"Most rohanok, mert elkések!" - köszöntem el a nagymamától meg a kisfiamtól, és hogy illik-e egyáltalán ilyet mondani, amikor az ember épp egy slow kozmetikába indul, ezen már csak utólag gondolkodtam el.
De igen, azt hiszem, illik, viszont amikor megérkeztem a Fleur de lin szalonba, akkor már nem volt helye sietségnek. Nyugtató, szinte simogató levendula illat, kellemes világítás, franciásan elegánsra hangolt, de mégis barátságos berendezés fogadott. Amikor az utcáról beesve még mindig csak kapkodtam, és sietve bújtam ki a cipőből, kardigánból; Gabi, a kozmetika tulajdonosa, bár először találkoztunk, mégis inkább arra bátorított: nyugodtan, csak úgy, mint otthon.
És tényleg kezdtem otthon érezni magam. Minden olyan természetes, mintha csak egy barátnőmhöz ugrottam volna be, aki nem mellesleg egy kicsit rendbeszedi a bőrömet is, de előtte a fürdőszobájában lepakolom magamról az órát, fülbevalót, meg lecserélem a felsőmet kozmetikás pendelyre.
A slow kozmetikának azt hiszem mégsem a "lassúság" az elsődleges attribútuma (persze mindenképpen kapcsolódik a slow life mozgalomhoz), és itt is fontos, hogy legyen idő a vendégnek, a vendégre, de a kezelés mellett az is lényeges, hogy megtudjuk, mit szeret a bőrünk, mire van szüksége, megtanuljuk, miért jó az arcápolási rutin és elsajátíthassuk a sajátunkat. Emellett a tudatosság, a fenntarthatóság, a természetesség is a része mindannak, amit ez a típusú szépségápolási szolgáltatás képvisel.
Hogy mit jelent a tudatosság a szépségápolásban?
Egyrészt, hogy tisztában legyünk a szervezetünk, a bőrünk valódi igényeivel, és hogy minél kevesebb felesleges anyaggal terheljük, tehát ne impulzus alapján válasszuk ki, amit magunkra kenünk, (vagy hagyunk magunkra kenni), hanem legyen ez is felelős, tudatos fogyasztói döntés.
Egy arcmasszázs alatt beszélgettünk Gabival, sokat mesélt az általa használt anyagokról, arról, hogyan készíti a kencéit, és hogy milyen volt az út a bölcsészdiplomától a szappankészítésen át a kozmetikusvizsgáig. Azt is megtudtam, hogy saját készítésű natúrkozmetikumokat használ a kezelésekhez, és a slow kozmetika filozófiája mentén igyekszik az alapanyagokat hazai kistermelőktől beszerezni, de van olyan összetevő, amit például egyenesen Franciaországból rendel. A slow kozmetikai mozgalom egyébként a frankofón országokban lett igazán népszerű, mondjuk azt már régóta sejtettem, hogy a franciák nemcsak a divatban pengék, de biztos tudnak valamit a szépségről is... aztán persze nem tudjuk kikerülni az "anyukás" témákat sem (mennyit alszanak a gyerekek, miért nem alszanak, ha nem alszanak, és hogy el kell néha engedni az anyaszerepet is szabadságra, nem kell mindig szolgálatban lenni ahhoz, hogy jó anyák legyünk és társaik).
[caption id="attachment_2407" align="aligncenter" width="600"]
kép: vero photoart / Unsplash[/caption]
Gabi egyébként úgy mesél a kozmetikumkészítésről, hogy az az érzésem, soha többet nem veszek márkás, tartósítószerrel telenyomott arckrémet drogériában. Kis hétköznapi kémia, és máris tudom, hogy nem kell nyolcvanhárom összetevős tonik, hogy felfrissüljön a bőröm, elég a konyhaszekrényben szétnézni, és hogy mivel tudom kicsit halványítani a hajszálereket az arcomon. Órákig tudtam volna még hallgatni, de az idő a slow kozmetikában is telik :-)
Nem üres kézzel jöttem el, kaptam a bőröm típusának megfelelő arckrémet, és egy kis ajakápoló mintát is Gabitól. Bár nem vagyok egy természetes szépség típus, szeretem sminkelni magam, de mióta a kapott krémet használom, úgy érzem, újra élettel telibb, sugárzóbb a bőröm, sőt még talán a tekintetem is, és a sminkelésből is visszább tudtam így venni.
A slow kozmetika üzenete számomra az, hogy engedjem meg, hogy a természet kínálta anyagok visszataláljanak a fürdőszobámba, az arckrémes tégelyekbe, engedjem meg magamnak, hogy a drága, high-technek tűnő kezelések helyett inkább a legegyszerűbb megoldást használjam a bőrápolásban is, ha az nekem és a bőrömnek is jól esik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése