10 dolog, amit soha ne mondj egy negyvenes kismamának!

 Már írtam arról, nekem milyen volt 40 felett babát várni, és próbáltam nem fogalkozni azokkal a negatív hangokkal, amiket ugyan nem rosszindulatból, de gyakran megkaptam én is. Az első várandósságnál még istenes volt (39 voltam), a másodiknál (42 évesen) már gyakrabban hallottam ezeket, nemcsak ismerősöktől, de vadidegenektől is. Nem esett jól, úgyhogy ha egy mód van rá, érdemes ezeket elkerülni:

20 történet a császármetszésről - elolvastam a Hegmeséket

 

Napok óta csak rendezgetem a könyveket, számlákat a komódon, a nemrég érkezett Hegmesék könyv sarkát is épphogy csak megigazítom, nem veszem kézbe még, de lesimítom, ahogy rend lesz a bútor tetején.

Ez az anyuka megrajzolta, milyen is a valódi "momlife"

 

Kara Western grafikái megmutatják a kisgyerekes realitást.

Vajon a covidot okolom majd, hogy sz*ranya voltam?

Még mindig nem ment ki a vírus a divatból, ha vicces akarok lenni. De egyre kevésbé vagyok vicces kedvemben, azokat a cikkeket például, hogy a fiatalabb generációra milyen hatással van a járvány, már meg sem merem nyitni.

Varázslat első hallásra: Disney-hangoskönyvek

 

A gyerekeim (meg persze én is) imádjuk a mesekönyveket, a nagyfiam ovis, egész pici kora olvasok neki, a kislányom másfél évesen ugyan még csak leginkább lapozgatni szereti őket, de egész szép kis "könyvtárunk" van, a pici babakönyvektől kezdve a képes leporellókon át a komolyabb nagyfiús könyvekig szinte minden.

Ezt mindennap elmondom a kislányomnak

 Mióta megszületett, a leggyönyörűbb kislánynak látom. Már akkor tudtam, hogy különleges, amikor először megpillantottam, a halványrózsaszínű, finom bőrét, nevető szemeit, apró kezeit, picike babahurkáit. 

Évértékelés helyett

Milyen volt ez az év? Kinek ilyen, kinek olyan, van, aki a nehézségek ellenére látja benne a jót, vagy ha azt nem is, legalább már a fényt az alagút végén...