Biztos sok anyuka tudna nálam bölcsebbeket mondani, de így három hónap távlatából mutatom, mivel lettem okosabb, mióta két gyerekem van.
Megtanulom megosztani a figyelmemet
Még nem megy rutinból, és nem mondom, hogy egyszer egy kerti partin nem felejtettem majdnem ott a babakocsiban pihegő újszülöttet (na jó, ez nagyon az elején volt), de már sokat fejlődtem :-) A nők egyébként is jobbak abban, hogy több dologra figyeljenek egyszerre, az anyák meg, nos, mi szerintem verhetetlenek vagyunk ebben.
Az a plusz pár kiló...
A második várandósság után kicsit több maradt rajtam, időm meg ugye arányosan kevesebb, mint az egyetlen gyerekkel, így kicsit sajnálom, hogy engedékenyebb voltam magammal az utolsó néhány pocakos hónapban. Nyári harmadik trimeszter, jégkrémek, nem is mondok mást. Szóval kicsit nagyobb vagyok, mint az első után, sebaj, ekkora még úgysem voltam, innen lesz szép nyerni.
Aggódom a kicsiért, folyamatosan lelkifúróm van a nagy miatt
Nagyfiam óvodás. Egyrészt aggódom, hogy a kicsinek milyen jól kitenyésztett bacikat hoz haza, másrészt sokszor azon kapom magam, hogy alig tudtam megszeretgetni, mert a baba állandó odafigyelést igényel. Küzd is a figyelemért az én ovisom, és ez néha hangosabb formátumban jön elő. A kicsi megszületése után például hetekig mindent ordítva közölt, hogy mindenképp meghalljam, bármit is csinálok éppen.
kép: Travis Grossen - Unsplash
A reggeli készülődés...
pedig egy zsonglőr-, nem, nem is, inkább egy bűvészmutatvány! Mondjuk bár lenne egy varázspálcám, amivel rávarázsolom a gyerekekre az évszaknak megfelelő ruházatot, de olykor már ott elakadok, hogy mi is épp az évszaknak megfelelő (októberi nyár, helló!)
A hordozókendő egy áldás!
Már a kisfiammal is sokat használtuk, de igazán most tudom értékelni, amikor reggel az oviba megyünk - a kicsi, mint kapcsolt áru jön velünk, és őszintén szólva nem vagyok egy súlyemelő alkat, szóval nehezen tudnám az autós hordozóban naponta négyszer fel-le cipelni két lépcsőn is. Így, hogy rám van applikálva, megmarad a két szabad kezem, és még a kabát fel-levételben is tudok segíteni a nagynak (a cipővel már kevésbé vagyunk ügyesek így hármasban, de csak a sikersztorit írtam most le). Bónusz, hogy jókat tud aludni benne a baba.
A szimultán altatás nem lehetetlen
Nagy para volt, hogy hogyan fogok két gyereket egyszerre altatni, akiknek az alvásidejük még nincs annyira összehangolva, de jelentem ez sem leküzdhetetlen akadály. Egyszer már megcsináltuk, és innen gondolom, hogy máskor is menni fog. (De azért jobb, ha a nagy az oviban alszik napközben).
Fürdetni egyedül is lehet
Amíg az első gyerekkel az esti fürdetés kétszemélyes, alapos előkészületeket igénylő rituálé volt, addig ketteskét kis túlzással már csukott szemmel, fél kézzel is lecsutakolom. És még hálás is vagyok, ha apa addig lefoglalja a nagyot, mi lányok meg békében pancsolhatunk a fürdőszobát kisajátítva.
A szeretetem, a rajongásom pedig nem kétfelé oszlik, csak még több lesz
Amikor az okos hároméves nagyfiam azt mondja a kicsinek, hogy "Olyan büszke vagyok rád, nagyon jó baba vagy!", nekem pedig azt, hogy "Anya, ne vidd vissza kórházba, én nagyon szeretem! Ti vagytok a királynők!", olyankor az üvöltve bőgés kerülget (de azt elteszem az ovis anyák napjára).
kiemelt kép: Unsplash
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése