Napok óta csak rendezgetem a könyveket, számlákat a komódon, a nemrég érkezett Hegmesék könyv sarkát is épphogy csak megigazítom, nem veszem kézbe még, de lesimítom, ahogy rend lesz a bútor tetején.
Napok óta csak rendezgetem a könyveket, számlákat a komódon, a nemrég érkezett Hegmesék könyv sarkát is épphogy csak megigazítom, nem veszem kézbe még, de lesimítom, ahogy rend lesz a bútor tetején.
Még mindig nem ment ki a vírus a divatból, ha vicces akarok lenni. De egyre kevésbé vagyok vicces kedvemben, azokat a cikkeket például, hogy a fiatalabb generációra milyen hatással van a járvány, már meg sem merem nyitni.
Mióta megszületett, a leggyönyörűbb kislánynak látom. Már akkor tudtam, hogy különleges, amikor először megpillantottam, a halványrózsaszínű, finom bőrét, nevető szemeit, apró kezeit, picike babahurkáit.
Van ez az önsegítő könyv, a címe most mindegy is, meg az is, hogy ki olvasta épp a családban, a lényeg, hogy van benne pár gondolat arról, hogy legyen kívül-belül tisztaság és rend, és akkor összhangban leszünk magunkkal és a környezetünkkel. Így jött az ötlet, hogy akkor mossuk ki azt a függönyt is, amit amúgy baromi nehéz leszedni, és ha itthon vannak a gyerekek, akkor egy kommandós akciónak is elmegy a kivitelezése, de persze legyen rend meg tisztaság az adventre, nosza, vágjunk bele.