"Jól eszik, nem hasfájós?" - talán ez az egyik leggyakoribb kérdés, amivel a kismamákat vegzálják, ha pici baba érkezik a családba (és mellesleg az őrületbe lehet kergetni vele őket).
Ugyan az újszülöttek csak kb. 10-30%-át érinti a hasfájósság, de igencsak meg tudja nehezíteni az újdonsült anyukák életét. És a pici pocakjára irányuló kérdés után pedig (vagy helyett) aztán jön az, hogy "és jó baba?", amire lehet azt válaszolni, hogy "hát, mostanában kimaradozik éjszakánként, de a fizetését rendszeresen hazaadja", ha épp humoránál van az ember...
Ám általában a hasfájós babucik anyukái egy-egy nehezebb éjszaka után nappal nem mindig vannak viccelődős kedvükben. Ezt bizony tapasztalatból tudom. A kisfiam már egész kicsi korától igen rossz alvó volt, kezdte azzal, hogy felcserélte a nappalokkal az éjjeleket, aztán pedig hogy a hasfájás miatt kelt sokszor, vagy valami más tartotta ébren, nem tudom. Egy idő után már szinte megszoktam, de még nagyobb korában is folyamatosan kerestem a megoldásokat, mivel tudnám könnyebbé tenni az éjszakáinkat, és most, hogy lassan 3 éves lesz, már nem is nagyon merek panaszkodni.
Így aztán titokban abban reménykedtem, hogy a kislányom jobb alvó lesz, és kárpótol majd a korábbi át nem aludt éjjelekért. Kezdetben nem lehetett okom panaszra, újszülött babám 2-3 ébredéssel, szopizással és rögtön visszaalvással meg is oldotta a dolgot.
Aztán a harmadik hét körül jött egy olyan éjjel, amikor a szokásos hajnali etetés után már nem hunytuk le a szemünket egészen reggelig, hiába sétáltam vele fel-alá, dolgoztam ki egy hastáncos-ringatós koreográfiát, vagy épp simogattam a hátát folyamatosan táncikálva, miközben énekelgettem neki vagy masszíroztam finoman a pociját. Látszott, hogy szenved (és nem, nem az énektudásomtól), hanem mert nem jön, aminek ki kell jönnie... illetve nagyon nehezen, és ez igencsak megviselte, nemcsak őt, de engem is. Másnap a kialvatlanság ellenére tovább járt az agyam, mivel vértezhetném még fel magunkat a könnyebb el- és visszaalvás érdekében, nyomkodtam a telefonomat a megoldás után kutatva, és egyszer csak a homlokomra csaptam: ha már digitális anyák vagyunk, itt az ideje, hogy szétnézzek a babanyugi appok között, és gyorsan le is töltöttem egyet. Volt pár nehezebb éjjelünk, és előfordult, hogy az elalvást is megnehezítették a babapocak-gondok, de fegyvertáram már nemcsak éneklésből és táncikából állt, időközben hasfájást enyhítő cseppeket is beszereztem. Mert bizony ha csak egy kicsit csúszott az altatás, és ordított sírdogált a kicsi, én már azon stresszeltem, hogy ne verje fel a nagyobbat, és mindenkinek nyugodt éjszakája legyen. Az, hogy én mennyit fogok aludni, nem is érdekelt, csak a gyerekek legyenek rendben és szuszogjanak édesdeden.
Pedig zongorázni lehet a különbséget, ha úgy ébredek, hogy éjfél előtt is sikerült legalább pár órát pihennem. Türelmesebb vagyok a reggeli akadályversenyben, amit immár egy majd' hároméves örökmozgó kisfiúval és egy lassan két hónapos pici lánnyal igyekszem megugrani. Relatíve kipihentebben az öltözés-reggelizés-biliztetés és peluscserék káoszában is ura vagyok a helyzetnek. És ha még magamra is jut néhány perc, hogy emberi lénynek látszódóan indíthassam a napot, és ne zombiként közlekedjek az első kávéig, az már maga a mennyország. A nagykönyv szerint a hasfájósság egyébként elmúlik, ahogy fejlődik az emésztése, (vagy épp nyugszik meg az anyukája), de legkésőbb az ötödik-hatodik hónap körül vége lesz. Ám addig is mindent bevetünk a nyugodt éjszakákért, ugye anyatársak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése