Nagykövetek lettünk!

 

Ugye, milyen menőn hangzik? 

Így változtam meg, mióta anya lettem

Nem mondanám, hogy tudatosan figyelgetem magam, hogy ezt vagy azt teljesen másképp csinálok anyukaként, mint azelőtt. Azért akad néhány apróság, ami nekem is feltűnt, és most nem feltétlenül a külső változásokra gondolok, bár van abból is... (a fekete karikák a szemem alatt például, bár alvás ügyben elég jól haladunk, azt hiszem). Mesélek egy kicsit a többiről, szerintem többen fogtok bólogatni, miközben olvassátok.

"SzivárványAnyu vagyok"

Timi többek között pilates oktató, és egy mozgásstúdióban ismertem meg, ahol én jógaórákat, ő pedig pilatest tartott. Már várandós voltam a kisfiammal, amikor megkeresett, hogy stúdiót nyit, nem lenne-e kedvem nála is órákat adni. Kedvem épp lett volna, de akkor már erősen visszafogtam az oktatást, így megírtam, mi a helyzet: már nagyon terhes vagyok, és nem vállalok új órákat. Kedvesen gratulált, de a válaszát megkönnyeztem, mert azt írta, ő is babát várt, de nem úgy alakult, úgyhogy babázás helyett lesz most új vállalkozás, saját stúdió. Bár nagyon szívbe markoló volt, a sorok mögül mégsem elkeseredettséget, kétségbeesést, hanem valami nagyon mélyről jövő erőt éreztem. 
Körülbelül egy évvel később találkoztunk újra, amikor a stúdiója adott helyett egy Anyaklikk-eseménynek. Mosolygósan, és ... pocakosan nyitott nekünk ajtót. Nem volt könnyű az út idáig, de ezt elmeséli ő, az első SzivárványAnyu-találkozón pedig akár személyesen is: 

3 jótanács, amit az új szomszédaimtól kaptam

Akik nem mellesleg maguk is anyukák. Nem nagy dolgokról van szó, de nekem sokat segített és amellett, hogy némi utánajárástól-fejtöréstől is megkímélt, kicsit abban is szerepe volt, hogy végre az új lakóhelyünkön is otthon érezzem magam.

Amikor apához is szótár kell

Ahol már nagyobbacskák a gyerekek, és beszélgetnek, a szülők gyakran jegyzik le a pöttömök aranyköpéseit: a tágabb családban az unokahugik és unokaöcsik rendszeresen szórakoztatták-és szórakoztatják ma is a családtagokat ilyesmivel, sokszor saját maguk alkotta szavakkal (melyek amellett, hogy rém viccesek, sokszor még érzékletesebben tudnak kifejezni egy-egy szót, gondolatot), a gyerekszáj intézménye szerintem minden családban alap. 

Belestünk Pingalló titkaiba

Egykori szomszédom, Melinda sokat mesélt a nővéréről, hogy milyen kreatív, mennyi ötlete van és három gyerek mellett is futja az erejéből alkotásra, a kreativitása megélésére: blogot írt, webdesign tanfolyamra, művészeti workshopokra járt... Aztán a facebookon egyszercsak szembejött a Pingalló Titkai oldala, gyönyörű fotókkal, igényes baba-és otthon dekor termékekkel. Hamarosan kiderült, hogy az alkotójuk az a háromgyerekes édesanya, akiről már annyit hallottam a húgától.

"Ez nekem sosem volt csak egy baba melletti időtöltés" - beszélgetés Séllei Lillával kreativitásról, anyaságról, vállalkozásról

 

A kisfiam még meg sem született, és szinte alig vásárolgattam neki egy-két holmit előre, amikor először kitévedtünk a férjemmel egy kismamákat és babákat célzó dizájnpiacra. Engem persze lekötöttek a cukibbnál cukibb babaholmiik, a férjem azonban egy olyan standnál állt meg, ahol sokkal funkcionálisabb valamiket árultak.

 

Ezek voltak azok a színes hevederek, amik  Pocket Trailer márkanéven futnak, és maga a készítőjük nagyon kedvesen és szemléletesen magyarázta el, mire valók: hogy a futóbicikli és a műanyag kismotor cipelése többé ne okozzon gondot a kisgyerekes anyukáknak (akik egyébként is állandóan cipelnek valamit: akár a gyereket magát, a gyerek holmiját, a saját holmijukat, és még egy bolt-játszótér-zöldséges kör is járhat himalájai expedíciót meghazudtoló málhamennyiséggel).

Mivel nekünk akkor még erősen távlat volt a bicikli és a kismotor is, a férjem csak annyit súgott a fülembe:

"nem is tudtam, hogy ennyi kreatív anyuka van Magyarországon", de már akkor sejtettem, hogy egyszer majd visszatérünk rá. Imádom ugyanis a kreatív megoldásokat, és mióta anyuka vagyok, mindenért hálás vagyok, ami picit is könnyít a terhek cipelésén, legyen szó fizikai vagy akár lelki terhekről.