Azt mondják, nyolc hónap szélsebességgel elrepül, az utolsó 3-4 hétben azonban csigalassúsággal telik az idő. Nos, ezt tanúsíthatom, pedig még el sem értük a terminust.
Valójában nem mondanám, hogy a terhességem eddigi része alatt csak úgy szaladt volna az idő. Voltak hetek, amikor tűkön ültem, várva, mikor jön már a következő vizsgálat. Ez főként az első trimeszterre volt jellemző, a 8. héttől kezdve ugyan szinte minden héten mentem valahová (nőgyógyász, nulladik ultrahang, védőnő, háziorvos, labor), de igazán akkor eresztettem le, amikor túlestünk a híres 12. heti nagy ultrahangon. Ekkor már láttuk a babaformájú magzatot, és azt is, hogy minden rendben van vele, és itt tudtuk meg azt is, hogy nagy valószínűséggel kislány.
Ettől kezdve egy darabig szinte nem is éreztem magam terhesnek, a pocakomon sem látszott a dolog egészen az 5-6. hónapig, és az energiaszintem is kiváló volt végig a második trimeszter alatt. A nyár így gyorsan eltelt.
[caption id="attachment_814" align="aligncenter" width="513"]
(Kép: obelixicek, Flickr)[/caption]
Augusztus végén visszavonulót fújtam a munkahelyemen, majd teljes elánnal a babára és a felkészülésre koncentráltam. Végre elkezdtük beszerezni a szükséges holmikat, szerencsénkre sok mindent kaptunk használtan és/vagy kölcsönbe. Azt gondolom, nem estünk túlzásokba a babakelengyét illetően, bár számolgatva a szeptember havi kiadásokat, igencsak elkerekedett a szemem. No de ez van, a bababiznisz legalább olyan jól menő iparág, mint az esküvői ;)
Szépen lassan a lakás rendbetételének is nekikezdtem. Nem mintha koszfészekben élnénk, de mégis csak megpucoltuk az ablakokat, kimostuk a függönyt, kitisztítottuk a mélyhűtőt. Ki tudja, mikor lesz erre megint kapacitásom az elkövetkezendő hónapokban.
A kis ruhákat, takarókat, törülközőket, textilpelenkákat is módszeresen kimostam (szigorúan öblítő nélkül, nehogy allergizáljon!), kivasaltam. Ez utóbbit persze anyukám szerint nem kell majd túlzásba vinni, nem vagyunk ebolások, amúgy sem lesz energiám a vasalgatásra, miután megszületett a pici. Azt hiszem, ezt felírom a top tanácsok közé.
Mivel kaptunk egy mikrós sterilizálót is, uccu nekifogtam a mellszívó és a cumisüvegek fertőtlenítésének is. Eleinte ódzkodtam tőle, hiszen a konzervatív megoldás, a forró vizes sterilizálás is pont ugyanolyan jónak tűnt. De ha már itt volt a sterilizáló, kipróbáltam. Nos, azt hiszem egyszerűbb ebbe belepakolni a cuccokat, öt percre bedobni a mikróba, majd miután kész csak meg kell várni míg megszárad. Nincs plusz lábas, meg vizezés. Végtére is, nem hülyeség.
[caption id="attachment_813" align="aligncenter" width="552"]
(Kép: Pixabay)[/caption]
A 37. héten elértem a teljes készültségi fokot. A kiságyat összeszerelte a férjem (10 perc volt), a bodyk és rugdalózók bekészítve, szépen összehajtogatva várnak a szekrényben, és már a kórházi csomagom is ott figyel a sarokban. Ebből egyébként három is van: egy a szülőszobára, egy az ötnapos ott-tartózkodásra és egy a babaruháknak. Rendesen felszerelkeztem, még aranyérkenőcsöt is vettem... Meg szőlőcukrot, rögtön két zacskóval. Mert hallomásból tudom, hogy egyes kispapák hajlamosak felfalni az egészet a hosszú vajúdás nagy izgalmak közepette. :-)
A 34. héten elmentünk a kórházi szülésfelkészítőre is. Ami igen hasznos volt, jó másfél órát beszélt a doktornő a szülés folyamatáról: hogyan tágul a méhszáj, hogyan vékonyodik a méhnyak, milyen fájásokkal érdemes elindulni, milyen vizsgálatok vannak a vajúdás alatt, milyen szakaszokon megy keresztül a kismama a szülés alatt. Egyetlen egy dolog ijesztett meg: amikor a vákuumról mesélt. Össze is néztünk a férjemmel, ez bizony elég félelmetesnek hangzik, lehet, kihagynánk. Mindenesetre alapjáraton elég baba- és mamabarát a kórház (Leboyer meg társai), úgyhogy remélem - amennyire a protokoll engedi - hagynak szépen vajúdni.
Bár a dokim is elmondta ezerszer, ez nem csak rajta múlik, hanem rajtam is. Kettőnkön (pontosabban a szülésznővel együtt: hármunkon) áll a vásár. Fontos a kooperáció, az, hogy amennyire csak tudok laza legyek, ne essek szét (mintha az olyan könnyű lenne szülési fájdalmakkal), és akkor talán még a gátmetszést is megúszom.
Mindenesetre, úgy tűnik hatott kicsi Zs.-re is a dolog, mert már a 35. héten kezdett nyílni a méhszáj. Aminek én rettenetesen örülök, mert ezzel talán pár órányi plusz vajúdást megúszok. A 37. hét végére már sikerült egy ujjnyi tágulást produkálni, némi CTG-n is kimutatható jóslófájás és folyamatosan tartó alhasi nyomásérzés, húzódás kíséretében.
Szóval most az van, hogy várunk. Lehet ebből még szülés bőven a terminus betöltése előtt. Meg az is lehet, hogy pontosan időre érkezik. Egy ideje azonban vannak spontán vizualizációim elalvás előtt: látom, hogy beteszem a kiságyba a gyereket, látom, hallom, ahogy szuszog, nyögdécsel, kalimpál.
Szerintem készülődik ő is szépen, hogy felfedezze a kinti világot. Végtére is ezért van itt, köztünk.
(Folyt. köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése