Amikor a kisfiammal közel 3 évvel ezelőtt belevágtunk a hozzátáplálásba, meglehetősen nagy káosz volt a fejemben. Mást mondott a védőnő, mást a szomszéd anyuka, teljesen mást a nagymama, és persze mást gondoltam én. Az interneten kutakodva pedig sokszor egymásnak ellentmondó irányelvek szerint ajánlották nemcsak a kezdési időpontot, de az egyes alapanyagok bevezetését is.
Szóval meglehetősen tanácstalan voltam, szerettem volna látni egy táblázatot, amely legalább azt megmutatja, mit, mikor, milyen mennyiségben adjak a babámnak, és mondjuk nem 1980-ban szerkesztették... Már épp kezdett tisztulni a kép, amikor rátaláltam a Facebookon a Manómenü csoportra, ahonnan aztán sok receptet és ötletet is merítettem. Ezeket lementegettem magamnak, de igazán rendszerezni nem tudtam. Külön bónusz volt, hogy szakértő is válaszolt, ha valakinek kérdése volt a témában.
Már akkor megfogalmazódott bennem, milyen jó is lenne egy olyan könyv, amiben minden infó rendszerezetten elérhető, és a vágyott táblázaton túl nemcsak receptek, de pár alap elkészítési mód, eszközismertető, és néhány alapelv is lenne benne, és mindez a mai kutatásokon, tehát a legfrissebb táplálkozástudományi kutatásokon, eredményeken alapulna! A csoport "gazdája", Ambrus Éva, aki élelmezésvezetői végzettségével maga is szakember, azóta megcsinálta: kiadta az Anya, kérek még! című könyvet. Nekem ez most pont kapóra is jön, mert a kislányommal pár héten belül kezdjük meg a kóstolgatást, és végre minden egy helyen van, szóval meg is van az én nagy ht-bibliám. Bátran merek rá támaszkodni, mert a könyvet gyermekorvos, védőnő ajánlásával adták ki, és a szerző munkáját gyógyszerész-és dietetikus szakértő is segítette.
Mára már mondhatom, kicsit tapasztaltabb, és talán lazább is vagyok ezen a téren, talán annak is köszönhető ez, hogy a kisfiam nem lett semmire allergiásra, és ma, 3 évesen már bátran adok neki mindent, amit mi is eszünk. Persze azért vele sem minden simán: ahogy visszaemlékszem, 8 hós koráig csak nyammogott mindenre, igazán étkezést kiváltani csak később tudtunk. Szeretem, hogy ez a könyv sem olyan szigorú, hagy teret az anyai kompetenciának, és a táblázat, amit korábban említettem, sem túl vaskalapos. Nem mondja meg, hogy ekkor és ekkor ezt és ezt kötelező enni, de ad egy olyan iránymutatást, amivel bátran el lehet indulni. Viszont van benne egy "Amire figyelni kell" című fejezet, az itt foglalt jótanácsokat azonban érdemes mindig szem előtt tartani.
Amitől a könyv igazán színes lesz, azok nyilván a receptek, van minden, az egész egyszerű püréktől az egész családnak elkészíthető quiche-n vagy nassolnivalókon át az első szülinapos tortáig. És a rengeteg tipp, ötlet nemcsak a receptek alatt, hogy hogyan lehet a hozzátáplálást nekünk, anyukáknak is egyszerűbbé és könnyebbé tenni, gondolok itt most az elkészítési eljárásokra, a tárolási módokra adott javaslatokra is. A könyv alapján tervezhető, érthető, és könnyen kivitelezhető a hozzátáplálás. Örülök, hogy már a kisfiammal felfedeztük a Manómenüt, a könyv most pedig amolyan ráadás - és most már segítségem is van a konyhában:
Szóval van könyvem, van segítségem, és mondhatom, már tapasztalatom is. Ami számomra a legnagyobb tanulság volt, hogy semmit nem szabad erőltetni, és ha épp nem ízlik valami a babának, aggodalomra semmi ok, lehet később újra próbálkozni. Ja, és hogy a vidéki levegő meghozza az étvágyat! Éppen nyaralni voltunk, és én pont azon keseregtem, mennyire nem megy nekünk ez a hozzátáplálós-dolog, hiába pürésítettem, vagy turmixoltam, vagy falatkáztam, vagy énekeltem a kiskanál kínálása mellé. Aztán egyik reggel, amikor a férjem pár szem meggyet behozott a kertből, és arra gondoltam, na, ezt biztosan nem fogja megenni, banánnal összturmixolva végül mégis meghozta az áttörést.
A könyvet köszönjük a BOOOK Kiadónak!
kiemelt kép: Christian Hermann - Unsplash
