2019. február 28., csütörtök

Így már gyerekjáték a jógázás!

 


Ketten is kipróbáltuk a hazai fejlesztésű, első magyar jógás társasjátékot, és a mókán és kacagáson kívül ennyi mindent tapasztaltunk vele! Olvassátok el a lányos és a fiús verziót is, hiszen a jóga mindenkié: a gyerekek mellett a szülőknek is jól esik néha ledobni cipőt-zoknit, és önfeledten belebújni az erdei kis állatok bőrébe. Velük együtt, játékosan megtanulni a jóga egyik alap gyakorlatsorát, a Napüdvözletet, vagy csak simán együtt mozogni, kártyázni, mesélni...


Krisztáék így játszottak:

Jómagam kétbalkezes vagyok, csapnivaló koordinációs készséggel, nagyjából a jóga az egyetlen mozgásforma, amelyben nem érzem magam kellemetlenül. Saját tempóban lehet (és kell) minden ászanát végrehajtani, mindig csak addig feszítve a határokat, ameddig jól esik. Itt nincsen aerobic edzős hajsza, ezért sokkal jobban is tudok fejlődni: nem a külső kényszer nyom előre, hanem a belső igény. Ennyit előjáróban, mert nem véletlenül hoztam szóba az ügyetlenségemet.

Ugyanis a lassan 2,5 éves lányom már most messze túlszárnyal mozgáskultúrában (jó, jó, az apja atletizált gyerekkorában, és még fára mászni is tud - velem ellentétben). Féléves korától rendszeres volt nálunk a gyerekjóga program, és engem is többször látott itthon jógázni. Egyébiránt a kedvenc olvasmánya az egyik jógás könyvem, amelyet lapozgatva már 2 éves kora előtt leutánozott néhány könnyebb pózt.

Egyik este például elképedve láttam, hogy, teljesen a semmiből, elkezdte magától csinálni a napüdvözlet néhány ászanáját - mellesleg, a kobrája és a lefelé néző kutyája 10 pontos. Ezek után nem is volt kétséges, hogy a Jógakaland társasjátékot nekünk találták ki.

A játékot óvodáskorúakra szabták az alkotók, vagyis pofonegyszerű a menete, de mégis bájos. A szabályzat nem is igazán "szabályzat", hiszen egy rövid mesén keresztül taníthatjuk meg a gyakorlatokat, hogy a kis jógink hallja is a feladatot, de a macis kártyákon egyszerre láthassa is.  A könnyebb elsajátíthatóság érdekében a 12 mozdulatot, pózt a játék megalkotói 4 részre osztották, így kisebb szakaszonként tanulható.  A lányomnak ugyan még hozzá kell szoknia a társasjátékbeli szabályrendszerhez, azonban már maguk a kis kártyák tanulmányozása is nagy örömet jelent neki. Amikor pedig én nekikezdek a játékban meghatározott jógapózoknak, akkor egyből ugrik ő is és csinálja velem együtt. 

Mi picit a magunk személyére szabtuk a játékot - és milyen jó, hogy ezt meg lehet tenni, mert van ennyi rugalmasság és kreativitás ebben a társasban! A kis állatkás kártyákat olykor felhasználjuk memóriajátéknak. Egyberendezzük (madarat a madárra, macit a macira stb.), vagy gyakoroljuk az állatok neveit ("te mit húztál?" - "vakond").

Szeretjük ezt a társast. Olyan örömmel játszunk, hogy a végén még apát is beszippantja ez a jógavilág.



A WEBSHOP ELÉRHETŐSÉGE A POSZT ALJÁN, VAGY KATT IDE. 

 

Reniéknek így tetszett:

Jógaoktató is vagyok, úgyhogy azt hiszem nem meglepetés, hogy a  kisfiammal a kezdetek óta jógázunk: akkor kezdtük, amikor még sem született, hiszen a kismamajóga órákra már együtt mentünk. Aztán a születése után 5 hónappal igazi megváltás volt a téli időszakot követően eljárni a baba-mama jógára, és akkor úgy láttam, ezt is nagyon élvezte, engem meg folyamatosan látott otthon ászanázni. Előfordult, hogy már ő terítette le nekem a matracot, és hívott: "anya, toooorna!" A közös mozgás így abszolút nem ismeretlen számunkra. 


Sosem erőltettem igazán, de mindig próbáltam becsempészni a jógát az ő életébe is, vannak jógás könyveink, ismerkedünk a relaxációs technikákkal, persze az ő szintjén, és nagy örömömre most már van Jógakaland társasjátékunk is! Hiszem, hogy így tudjuk nekik a legjobban a jóga szeretetét, és az abban rejlő tudást, értéket átadni: játékkal, játékosan.  


A Jógakaland mesekönyvből már jól ismert Durmi maci segítségével most a Napüdvözlet gyakorlatsort tanulhatjuk/taníthatjuk meg a gyerekeinknek. Bár még nincs három éves, de azt hiszem, nem lehet elég korán kezdeni, és mivel a lefelé néző kutya a kedvenc ászanája (olykor fél lábbal is csinálja már), ezért gondoltam, talán megpróbálhatjuk már a Napüdvözletet is. Ennek a sorozatnak a  rendszeres gyakorlása segít a kicsiknek  kezelni és megélni az érzelmeiket, erősíti az önbizalmat, elősegíti az önkifejezést,  javítja a koncentrációt, oldja a szorongást, sőt még az az immunrendszert is erősíti, és segít a nyugodt elalvásban. 


Nem mondom, hogy végig kitartunk és maradéktalanul modellezzük a gyakorlatsort, de jó úton járunk. Amikor épp nincs kedve mozogni, akkor meg csak pakolgatja, csoportosítgatja a kis állatos korongokat, persze a Vakond a favorit (a bölcsiben a Vakond csoportba jár).

Amellett, hogy imádom a játék grafikáját, a kedves, szerethető kis figurákat, számomra garanciát jelent, hogy jógaoktató és fejlesztőpedagógus is részt vett a társas kifejlesztésében. Ajánlom nemcsak jógázó szülőknek, de olyanoknak is, akik még csak ismerkednének a jógával, azt gondolom, egy csodálatos utazásra indulhatnak - ezúttal a gyermekükkel kézenfogva - a jóga felfedezésének útján. 


Ha szeretnétek megrendelni a játékot, vagy csak többet megtudni róla, látogassatok el a Jógakaland weboldalára, ahol a társasjáték mellett rengeteg gyereknek szóló jógás holmit találtok!


(A bejegyzés megírását a Jógakaland támogatta, köszönjük!)

Köszönöm, hogy olvasol.

Ha tetszett, bátran oszd meg a posztot másokkal!

Hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről és a mindennapjaimról, kövess Facebookon és Instagramon is! 

 

2019. február 26., kedd

Itt a pelus, hol a bili

Szerintem nincs olyan szülő, akinek ne okozna fejtörést, hogyan kellene rávezetni gyermekét a pelus elhagyására és egyben a bilire vagy akár már a wc-re ülésre (és természetesen ott a produkálásra).

2019. február 21., csütörtök

Anya, meghalt a tengerimalac!

Amikor szólt reggel a férjem, hogy a barna tengerimalacot az előzetes tervekhez képest, úgy tűnik, már nem kell a héten orvoshoz vinnem, egyből levert a jeges veríték, tudniillik akkor most van egy halott kisállat a házban. Ő elmegy dolgozni, vagyis ez egy dologgal egyenlő: rám és a gyerekekre vár a nemes feladat, hogy elhantoljuk.

2019. február 18., hétfő

Harcra fel: fogzási menetrend anyukáknak


A fogzás egy mumus, egy óvatosan kiejtett, szinte csak kilehelt kifejezés az édesanyák között, akik félve említik a témát, nem tudván, a másiknak mekkora terhet jelent ez az epizód gyermeke életéből. Mert van, ahol cseppnyi jele sincs, ha egyszerre jön akár négy, máshol pedig egy kis fog kibújása is eget rengető esemény, amit egy egész család nyög, akár heteken át.