2016. október 3., hétfő

Támogató női közösség - avagy mégiscsak jó néha várandósok között

Az elutasítástól a felismerésig


Amikor a terhesség elején elmentem az első szülésfelkészítő foglalkozásra a klinikára, szinte sokkolt a kb. 50 db várakozó, várandós nő látványa, és nem tudtam megmagyarázni, de nagyon kellemetlenül éreztem magam közöttük, egy eddig teljesen új helyzetben. Valami olyasmi járhatott a fejemben, hogy ezentúl már nem lesz más témám a has növekedésén, a terhességi panaszokon, a vizsgálati eredményeken kívül, és íme, ez itt az én társaságom, ide tartozom, el kell fogadni, pedig ezt a társaságot pedig nem én választottam. 


Valami ilyesmivel magyaráztam azt is, hogy nem szívesen járnék el otthonról tornázni, jógázni sem, jó nekem a várandósfitnesz DVD (a 10. lejátszásnál már kívülről tudtam, mi jön), meg az online jóga (ezeknél nem mindig lelazulni, mert vagy eszembe jutott, hogy mit kellene még itthon megcsinálni, vagy épp éhes/szomjas voltam, nem volt meg az a stúdiós nyugi, hogy csak magamra figyeljek. 


Aztán ahogy abbahagytam a munkát a 33. héten, kezdtem lassan elfogadni, hogy igen, már nem dolgozó nő vagyok, hanem egy a "terhes társaságból". A pocakos kismamák, a babakocsit tologatók is kezdtek rámmosolyogni az utcán, én meg vissza. Összeszedtem magam, és hogy ne otthon üljek állandóan, elkezdtem járni kismamajógára, és legnagyobb döbbenetemre, elkezdtem jól érezni magam a várandósok között. Ami még nagyobb meglepetés volt, hogy ha óra előtt kialakult beszélgetés, akkor nemcsak a a has növekedése, a terhességi panaszok, és a vizsgálati eredmények volt a téma, hanem teljesen hétköznapi női dolgok is. 


 


[caption id="attachment_792" align="aligncenter" width="500"]kép: pinterest kép: pinterest[/caption]

 


"A lányok versengenek, a nők erősítik egymást"


De akár írhattam volna "asszonyokat" is. A női közösségben rejlő erőt a modern, nagyvárosi nőnek talán már nehezebb megtapasztalni, mint ősanyáinknak - pedig a női közösségek, csoportosulások mindig is jelen voltak a történelem folyamán. Tény, hogy ez az egységben levő női erő, energia létezik, nem véletlenül működik ma is számos női kör, ahol a férfiakat kizárva, egymás közt  nem riválisokként, hanem támogatóként, az ősi női bölcsességet, tudást segítségül hívva segítik egymást, függetlenül attól, ki milyen  életszakaszában tart, milyen problémákkal küzd. A csoportos jógaórákon, és egy szülésfelkészítő workshopon sikerült is időnként ebből megérezni valamit - és hálás vagyok érte, hogy végül nyitottan tudtam én is hozzáállni, sőt, hasznomra is váltak a mások, jelen esetben a hasonló helyzetben levő leendő anyukák tapasztalatai. A tömegközlekedésben pedig szinte kivétel nélkül mindig a nők/asszonyok adták át a helyet, mióta láthatóan is "gyerekkel vagyok". 


Női körök az online térben?


Bár az interneten sok olyan fórum van, ahol alapigazságként leírnak mindent, és annak az ellenkezőjét is, és nem kivételek ez alól a kismamás, babás fórumok, facebook csoportok sem. Már leszoktam arról, hogy ha valamilyen szokatlan tünetem van, akkor a google keresőjéből kiindulva kezdjek el kutakodni (az orvosom is felhívta a figyelmem, hogy ne vegyek mindent készpénznek, amit az interneten olvasok terhesség-szülés témakörben sem, és a szintén e témában írt horrorsztoriktól is kíméljem inkább magam, mert abból is van bőven, magát szakértőnek tartó oldalakon is). Azonban léteznek olyan hiteles, támogató netes közösségek, ahol naprakész információkat talál a kismama/kezdő anyuka, erről ITT írtunk bővebben. 


Mégis létezik a bizalom 

Mindezen tapasztalatok alapján aztán ránéztem kicsit a saját mikrokörnyezetemre is, és arra jöttem rá, hogy biztos, hogy a legközelebbi barátnőimmel is nem véletlenül hívjuk egymást "asszony"-nak, "aszonykáknak" - tettük ezt már akkor is, amikor még egyikünk sem volt férjnél; a "lányok, csajok" megszólítás ritkán hangzott/hangzik egymás között :-) . És vajon véletlen-e, hogy az összes orvos (gyógyító), akihez járok, kivétel nélkül mind nő - a fogorvos, a bőrgyógyász, a nőgyógyász, sőt, még a háziorvos is... szóval mégis létezik bennem az "ősbizalom"a nők irányába (immár a várandósokéba is), csak minderre újra rá kellett jönnöm.


Persze azért léteznek kivételek, akadnak kismamák, akik lazán beelőznek a klinikán egy-egy vizsgálat előtt, és majd kérdezzétek meg a szülés után, egy fullra nők között töltött néhány kórházi nap fényében, mennyire rajongok még a női közösségekért :-)


 


[caption id="attachment_804" align="aligncenter" width="564"]kép: goddessrising.org kép: goddessrising.org[/caption]

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése