A második trimeszter végére már láthatóan gömbölyű lett a pocakom, és immáron tagadhatatlannál vált az állapotom. Ezzel együtt megkezdődött a hátfájás és a lábdagadás, valamint belevetettük magunkat a bababoltok kínálatába is.
Említettem már, hogy nem nőtt túl látványosan a pocakom, a 24. hétben is bőven hihették még azt idegenek, hogy csak kicsit ducibb vagyok a kelleténél. Egy kevésbé jól informált kollégám a 27. héten megkérdezte, hogy ugye a 3-4. hónapban járok... Csupán két hónapot tévedett. Egy másik munkatársam pedig szintén ekkortájt gratulált nekem, mondván eddig nem mert, mert ugyan látta, hogy terebélyesedek, de nem akart megsérteni, hátha csak sok sört ittam mostanában. Kissé elképedt, amikor megtudta, hogy már túl vagyok a hatodik hónapon.
Én mindenesetre örültem, hogy végre mindenki számára egyértelmű, hogy nem csak túlettem magam, hanem terhes vagyok. Pár hét alatt egyébként hatalmasat nőtt a hasam, én még hallani is véltem, ahogy éjszaka növekszik a méhem és nyúlik a bőröm.
[caption id="attachment_424" align="aligncenter" width="537"]
(A kép illusztráció, forrás: Andrea Ferreira, Flickr)[/caption]
Mindezzel együtt a súlyomra nem lehet panasz. Az orvosom elégedett a gyarapodásommal, bár a családom rettentő módon aggódik, hogy biztosan eleget eszem-e (hiszen "csak" 7 kilót híztam a 29. hétig). Mindenesetre mindenkit megnyugtatnék, hogy pont ugyanúgy eszek mindent, mint előtte. Húst, krumplit, tésztát, csokit és a nyárnak hála sok-sok gyümölcsöt is. Falási rohamaim nincsenek, maximum egy picivel nagyobb tányérokat szedek, mint a terhesség előtt. De lassan már nyomja a gyerek a gyomromat, így egyszerre sem tudok sokat enni, mert nem fér belém.
A leányzó egyébként szépen növekszik: a 27. héten voltunk rutinvizsgálaton a dokinál, aki meg is jegyezte, hogy a csöppség órára és percre pontosan akkora, amekkora lennie kell. Ez a gyerek olyan precíz, hogy a végén még valóban a kiírt napon születik majd meg.
A férjem nagyon büszke a lányára, hogy milyen szépen tartja magát az elvárásokhoz már most. Mindig meg is dicséri, hogy milyen jó kislány, amiért anyut is hagyja éjszaka aludni, és csak akkor kezd bele a rugdosásba, amikor már felébredtem. Nos, tényleg baromi rendes gyerek , de azért kissé tartok tőle, hogy már most beletápláljuk a megfelelési kényszert, aztán majd küzdhet ő is a görcseivel meg a kényszereivel, mint az anyja :-) De végül is, nem is a mi családunkhoz tartozna, ha nem akarna mindent nagykönyv szerint csinálni - aztán meg rájönni, hogy lehet rugalmasabban is kezelni az életet.
Apropó görcsök, a növekvő has meghozta a várva várt hátfájást is. Már a 12. héten is volt egy két-három napig tartó alkalom, amikor a keresztcsontomnál fájt iszonyatosan a hátam, lehajolni alig tudtam, mintha két oldalról húzták volna szét. Aztán ahogy jött, úgy ment. Most, a 25. hét tájékától újra mellém szegődött a hátfájdalom. Ezúttal azonban a lapockáim magasságában, a gerincem kellős közepén.
Ha nem elég kemény és egyenes a szék, amelyen huzamosabb ideig kell ülnöm, vagy ha sokat görnyedek a munkahelyen a monitor előtt (ami ugye megesik), akkor egy ponton jelentkezik a görcs a hátam közepén, és addig marad, amíg fel nem állok és ki nem mozgatom. A probléma ott kezdődik, hogy éjszaka is rám tör már ez az érzet. Igen komoly munka mire megtalálom azt az egy pozíciót az alváshoz, amelyben nem fáj a gerincem.
Nem volt mese, a 28. héten be kellett szereznem a multifunkciós szoptatós párnát, amely már most segít a kitámasztásban az ágyban. Ez egy kb. 1 méteres nagy hurka, amit oldalt fekve két láb közé lehet kapni, vagy akár magunk elé véve a hasunkat is alá tudjuk támasztani. De a térd, vagy boka alá is rakható, kinek, hogyan kényelmes.
[caption id="attachment_423" align="aligncenter" width="380"]
A csoda párnám.[/caption]
Az első éjszaka még ezzel a párnával is küzdöttem, mert túl kemény volt. A használati útmutatón ugyan írják, hogy direkt töltötték túl polisztirol gyönggyel, lévén, pár használat utána összébb megy. Hát mi nem vártuk meg a sokadik használatot, a férjem másnap ráugrott, és addig lapogatta, amíg össze nem töppedt. Kicsit ugyan túltolta a biciklit, mert így meg túlságosan összeesett, de pótoltuk még gyöngyökkel, és a párna tökéletesen használhatóvá vált.
A hátfájásra egyébként még szoktam használni Corena szerzőtársunk által javasolt relaxációt is. Ennek lényege, hogy a csukott szemmel ellazítom magamat a lábujjaktól indulva felfelé egészen a fejem búbjáig, különösen figyelve arra az egyre pontra a hátam közepén. Mindeközben figyelem a légzésemet, elképzelem, hogy egy kellemes helyen vagyok. Ilyenkor általában már alszom is.
Ha már a testi panaszoknál tartunk: reménykedtem benne, hogy elkerül a lábdagadás réme, de sajnos nem úsztam meg én sem. Szerencsére nem olyan vészes a helyzet, inkább csak a talpam és a lábujjaim dagadnak meg ülés vagy fekvés után, és mozgással hamar helyre jönnek. A dokim szerint szokjak hozzá, de emellett bátran javasolta a visszértornát, amelyet akár este az ágyban is el lehet végezni. Valóban nem nagy ördöngösség és tényleg használ.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=Dr7O_egAsqk[/embed]
Mivel már nem sokára a finisbe érünk, elkezdtük feltérképezni a bababoltok kínálatát. A legelső dolog, amit megvettünk a gyerekszoba szőnyeg volt. Teljesen véletlenül kerültünk egy szőnyegboltba, és mivel megláttam a cuki zsiráfos-sünis-lufis szőnyeget, ezért muszáj volt megvennünk. Mondjuk ezenkívül más bababútorunk még nincsen. A kiságyból már kinéztük a fenyőmintájút, hogy menjen a beépített szekrényhez, de még nem jutottunk el a megrendelésig. Sokan ajánlják a kókuszmatracot is, mert kemény, nedvszívó és jól szellőzik, így azt hiszem, mi is amellett tesszük le majd a voksunkat.
A nagy dilemmát a babakocsi okozza. Megnéztünk már üzletben jó párat, volt is, ami tetszett, mert jól rugózott és masszív volt a váza. De aztán belém nyilallt, hogy mégis hogyan fogok én ezzel a dzsippel közlekedni a villamoson, boltban, hogyan csukom össze, ha egyedül kocsizok a gyerekkel. Egyébként is sajnálok rá egy kisebb vagyont elkölteni: mi van, ha nem lesz jó, képtelenség lesz normálisan tolni, nem marad meg a sportkocsi részben a gyerek, aztán használtuk 6-7 hónapig 100 ezerért? Amúgy is tervezem majd kipróbálni a kendős/kengurus hordozást is: jönni-menni a városban ez mindenképp praktikusabb (csak, akkor meg sok más cuccot nem tudok magammal cipelni, ami meg egyébként beférne a babakocsi aljába). Szóval teljes tanácstalanság. Szerintem majd az lesz, hogy megveszünk valamit, aztán megszokjuk, vagy eladjuk és veszünk egy másikat...
Végezetül, hogy szívmelengető dolgokról is meséljek, babóca egyre erősödik, már nem csak rúgkapál bent, hanem pár másodpercekre ki is dugja magát oldalt. Külön élmény, hogy már a kezemre is reagál, és odakúszik, odanyomja magát, ahol a kezem van. Ráadásul már apunak is megmutatja magát és lelkesen dörgölődzik a hasfalon keresztül, amikor magyaráz neki. A férjem be nem vallaná, de már most nagy a szerelem! De psszt, ne mondjátok el neki, hogy tudom :-)
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése