Ketten is kipróbáltuk a hazai fejlesztésű, első magyar jógás társasjátékot, és a mókán és kacagáson kívül ennyi mindent tapasztaltunk vele! Olvassátok el a lányos és a fiús verziót is, hiszen a jóga mindenkié: a gyerekek mellett a szülőknek is jól esik néha ledobni cipőt-zoknit, és önfeledten belebújni az erdei kis állatok bőrébe. Velük együtt, játékosan megtanulni a jóga egyik alap gyakorlatsorát, a Napüdvözletet, vagy csak simán együtt mozogni, kártyázni, mesélni...
Krisztáék így játszottak:
Jómagam kétbalkezes vagyok, csapnivaló koordinációs készséggel, nagyjából a jóga az egyetlen mozgásforma, amelyben nem érzem magam kellemetlenül. Saját tempóban lehet (és kell) minden ászanát végrehajtani, mindig csak addig feszítve a határokat, ameddig jól esik. Itt nincsen aerobic edzős hajsza, ezért sokkal jobban is tudok fejlődni: nem a külső kényszer nyom előre, hanem a belső igény. Ennyit előjáróban, mert nem véletlenül hoztam szóba az ügyetlenségemet.
Ugyanis a lassan 2,5 éves lányom már most messze túlszárnyal mozgáskultúrában (jó, jó, az apja atletizált gyerekkorában, és még fára mászni is tud - velem ellentétben). Féléves korától rendszeres volt nálunk a gyerekjóga program, és engem is többször látott itthon jógázni. Egyébiránt a kedvenc olvasmánya az egyik jógás könyvem, amelyet lapozgatva már 2 éves kora előtt leutánozott néhány könnyebb pózt.
Egyik este például elképedve láttam, hogy, teljesen a semmiből, elkezdte magától csinálni a napüdvözlet néhány ászanáját - mellesleg, a kobrája és a lefelé néző kutyája 10 pontos. Ezek után nem is volt kétséges, hogy a Jógakaland társasjátékot nekünk találták ki.
A játékot óvodáskorúakra szabták az alkotók, vagyis pofonegyszerű a menete, de mégis bájos. A szabályzat nem is igazán "szabályzat", hiszen egy rövid mesén keresztül taníthatjuk meg a gyakorlatokat, hogy a kis jógink hallja is a feladatot, de a macis kártyákon egyszerre láthassa is. A könnyebb elsajátíthatóság érdekében a 12 mozdulatot, pózt a játék megalkotói 4 részre osztották, így kisebb szakaszonként tanulható. A lányomnak ugyan még hozzá kell szoknia a társasjátékbeli szabályrendszerhez, azonban már maguk a kis kártyák tanulmányozása is nagy örömet jelent neki. Amikor pedig én nekikezdek a játékban meghatározott jógapózoknak, akkor egyből ugrik ő is és csinálja velem együtt.
Mi picit a magunk személyére szabtuk a játékot - és milyen jó, hogy ezt meg lehet tenni, mert van ennyi rugalmasság és kreativitás ebben a társasban! A kis állatkás kártyákat olykor felhasználjuk memóriajátéknak. Egyberendezzük (madarat a madárra, macit a macira stb.), vagy gyakoroljuk az állatok neveit ("te mit húztál?" - "vakond").
Szeretjük ezt a társast. Olyan örömmel játszunk, hogy a végén még apát is beszippantja ez a jógavilág.
A WEBSHOP ELÉRHETŐSÉGE A POSZT ALJÁN, VAGY KATT IDE.
Reniéknek így tetszett:
Jógaoktató is vagyok, úgyhogy azt hiszem nem meglepetés, hogy a kisfiammal a kezdetek óta jógázunk: akkor kezdtük, amikor még sem született, hiszen a kismamajóga órákra már együtt mentünk. Aztán a születése után 5 hónappal igazi megváltás volt a téli időszakot követően eljárni a baba-mama jógára, és akkor úgy láttam, ezt is nagyon élvezte, engem meg folyamatosan látott otthon ászanázni. Előfordult, hogy már ő terítette le nekem a matracot, és hívott: "anya, toooorna!" A közös mozgás így abszolút nem ismeretlen számunkra.
Sosem erőltettem igazán, de mindig próbáltam becsempészni a jógát az ő életébe is, vannak jógás könyveink, ismerkedünk a relaxációs technikákkal, persze az ő szintjén, és nagy örömömre most már van Jógakaland társasjátékunk is! Hiszem, hogy így tudjuk nekik a legjobban a jóga szeretetét, és az abban rejlő tudást, értéket átadni: játékkal, játékosan.
A Jógakaland mesekönyvből már jól ismert Durmi maci segítségével most a Napüdvözlet gyakorlatsort tanulhatjuk/taníthatjuk meg a gyerekeinknek. Bár még nincs három éves, de azt hiszem, nem lehet elég korán kezdeni, és mivel a lefelé néző kutya a kedvenc ászanája (olykor fél lábbal is csinálja már), ezért gondoltam, talán megpróbálhatjuk már a Napüdvözletet is. Ennek a sorozatnak a rendszeres gyakorlása segít a kicsiknek kezelni és megélni az érzelmeiket, erősíti az önbizalmat, elősegíti az önkifejezést, javítja a koncentrációt, oldja a szorongást, sőt még az az immunrendszert is erősíti, és segít a nyugodt elalvásban.
Nem mondom, hogy végig kitartunk és maradéktalanul modellezzük a gyakorlatsort, de jó úton járunk. Amikor épp nincs kedve mozogni, akkor meg csak pakolgatja, csoportosítgatja a kis állatos korongokat, persze a Vakond a favorit (a bölcsiben a Vakond csoportba jár).
Amellett, hogy imádom a játék grafikáját, a kedves, szerethető kis figurákat, számomra garanciát jelent, hogy jógaoktató és fejlesztőpedagógus is részt vett a társas kifejlesztésében. Ajánlom nemcsak jógázó szülőknek, de olyanoknak is, akik még csak ismerkednének a jógával, azt gondolom, egy csodálatos utazásra indulhatnak - ezúttal a gyermekükkel kézenfogva - a jóga felfedezésének útján.
Ha szeretnétek megrendelni a játékot, vagy csak többet megtudni róla, látogassatok el a Jógakaland weboldalára, ahol a társasjáték mellett rengeteg gyereknek szóló jógás holmit találtok!
(A bejegyzés megírását a Jógakaland támogatta, köszönjük!)
Köszönöm, hogy olvasol.
Ha tetszett, bátran oszd meg a posztot másokkal!
Hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről és a mindennapjaimról, kövess Facebookon és Instagramon is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése