem kell otthon hagynom, a szoptatás is simán megoldható nála. 


Farmer
Szerintem mindenkinek van lánykorából legalább egy olyan farmerja, ami egy számmal nagyobb. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogok neki örülni, de felszabadító élmény volt a sok macinadrág és cicanaci után, ha csak egy séta erejéig is, belebújni.


[caption id="attachment_1538" align="aligncenter" width="600"] kép: pixabay / PublicDomainArchive[/caption]

 


kiemelt kép: flickr / Donnie Ray Jones


 

2017. március 7., kedd

Üzenet a lányomnak: óvónő, cégvezető vagy pilóta - bármi lehetsz!

Drága kislányom! Ez az első nőnapod. Még nem fogod fel, hogy miért kapsz virágot. Ilyenkor a férfiak Magyarországon szeretik megköszönni azt, hogy vagyunk. Elmesélem, mi történik ilyenkor.


Negédes körlevelet ír a főnök, amelyben felköszönti a Nőket (igen, így nagybetűvel) ezen a jeles napon. Nélkülük - enélkül a fantasztikus, csodálatos gyengébbik nem nélkül - nem menne így a munka, mert ők fontos és nélkülözhetetlen tagjai a vállalatnak. Kapnak is egy-egy doboz csokit vagy egy-egy szál virágot. 


Mindeközben napközben özönlenek az internetes írások arról, hogy a statisztikák szerint a nők ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapnak, mint a férfiak (még mindig), és hogy van egy bizonyos "üvegplafon" (még mindig).


Előkerülnek ilyenkor a szexuális zaklatásról és a családi erőszakról szóló cikkek is - arról, hogy egy férfi hogyan él vissza az erejével a feleségével, alkalmazottjával szemben.


Aztán olvashatsz majd arról is, hogy a nemzetközi nőnap eredetileg a nők emancipációjáról szólt, a választáshoz és a munkához való jog fokozatos kivívásáról. Az egyenjogúságról. 


Jönnek majd a spriri guruk is, akik sopánkodnak, hogy manapság a nők nem tudnak igazi Nők (igen, így nagybetűvel) lenni. Elfelejtették a gyengédséget, odaadást, befogadást, csak a karriert és a sikert hajtják, nem akarják megélni a nőiességüket Nőiességüket.


Lesznek nők által írt bejegyzések is, arról, hogy manapság milyen nőnek lenni, vagy éppen miért jó annak lenni. És látsz majd kommenteket a cikkek alatt, ahol bizonyos férfiak elégedetlenkednek azon, hogy a mai nőket csak az anyagiak érdeklik, és nem foglalkoznak a családjukkal. 


Ambivalens ünnep ez. Mindenki a maga szájíze szerint éli  - vagy éppen nem éli - meg.


 


[caption id="attachment_1404" align="aligncenter" width="600"] (Kép: unsplash.com)[/caption]

 


Ha már itt az alkalom, nőként és anyaként nekem is van listám, arról, hogy mire szeretnélek téged tanítani, te pedig majd eldöntöd mit hasznosítasz belőle.



  • Merj gyengéd és határozott lenni! A kettő nem zárja ki egymást. Olyan világ felé tartunk, ahol nem szégyen az érzelem kimutatása. Ettől még nem leszel kevésbé okos, talpraesett vagy éppen jó munkaerő. 

  • Tudj elfogadni ajándékot, bókot! A hárítás nem megoldás. Légy tisztában önmagaddal és az értékeiddel. A dicséretet fogadd el, örülj neki (de ne függj tőle!). 

  • Kérj, ha segítségre van szükséged! Nem szégyen, ha valamilyen feladat meghaladja a képességeidet, energiádat. Nem kell superwomannek lenni. 

  • Bízz a férfiakban! Ők is a lehető legjobbat akarják adni a világnak. Működj velük együtt! Csak remélni tudom, hogy olyan férjed lesz majd, mint amilyen az édesapád, aki nem a ház ura, a család feje, hanem egy igazi társ és barát.

  • Fedezd fel a világot! Nézz körül, figyeld meg a közvetlen és a tágabb környezeted! Utazz, beszélgess más emberekkel, hallgasd meg őket, tanuld meg tőlük azt, ami számodra hasznos! 

  • Élvezd az életed! Teljesen mindegy milyen munkát végzel majd, hogy irodista leszel-e vagy csillagász. Találd meg benne a szépséget és a pozitívumot. 

  • Legyél, aki lenni szeretnél! Bármi is legyen az. És ha sok minden szeretnél lenni, akkor legyél sok minden. A határ a csillagos ég.


 


 

2017. március 6., hétfő

Sarokba állítás, büntetőszék? Felejtsd el!

A múltkori, szelíd módszeres hisztikezelős posztom után felbátorodtam, és úgy érzem, az óriási érdeklődés okán érdemes folytatnom a gyermeknevelős eszmefuttatásaimat, mert ha csak 10 anyukának segít, én már nagyon boldog leszek. Ezúttal a büntetésmentes mindennapokra mutatok példát, hogy lássátok, ez a régi, szüleinktől örökölt módszer sem az igazi, helyette hosszú távon tudtok ti is (ha nem is azonnal, nem is könnyedén) mást kipróbálni, bevezetni. És higgyétek el, megéri. Én most  a másfeledik gyermekemen próbálom (az első tesztalanyom a férjem fia volt, akit háromévesen kaptam "csomagban" a párom mellé, azóta született kettő közös, első fiamon már igyekszem ügyeskedni).


Te tudod, mi is a büntetés?


A büntetés olyasmi, amivel megfosztjuk gyermekünket valamitől, ami neki fontos, vagy olyasmit várunk tőle, amit alapjáraton biztosan nem szeretne megtenni. Jellemzően akkor jut eszünkbe büntetést kilátásba helyezni, ha úgy érezzük, eszközeink elfogytak vagy a végét járják, nem nagyon van már mit bevetni, hogy elérjünk gyermekünknél valamit. Már mi is frusztráltak vagyunk és talán dühösek is, tele feszültséggel (magamból indulok ki, de talán Te is magadra ismersz). A büntetésben az a rossz, hogy szentül hisszük, ennek lesz valami pedagógiai vonzata: majd ebből megtanulja az ebadta, hogy ki az úr a háznál, hogy majd ettől legközelebb megeszi a főzeléket, netán nem lép bele a szép új cipőjével a sárba, vagy legközelebb a bünti után nyilván szó nélkül és magától el fog pakolni este. De ezen a ponton elő kell venni a józan eszünket, és érdemes végiggondolni, mit is teszünk a kicsivel olyankor, amikor bünti mellett döntünk. Így lehet megfogalmazni: „Szeretlek, ezért azt akarom, hogy rossz legyen neked...” Így analizálva máris sokkoló az egész, nem?


Önbizalom-építésre fel!


Én szeretem a gyermekem önbizalmát építeni, és azt mutatni neki, hogy ez a bolygó jó hely, és ő maga is biztonságban van benne. Amikor azonban hirtelen (totál fáradtan, frusztráltan) úgy döntök, hogy elkezdem fenyegetni, büntetni, "háromigszámolni", nem mást teszek én sem, mint az önbizalmát rombolom le csórikámnak, egy minutum alatt (igen, nekem sem megy mindig a büntetésmentes gyermeknevelés, de az elmúlt 6 év alatt elmondhatom, egyre kevesebbszer folyamodtam hozzá).


A büntetés nem kapcsolódik a tetthez


A büntetéssel legtöbbször annyi a cél, hogy a kicsi a jövőben ne ismételje meg az általunk nem támogatott viselkedést, tettet, tehát nem is kifejezetten a „büntetve lenni” érzés elérése a cél. A bünti azonban nem oldja meg a helyzetet: a gyerek "vét", megbüntetjük, az állás 1-1, azaz tiszta sor, akár kezdheti elölről. Viszont a büntetés természetrajzában meg kell azt is említeni, hogy sokszor a büntetés, ami a vétekért jár, általában totál más természetű, nem kapcsolódik érdemben ahhoz, amihez kötjük. A gyerek nem számítógépezhet azért, mert nem ette meg a másodikat, vagy nem kap Happy Meal menüt legközelebb, mert összefirkálta a falat zsírkrétával, esetleg ülhet a büntetőszékben azért, mert délután nagyot hisztizett (nálunk az egyik naaaagy térítő kísérlet a férjem fiánál a le nem kapcsolt lámpák után a tabletmegvonás volt. 10 le nem kapcsolt lámpa miatt ugrott az esti tablet. Sajnos, semmi térítő ereje nem volt, ennek két éve, azóta nem próbáltuk a módszert, beláttuk, hogy hasztalan.) Itt jegyzem meg, és visszatekintek a saját múltamra: mikor engem elküldtek a szobámba, büntetésből, és közölték a szüleim, hogy akkor most GONDOLKODJAK azon, mit tettem, esküszöm, sosem értettem, min kéne gondolkodnom. És biztos vagyok benne, hogy érdemi, mélyfilozófiai gondolataim sosem születtek a témában (pedig később egész eredményesen végeztem el az egyetemen a művészetfilozófia szakot), ha napokra bezártak volna, akkor sem. Mondjuk négyévesen. Vagy hatévesen. De még tízévesen sem. Viszont cserébe haragudtam a szüleimre, az istennek sem leltem magamban, mit kellett volna jobban, másképp, okosabban, ami tetszene a szüleimnek és nekem is. Nem találtam megoldást egyedül gondolkozva a szituációra, ami win-win lett volna. És azt éreztem, én vagyok a rossz, a nem szerethető. Gyanítom, nem én voltam az egyedüli gyerek, aki így élte meg a büntetéseket.


[caption id="attachment_1445" align="aligncenter" width="600"] Egyszer, egy nyári délutánon én is térdepeltem a szobámban, mert valamit nem azonnal tettem meg apukám kérésére. Közben néztem, hogy az utcában a többi gyerek játszhat kint, én meg nem. Az érzés élénken él bennem. Nem haragszom apura, de nem szeretném a fiaimnak ugyanezt. (Fotó: Uyen Tran, Flickr, innen)[/caption]

A bűnöket beárazzuk, kerülőutakra buzdítunk


Ha minden negatívnak minősített tettet büntetéssel próbálunk megregulázni, a gyerkőc is hamar tudni fogja, neki megéri-e az adott rosszaság. Egy idő után ugyanis nagyjából érzi, ezért vagy azért mekkora büntetést fog anya vagy apa kiszabni. Ebben sehol nincs a tettek belátása, a megbánás.


A büntiknél még előkerülhet az a motívum is, hogy a gyerek egy-egy eset után megfogadja, hogy legközelebb nem fogja őt rajtakapni senki semmin. Kerülőutakat keres, bevésődik neki, hogy a szabályok ügyeskedéssel megkerülhetők. Hosszú távon ennek az egész család a vesztese. Ha belegondolunk, ez nem túl vicces, ha épp ez sodorja őt aztán veszélyes helyzetekbe (pl. magas, rossz helyen levő fára, kerítésre mászik, pedig megtiltottuk neki).


Tippek büntetés helyett


Nem az a lényeg, hogy ne legyenek korlátok, szabályok, határok. Ez nem egy liberális, szétfolyást elősegítő irány, ahol, ha nincs bünti, akkor a gyereknek mindent szabad. Egy frászt! Annyi a lényeg, hogy a gyereknek a kezdetektől meg kell tanítanunk, mindennek van következménye, és mindig van út és mód, hogy a rosszat jóvá tegyük. Lefordítom: a gyermekedet abban kell megerősíteni, hogy hibázni ér, de törekedni kell a helyrehozatalra - és nem azt erősíteni benne, hogy olykor rosszat tesz, amiért megtorlás jár. Érzed a különbséget? Mondok személyes eredményeket:



  • A háromévesem még sokszor ügyetlen, nem ritka, hogy kiborul a poharából a tej, vagy szétmorzsálódik a süti a járólapon. Nem szidom le, mert már magától mondja: "Anya, hozok szalvétát, feltörlöm./Hozom a seprűt és a lapátot, felsöpröm." És végül is ez a lényeg: én is azért lennék bosszús, hogy nekem csinál extra munkát az ügyetlenségével. Ehelyett megtanítottam neki, hogy ilyenkor segíthet helyrehozni. Más helyzetekben is felteszi már a kérdést: "anya, hogy segíthetek? Ne legyél ideges!"

  • Ugyanígy nagyjából 4-5 doboz PlayDoh gyurma bánta, hogy éjszakára nem tette rá a tetejét. Kiszáradtak sorban, mentek a kukába. Látta, értette ok-okazat összefüggésében. Nem büntettem meg, elég volt neki annyi is, hogy az imádott cucc az enyészeté lett. Akkor értette meg, hogy a figyelmetlenségnek a következménye az, hogy kukázzuk. Azóta az az első, hogy keresi a sárga tégely tetejét, hogy ne száradjon ki. Hiszen ez az ő érdeke is - én pedig nem leszek mérges, nem ablakon kidobott pénz mégsem, hiszen hónapokon át megőrizzük így a játékát.

  • A hiszti kapcsán is hasonló: nem küldöm büntetőszékre gondolkodni, hogy ilyen csúnyán nem viselkedett, hanem, amint meghall engem (ti. nem üvölt annyira mondjuk...) meghallgatom, belehelyezkedem a helyzetébe, próbálom megérteni, mi van a lelkében, és segítek megnyugodni. Erről szólt az eggyel korábbi posztom - klikk érte.

  • A "rosszul viselkedés" mindig valaminek a következménye. Ha a hétvégi nagybevásárlás alkalmával a teszkóban a gyerek elkezd kínosan viselkedni, már nem durran el az agyam, ugyanis pontosan tudom, hogy neki sem egy kényelmes szitu ez. Tolunk egy böszme kocsit, rajta ő és az öccse, közben listáról próbáljuk összeszedni a szükségeseket, és hát nyilván nem rá figyelünk... ő meg elkezd mindent bevetni, hogy magára vonja a figyelmet. A szakértők ezt úgy mondják, hogy ilyenkor próbálja kivívni a "negatív figyelmet". Mert az is figyelem. Ilyenkor szoktam leüvöltés helyett bevonni: kérem, segítsen választani, melyik répa kiabál hangosabban, hogy a zacsinkba kerüljön, melyik ropi lehet finomabb, amiből pótoljuk a készleteket. Vagy akár annyit teszek, hogy megbeszéljük előre, a boltban egy valamit választhat, és az lesz a jutalma, ha ügyesen segít nekem a bevásárlást letudni. Általában ez remek benzin neki, ami arra sarkallja, együttműködjön velem.


[caption id="attachment_1450" align="aligncenter" width="600"] Fotó: Michael Newman, Flickr, innen[/caption]

  • Egy konferencián kaptam egy szuper kártyát két éve, ami segít, ha eldurranni készül az agyam. Igaz, a gőztől általában csak az első kérdésig szoktam jutni, de ez elég szokott lenni ahhoz, hogy végül ne robbanjak. Szóval, ha a fiam valami disznóságot csinál, a következő kérdéseket teszem fel: tényleg valami helytelent csinál(t), vagy csak engem bosszant a tette?  Képes arra, hogy elvárásaim szerint cselekedjen? Érett ehhez? Tudja-e, hogy helytelent csinál? (legtöbbször belátom, csak engem idegesít valamilyen tette, vagy tényleg olyat várok tőle, amit - bár okos és a korosztályánál fejlettebb gyermekről van szó - nem mondtam el előre neki, nem kell képesnek lennie rá...)

  • Le kell szokni a nem egyértelmű utasításokról, elvárásokról. Egyszer a nagyobbikomtól megkérdeztem én is, tudja-e, hogy milyen az, ha "normálisan", "rendesen" vagy "ésszel" hintázik és labdázik mondjuk a szobájában. Fogalma nem volt. Pedig naponta ezerszer bombáztam ezzel. Nem csoda, hogy nem tudta, minek is kellene megfelelnie, hogy ne vívja ki a haragomat... Azóta egyértelműen fogalmazok, sok negatív szituáció és bünti kilátásba helyezése elkerülhető.

  • Ha rosszat tesz, nem kezdek szentbeszédbe, mert totál felesleges. Helyette megfogalmazom a saját érzéseimet. „Nagyon zavar, ha…/Rossz érzés, ha azt látom/hallom...” típusú mondatokban sokkal emberibben lehet tudtukra adni, mi a bajunk, mintha begőzölt fejjel ordibálunk. Egy idő után ő maga fogja visszatükrözni, érezni fogja, mi a jó és mi a rossz.

  • Nem hagyom ki a kicsit a döntéshelyzetekből, amennyire egy adott helyzet engedi. Erre remek megoldás, ha meghatározott variációban választási lehetőségeket kínálok neki. Ezzel csökkenthető a viták, így a büntetés előfordulásának gyakorisága.

  • Fejben tartom, hogy milyen helyzetekből szokott vita, büntiközeli szituáció kerekedni, ezeket is igyekszem elkerülni. Nálunk ilyen, ha fáradt, éhes és nem kap elég figyelmet. Az is hisztigenerátor, ha váratlanul érik feladatok: ezért például pontosan definiálom, mi után mi következik, kap mindenre időt a saját időérzékét alapul véve (hiába mondom neki, hogy hatkor vége a játéknak, jön a vacsi - de azt érti, ha azt mondom, még két mese mehet a tableten, utána kézmosás, vacsi).


Végezetül: nem vagy rossz anya, ha olykor büntetsz. Én is vissza-visszanyúlok hozzá olykor, pedig kezdenek bejáratott módszereim lenni a kiküszöbölésére, mint azt leírtam. A feladat viszont adott: tanulni, tanulni, tanulni, hogy kontrolláld magad robbanás helyett (és itt nem arról van szó, hogy mindig csak a békát nyeld és nyeld és nyeld), és ismerd fel, mitől robbansz, mi hoz ki a sodrodból, hol csípheted nyakon a negatív, gyerekekre is kiható érzelmeidet. Tanulni magadat, rájönni, hogy vezetheted ki a gőzt - ez a legfontosabb! És míg azt érzed, hogy van mit tanulnod, talán nincs baj, sőt. Jó anya vagy, a legjobb a gyermekednek!


(Nagyon fontos megjegyeznem, hogy ezt a módszert az Értsünk szót! kommunikációs trénerei hozták el az életembe, évekkel ezelőtt, amiért nem győzök elég hálás lenni. Első találkozásom velük ihletett egy cikket is 2012-ben a Nők Lapja Egészségben, amely azt hangsúlyozza, érdemes a gyermekek érzelmeibe belehelyezkedni - itt olvashatjátok, ha érdekel benneteket.)