Van az úgy, hogy az ember büszke szülő, és meg is akarja osztani a külvilággal büszkeségének tárgyát. Hol lelhetne szélesebb befogadó közönségre, ha nem az internetes közösségi oldalakon? De nem biztos, hogy ez a legszerencsésebb módja a kitárulkozásnak.
Kismamaként több várandós és anyukás csoporthoz is csatlakoztam a Facebookon. Megrökönyödve tapasztalom azonban, hogy milyen sok személyes információt, képet osztanak meg az anyukák vadidegenekkel, ráadásul az interneten. Sokan nem tudják, de ami egyszer felkerül a világhálóra, az ott is marad. Hiába a zárt csoport, hiába a biztonsági beállítás, hiába az utólagos törlés. De ez még csak egy szelete a dolognak. Még ha nem is tartunk attól, hogy Zuckerbergék mindent megkaparintanak, gondoljuk azért át kivel és hogyan osztunk meg adatokat a családunkról és jó magunkról.
Az egyik csoportból a minap azért kényszerültem kilépni, mert KÖTELEZŐ volt kitölteni egy nyilvános Google fájlt a baba nevével, várható születési idejével és helyével. Aki ezt nem tette meg a kitűzött határidőig, azt törölték a csoportból... mert hogy néz az ki kérem szépen, hogy vannak bujkálók is a tagok között.
Világos, hogy az alapötlet hasznos: a kismamák egymásnak akartak segíteni azzal, hogy létrehoznak egy fájlt, amelyben könnyen megtalálhatják az egymáshoz közel lakókat, egy kórházban szülőket. Csakhogy a Google Sheet így nyilvános lett. Bárki, aki hozzájut a linkhez, láthatja ezeket az információkat - amelyek azonban erősen személyes adatnak minősülnek. Nem tudhatjuk előre ki és hogyan fog visszaélni ezzel. Természetesen kicsi rá az esély, de az ördög nem alszik.
[caption id="attachment_293" align="aligncenter" width="656"]
Az internetnek hála sokkal több tagja lehet egy női körnek, mint régebben. De a virtuális ismeretség önmagában nem elég a bizalomhoz (Kép: simpleinsomnia, Flickr)[/caption]
A fényképek internetes megosztásával kapcsolatban hasonlóképpen felmerülnek kérdések. Múltkor egy kisebb háború tört ki az egyik csoportban, ahol az admin beállította borítóképnek a többi édesanya által feltöltött gyerekfotókat. Mint kiderült, ő csak azokat akarta kitenni, amikre előzetesen engedélyt kapott, de valamit összekutyult és más, az édesanyák által előzőleg megosztott képek is kikerültek. Ebből lett a perpatvar. Jót akart az admin, mégsem sült el jól.
Eleve aggályosnak tartom, hogy - zárt csoportban ugyan, de - gyerekfotókat osszanak meg egymással ismeretlen emberek. A saját gyerekeik saját privát fényképeit. Egy átlagos anyukás Facebook csoportnak kb. 200-500 tagja van. Kismamaként, anyukaként lehetetlen, hogy mindegyikőjüket ismerd, és kiszűrd a pszichopatákat.
Megint csak: nem tudhatod előre, hogy ki és mire fogja felhasználni a feltöltött képet. Esetleg egy másik csoportban rakja ki borítóképnek. Vagy ne adj'isten tovább viszi más felületre az interneten. Eltelik pár hét és a Google keresőben látod vissza a kisfiad homokozós fotóját.
Egy hete a Kismama magazin a közösségi oldalán hívta fel a figyelmet egy sajnálatos esetre. Egy Baba Mama Magazin nevű Facebook oldal fotópályázatot hirdetett azt ígérvén a szülőknek, hogy a nyertes kikerül a Kismama magazin címlapjára. Szerencsére szemfülesebb felhasználók felkeresték a magazint is, hogy valóban van-e ilyen nyeremény náluk. Így derült ki, hogy az oldal maga teljes egészében kamu. Sosem álltak kapcsolatban a Kismama szerkesztőségével.
Hogy kik és mire szerették volna felhasználni a több száz beküldött képet, arról csak találgatni lehet. Jobb esetben csak ezzel próbáltak lájkokat vádaszni az oldaluk számára, rosszabb esetben ezeket a képeket tovább viszik majd máshova, egyéb reklámokhoz (hogy a pedofil oldalakat ne is említsem...).
Itt látható a Kismama felhívása az üggyel kapcsolatban:
Fontos észben tartani, hogy nem csak a név, a születési idő vagy a lakcím, de a fénykép is személyes adat. Amikor a várandós nők pocakos képeket posztolnak magukról, ők maguk döntenek a saját képeik fölött. A gyerekek esetében viszont más a helyzet. Ők nagy valószínűséggel nem járultak hozzá, hogy közösségi felületre felkerüljön a képmásuk. Lehetnek ők bármennyire szépek, cukik, aranyosak, viccesek, a róluk készült fotók a magánszférájuk részét képezik.
Nyilvánvalóan kevés szülő tudja megállni, hogy ne dicsekedjen el a csemetéjével a barátai előtt. Ez alól valószínűleg én sem leszek kivétel. Vannak azonban olyan lehetőségek, amelyek biztosítják, hogy csak bizonyos emberek lássák Facebookon is a képeket.
Először is alapvetőnek tartom, hogy az ember úgy állítja be a profilját, hogy semmi sem nyilvános rajta: vagyis, aki nem az ismerőse, az nem látja fényképeit valamint az idővonalán megosztott tartalmakat. Másodsorban bátran javaslom felosztani az ismerősöket úgynevezett "körökre": pl. család, közeli barátok, kollégák stb. Ezzel könnyedén be lehet állítani, hogy kikhez érjen el az adott bejegyzés vagy fénykép (egyébként sem biztos, hogy a főnököd mindennap kíváncsi arra, hogy Lilike mit reggelizett...).
[caption id="attachment_294" align="aligncenter" width="684"]
A kicsik és az internet: szövevényes szálak. (Kép: Aikawa Ke, Flickr)[/caption]
Pár éve történt, hogy egy osztálytársnőm apukája beszkennelt egy rakat képet a húsz évvel ezelőtti általános iskolai táborozásunkról, és szépen fel is töltötte őket Facebookra. Naná, hogy a hiúságomat bántotta a dolog, hiszen az egyik képen, amin megjelölt, úgy néztem ki, mint egy boszorkány: kócos haj, rákvörös fej. Akkor állítottam be, hogy mindig jöjjön engedély a tagelésről, így csak az jut fel az idővonalamra és csak ott jelenik meg a nevem, ahol én akarom. Ez egyfelől persze hiúsági kérdés, másfelől viszont biztonsági is.
Észre sem vesszük, de hatalmas digitális lábnyomot hagyunk magunk mögött. Lehet, hogy ártatlan dolgoknak tűnnek ezek, de én azt mondom, nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő, kinek és miért lesz érdekes majd tíz év múlva egy osztályfotó.
Kedves anyukák, apukák, vigyázzunk magunkra és a gyermekeinkre! Ne csak a játszótéren, hanem a világhálón is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése