Timi többek között pilates oktató, és egy mozgásstúdióban ismertem meg, ahol én jógaórákat, ő pedig pilatest tartott. Már várandós voltam a kisfiammal, amikor megkeresett, hogy stúdiót nyit, nem lenne-e kedvem nála is órákat adni. Kedvem épp lett volna, de akkor már erősen visszafogtam az oktatást, így megírtam, mi a helyzet: már nagyon terhes vagyok, és nem vállalok új órákat. Kedvesen gratulált, de a válaszát megkönnyeztem, mert azt írta, ő is babát várt, de nem úgy alakult, úgyhogy babázás helyett lesz most új vállalkozás, saját stúdió. Bár nagyon szívbe markoló volt, a sorok mögül mégsem elkeseredettséget, kétségbeesést, hanem valami nagyon mélyről jövő erőt éreztem.
Körülbelül egy évvel később találkoztunk újra, amikor a stúdiója adott helyett egy Anyaklikk-eseménynek. Mosolygósan, és ... pocakosan nyitott nekünk ajtót. Nem volt könnyű az út idáig, de ezt elmeséli ő, az első SzivárványAnyu-találkozón pedig akár személyesen is:
