Mint minden kamaszlány, én is megfogadtam, hogy énbezzegnemleszekolyanmintanyám. Most, hogy anya lettem, úgy tűnik mégis ragadt rám valami belőle.
Mióta megszületett a lányom, a reggeleket már én is tejeskávéval indítom. Éhgyomorra! Eddig elképzelhetetlennek tartottam, hogy a kávé és a reggeli között akár egy-két óra is elteljen, egyből tápolnom kellett, ahogy felébredtem és megmosakodtam. Most az első a kávé, utána a gyerek, majd valamikor a reggeli.
Folyton mosok, teregetek, pakolok a szekrénybe ki és be. Anyukám annak idején gyakran mondogatta, hogy beindult Mosó Masa Mosodája. Most már én is beléptem a klubba. Két fajta szennyes tartó létezik: az egyik megtelt, a másik pedig mindjárt meg fog telni. Üres nincs. Soha!
A fentihez kapcsolódik a fertőtlenítés is. Mindennek csillogni-villognia kell, ami a gyerek közelébe kerül, nehogy ráragadjon valami kórság.
Túlöltöztetem a gyereket. Téli gyerek lévén, a lányom egy sarkköri expedíció tagjait is lepipálja, annyira bebugyolálom, amikor sétálni megyünk. Sapka, kapucni, anorák, bundazsák, takaró, minden van a gyereken. Ki se lát a ruhák mögül. Férjem szerint puhány, panelgyerek lesz, ha így folytatom.
Izgulok azon, hogy eleget eszik-e. Éppenséggel van tejem, és nem is méregetem minden evésnél mániákusan, de azért mindig aggódom, hogy vajon tényleg jutott-e elég tápanyag a szervezetébe. Már látom lelki szemeim előtt, ahogy majd 5 éves korában traktálom a kajával és szomorú kutyaszemeket meresztek rá, hogy "miért nem eszel, nem ízlik?".
Te miben hasonlítasz anyukádra? Oszd meg velünk kommentben vagy a Facebookon!
(Gifek forrása: giphy.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése