Bár óvodás koromban nem így terveztem, de 39 éves lettem, mire megfogant a kisbabánk. Annak idején úgy számolgattam, hogy mint anyukám, 26 évesen már két gyerekem lesz és egy férjem, aki minden nap megy szépen a dolgozóba és boldogan élünk. Aztán persze nem így alakult.
Nem is hibáztatok érte senkit és semmit, sem a rosszul alakult párkapcsolatokat, sem az időről-időre hullámvasútként alakuló anyagi helyzetemet, sem saját magamat, sőt, lehet egyszerűen csak arról van szó, hogy későn érő típus vagyok.
Ehhez viszont sikerült találnom egy hasonló beállítottságú, szintén későn érő férjet 7 évvel ezelőtt. Abban sohasem kételkedtem, hogy lesz gyerekünk, és valami belső hang azt súgta, hogy természetes úton fog megfoganni - úgyhogy a hangnak igaza volt, azóta is igyekszem figyelni rá, ha elbizonytalanodom valamilyen anyai témában. Annak ellenére, hogy megrémültem, mikor a korom miatt beírták a terhességi kiskönyvembe, hogy "magas rizikófaktor", és az egészségügyi személyzet néha furán méreget, amikor azt mondom a vizsgálatokon, vérvételeken, hogy ennyi idősen "első baba", na meg az ijesztő nevű "genetikai ultrahangoktól" is frászt kaptam, mégis vannak dolgok, amik miatt örülök, hogy most, talán kicsit érettebben várom a kisbaba megszületését.
Hogy miért?
 |
| kép: freepik.com |
Fiatalabbnak érzem magam
- és remélem, hogy a kisfiam is fiatalon, fitten tart majd :-) Egyesek szerint a várandósság nagyon jót tett nekem külsőleg is, például a hajam sokkal szebb és több, mint volt, és gyakran inkább 34-35-nek tippelnek. Bár nekem nem esik nehezemre vállalni és viselni a koromat, azért ez nagyon jól tud esni, főleg olyan reggeleken gondolok rá, amikor én sem nagyon ismerem fel a tükörből magam.Nem aggódom szét magam a súlyom miatt
Néhány éve nagyon odafigyelek magamra, hogy mit eszem-iszom, mennyit sportolok rendszeresen, ennek hatásait most is érzem, és a mozgást sem hagytam abba várandósan (a munkám mellett jógát oktattam, és bár ezt az 5. hónapban felfüggesztettem, a saját gyakorlásomat igyekszem szinten tartani, csak stílust váltottam) . Huszonévesen nem voltam ennyire tudatos mozgás-étkezés-életmód kérdésekben, most azt hiszem, egy kicsit idősebb, de egészségesebb testben "nevelgetem" a babát. És hogy mennyit szedek fel a terhesség alatt és hogy fogom ezt a leadni? 10 évvel ezelőtt még krízis volt a bikini-body, biztos jobban aggódtam volna, és gondolom lesznek nehéz pillanatok, de negyvenévesen már nem akarom felvenni a versenyt a huszonévesekkel. Persze azt nem mondom, hogy más miatt nem aggódom, de annak nem sok köze van a sziluettemhez: hogy minden rendben menjen majd a szülésnél, hogy egészségesek legyünk, hogy végig ilyen jó kondiban maradjunk és a többi terhespara.
Nem érzem úgy, hogy a várandósság miatt kimaradok/lemaradok valamiről
Hát, idén már biztos nem megyek ki a Szigetre...és ez nem borít ki túlságosan, ahogy az sem, hogy hosszabb utakra sem indulunk már, a tengerparti nyaralás így idén kimarad. Ehelyett elmerülhetek a hazai turizmus minden szépségében, annyi minden felfedezni való van még itthon is!
Nem kell sokat költenem a bébicuccokra
Mostanra már a legtöbb barátnőmnek van legalább egy, vagy két gyereke, és a szűkebb családon belül is akadnak kisgyerekesek, így pl. rácsos ágyról, babamérlegről, pelenkázóról, babaülésről már nem kell gondoskodnunk - ráadásul úgy örülnek nekünk, mint az éves lomtalanításnak. A "bébi iparágnak" is kevesebb esélye maradt így arra, hogy teljesen beszippantson. (A kismamaruhákra is igaz mindez, van néhány darab, aminek nem tudtam ellenállni, de rengeteg holmit kaptam a barátnőktől, amiknek nagyon jó hasznát vettem.) Az így megspórolt pénzen remélem tudunk tartani egy óriási keresztelő-bulit jövőre.
Hosszú távon gondolkodom
A kisfiam miatt szeretném úgy alakítani az életünket, hogy még sokáig együtt lehessünk. Amellett, hogy most jópár évig elsősorban rá vigyázok; magamra, magunkra is ügyelnem kell: az egészségünkre, a házasságunkra, egyáltalán: a családunk egységére. Azt hiszem, jobban látom a helyem a világban. Nemrég egyik távolibb családtagunk hosszasan kifejtette, ők a feleségével miért nem szeretnének gyereket: egyszerűen nem tudják elképzelni, hogy a hétvége nem a pihenésé; és, hogy a gyerek ahogy nő, egyre több feladatot ad, sokba is kerül, felelősség is, nem tudnak utazgatni annyit...
Annyi bizonyos, egy nő lehet teljes az anyaság nélkül is: sokaknak egy hivatás, egy vállalkozás is lehet a saját gyermeke, önmegvalósításának csúcspontja, nem kell mindenkinek szülni, csak azért, mert ezt várják tőlünk. És bár sosem voltam egy ősanya típus, aki elsírja magát egy újszülött láttán, de azt hiszem, az előbb felsoroltakon mi a férjemmel már mind túl vagyunk: voltak szürke vasárnap délutánok otthon, vagy csodálatos napok fantasztikus helyeken távoli országokban, de az utóbbi években ezekből egyre jobban elkezdett hiányozni valami, vagy inkább valaki.
Most meg már csak októberig kell várni rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése