"Szeretném, ha a kollégáim tudnák..." - egy dolgozó anya vallomása

Aki kisgyerekek mellett dolgozik, tudja, hogy megy ez. Egy kis megerősítés nektek, szuperhős anyukák!

Így ünnepeltük a házasság világnapját

Szeretek minden lehetőséget megragadni a szeretet, a szerelem ünneplésére, és bár nem vagyok pl. Valentin-nap függő, azt nem tudtam, hogy most vasárnap volt a házasság világnapja...

Így lesz egyszerű a hozzátáplálás

Amikor a kisfiammal közel 3 évvel ezelőtt belevágtunk a hozzátáplálásba, meglehetősen nagy káosz volt a fejemben. Mást mondott a védőnő, mást a szomszéd anyuka, teljesen mást a nagymama, és persze mást gondoltam én. Az interneten kutakodva pedig sokszor egymásnak ellentmondó irányelvek szerint ajánlották nemcsak a kezdési időpontot, de az egyes alapanyagok bevezetését is.

Szóval meglehetősen tanácstalan voltam, szerettem volna látni egy táblázatot, amely legalább azt megmutatja, mit, mikor, milyen mennyiségben adjak a babámnak, és mondjuk nem 1980-ban szerkesztették... Már épp kezdett tisztulni a kép, amikor rátaláltam a Facebookon a Manómenü csoportra, ahonnan aztán sok receptet és ötletet is merítettem. Ezeket lementegettem magamnak, de igazán rendszerezni nem tudtam. Külön bónusz volt, hogy szakértő is válaszolt, ha valakinek kérdése volt a témában.

Már akkor megfogalmazódott bennem, milyen jó is lenne egy olyan könyv, amiben minden infó rendszerezetten elérhető, és a vágyott táblázaton túl nemcsak receptek, de pár alap elkészítési mód, eszközismertető, és néhány alapelv is lenne benne, és mindez a mai kutatásokon, tehát a legfrissebb táplálkozástudományi kutatásokon, eredményeken alapulna! A csoport "gazdája", Ambrus Éva, aki élelmezésvezetői végzettségével maga is szakember, azóta megcsinálta: kiadta az Anya, kérek még! című könyvet.  Nekem ez most pont kapóra is jön, mert a kislányommal pár héten belül kezdjük meg a kóstolgatást, és végre minden egy helyen van, szóval meg is van az én nagy ht-bibliám. Bátran merek rá támaszkodni, mert a könyvet gyermekorvos, védőnő ajánlásával adták ki, és a szerző munkáját gyógyszerész-és dietetikus szakértő is segítette. 

Mára már mondhatom, kicsit tapasztaltabb, és talán lazább is vagyok ezen a téren, talán annak is köszönhető ez, hogy a kisfiam nem lett semmire allergiásra, és ma, 3 évesen már bátran adok neki mindent, amit mi is eszünk. Persze azért vele sem minden simán: ahogy visszaemlékszem, 8 hós koráig csak nyammogott mindenre, igazán étkezést kiváltani csak később tudtunk. Szeretem, hogy ez a könyv sem olyan szigorú, hagy teret az anyai kompetenciának, és a táblázat, amit korábban említettem, sem túl vaskalapos. Nem mondja meg, hogy ekkor és ekkor ezt és ezt kötelező enni, de ad egy olyan iránymutatást, amivel bátran el lehet indulni. Viszont van benne egy "Amire figyelni kell" című fejezet, az itt foglalt jótanácsokat azonban érdemes mindig szem előtt tartani. 

Amitől a könyv igazán színes lesz, azok nyilván a receptek, van minden, az egész egyszerű püréktől az egész családnak elkészíthető quiche-n vagy nassolnivalókon át az első szülinapos tortáig. És a rengeteg tipp, ötlet nemcsak a receptek alatt, hogy hogyan lehet a hozzátáplálást nekünk, anyukáknak is egyszerűbbé és könnyebbé tenni, gondolok itt most az elkészítési eljárásokra, a tárolási módokra adott javaslatokra is.  A könyv alapján tervezhető, érthető, és könnyen kivitelezhető a hozzátáplálás. Örülök, hogy már a kisfiammal felfedeztük a Manómenüt, a könyv most pedig amolyan ráadás - és most már segítségem is van a konyhában: 

                                            kép: anyaklikk (felhasználása engedélyköteles)

 

Szóval van könyvem, van segítségem, és mondhatom, már tapasztalatom is. Ami számomra a legnagyobb tanulság volt, hogy semmit nem szabad erőltetni, és ha épp nem ízlik valami a babának, aggodalomra semmi ok, lehet később újra próbálkozni. Ja, és hogy a vidéki levegő meghozza az étvágyat! Éppen nyaralni voltunk, és én pont azon keseregtem, mennyire nem megy nekünk ez a hozzátáplálós-dolog, hiába pürésítettem, vagy turmixoltam, vagy falatkáztam, vagy énekeltem a kiskanál kínálása mellé. Aztán egyik reggel, amikor a férjem pár szem meggyet behozott a kertből, és arra gondoltam, na, ezt biztosan nem fogja megenni, banánnal összturmixolva végül mégis meghozta az áttörést. 

A könyvet köszönjük a BOOOK Kiadónak! 

kiemelt kép:  Christian Hermann - Unsplash

 

 

3 hónapos a babám - tényleg fellélegezhetek?

Van az a mondás anyakörökben, hogy "ha három hónapig életben tudod tartani, onnantól már nagy baj nem lehet!" Tény, hogy a kezdeti nehézségek már távolodni látszanak, és a gyerekággyal járó kellemetlenségeknek is búcsút intettünk, de valóban feltehetjük a lábunkat és élvezhetjük a babázást?

Ilyen az élet kétgyerekes anyaként

Biztos sok anyuka tudna nálam bölcsebbeket mondani, de így három hónap távlatából mutatom, mivel lettem okosabb, mióta két gyerekem van.

Megtanulom megosztani a figyelmemet

Még nem megy rutinból, és nem mondom, hogy egyszer egy kerti partin nem felejtettem majdnem ott a babakocsiban pihegő újszülöttet (na jó, ez nagyon az elején volt), de már sokat fejlődtem :-) A nők egyébként is jobbak abban, hogy több dologra figyeljenek egyszerre, az anyák meg, nos, mi szerintem verhetetlenek vagyunk ebben.

Az a plusz pár kiló...

A második várandósság után kicsit több maradt rajtam, időm meg ugye arányosan kevesebb, mint az egyetlen gyerekkel, így kicsit sajnálom, hogy engedékenyebb voltam magammal az utolsó néhány pocakos hónapban. Nyári harmadik trimeszter, jégkrémek, nem is mondok mást. Szóval kicsit nagyobb vagyok, mint az első után, sebaj, ekkora még úgysem voltam, innen lesz szép nyerni. 

Aggódom a kicsiért, folyamatosan lelkifúróm van a nagy miatt

Nagyfiam óvodás. Egyrészt aggódom, hogy a kicsinek milyen jól kitenyésztett bacikat hoz haza, másrészt sokszor azon kapom magam, hogy alig tudtam megszeretgetni, mert a baba állandó odafigyelést igényel. Küzd is a figyelemért az én ovisom, és ez néha hangosabb formátumban jön elő. A kicsi megszületése után például hetekig mindent ordítva közölt, hogy mindenképp meghalljam, bármit is csinálok éppen. 

                                                kép: Travis Grossen - Unsplash

A reggeli készülődés...

pedig egy zsonglőr-, nem, nem is, inkább egy bűvészmutatvány! Mondjuk bár lenne egy varázspálcám, amivel rávarázsolom a gyerekekre az évszaknak megfelelő ruházatot, de olykor már ott elakadok, hogy mi is épp az évszaknak megfelelő (októberi nyár, helló!)

A hordozókendő egy áldás!

Már a kisfiammal is sokat használtuk, de igazán most tudom értékelni, amikor reggel az oviba megyünk - a kicsi, mint kapcsolt áru jön velünk, és őszintén szólva nem vagyok egy súlyemelő alkat, szóval nehezen tudnám az autós hordozóban naponta négyszer fel-le cipelni két lépcsőn is. Így, hogy rám van applikálva, megmarad a két szabad kezem, és még a kabát fel-levételben is tudok segíteni a nagynak (a cipővel már kevésbé vagyunk ügyesek így hármasban, de csak a sikersztorit írtam most le). Bónusz, hogy jókat tud aludni benne a baba. 

A szimultán altatás nem lehetetlen

Nagy para volt, hogy hogyan fogok két gyereket egyszerre altatni, akiknek az alvásidejük még nincs annyira összehangolva, de jelentem ez sem leküzdhetetlen akadály. Egyszer már megcsináltuk, és innen gondolom, hogy máskor is menni fog. (De azért jobb, ha a nagy az oviban alszik napközben). 

Fürdetni egyedül is lehet

Amíg az első gyerekkel az esti fürdetés kétszemélyes, alapos előkészületeket igénylő rituálé volt, addig ketteskét kis túlzással már csukott szemmel, fél kézzel is lecsutakolom. És még hálás is vagyok, ha apa addig lefoglalja a nagyot, mi lányok meg békében pancsolhatunk a fürdőszobát kisajátítva. 

A szeretetem, a rajongásom pedig nem kétfelé oszlik, csak még több lesz

 Amikor az okos hároméves nagyfiam azt mondja a kicsinek, hogy "Olyan büszke vagyok rád, nagyon jó baba vagy!", nekem pedig azt, hogy "Anya, ne vidd vissza  kórházba, én nagyon szeretem! Ti vagytok a királynők!",  olyankor az üvöltve bőgés kerülget (de azt elteszem az ovis anyák napjára).

kiemelt kép: Unsplash

 

 

Ennyit számít, hogy a babám most már könnyebben alszik

"Jól eszik, nem hasfájós?" - talán ez az egyik leggyakoribb kérdés, amivel a kismamákat vegzálják, ha pici baba érkezik a családba (és mellesleg az őrületbe lehet kergetni vele őket).

Tetovált anyák - te másképp nézel rájuk?

Ítélkezés. Címke. Kritika. Szaranyázás.