Hahó, anyukák! A szaranyázás ideje lejárt, különösen így anyák napja előtt, csak mondom.
Távol áll tőlem az anyai elbizakodottság meg a hurráoptimizmus, igazából iszonyat nehéz napunk volt, hiába no, mindannyiunk idegeit megtépázza a bezártság. De csakazértis végiggondoltam. hogy az elmúlt időszakban hányszor éreztem azt, hogy most valamit nagyon jól csináltam anyaként. Lesz mit előhúzni az elkövetkező nehéz napokon az agyam kis hátsópolcáról, vigasztalásnak. Akkor lássuk, mikor is éreztem magam szuperanyának:
Amikor a hangos üvöltésből relatív rövid idő alatt szelíd hüppögés lesz
Igen, van az a hiszti, amitől eldobom az agyam, és csak az idő segít (nekem is). És van olyan, amikor halkan suttogva, vagy ezekből a tippekből egyet előkapva sikerül megvigasztalnom az óvodásomat, és a"látod, már nem is sírok" lesz a végszó és engedelmesen odaül a vacsoraasztalhoz.
Amikor egy egyszerű trükkel sikerül lebeszélnem arról, hogy a nem vízálló cipővel ugorjon a legnagyobb pocsolyába
Igen, nem a gumicsizmát vettük fel az eső utáni sétához (szaranya), de lebeszéltem róla, hogy megfürödjön benne! (szuperanya) Mi volt a trükk? Ez nem mi a pocsolyánk, nem ugorhatunk bele! Látod ott azt a kicsit? Az a mienk! És még örültünk is, hogy van saját tócsánk, és pár csepp esővízzel megúsztuk.
Amikor sikerül olyat az asztalra tennem, ami mindenkinek ízlik
"Anya, máskor is csinálj nekem ilyet légyszíves!" - kell ennél több? Karanténkonyhámat ebben a korábbi posztban már bemutattam :-)
Amikor a tesók eljátszanak együtt
A kicsi 9 hónapos, még nem igazán partner a nagynak, de vannak délelőttök, amikor hagyja, hogy beszálljon ő is pl. az építőkockázásba (vagyis püfölje a földhöz a nagyobb darabokat) és közben időnként rájuk pillantva, de mégiscsak ki tudom takarítani a fürdőszobát.
Amikor egyszerre alszanak
Azt hiszem, ez a legnehezebb, bár nekem örök keresztem az alvás-altatás. Baromi nehéz összehozni, hogy a kicsi második alvása egybeessen a nagy délutáni csendes pihenőjével. Ám amikor egyszerre hortyog a kettő, nemcsak azért vagyok boldog, mert van egy kis énidőm, hanem mert ezt legalább olyan csúcsteljeseítménynek érzem, mint egy olimpiai aranyat - többgyerekesek azt hiszem, ezt át tudják érezni.
És a +1
...minden egyes alkalommal, amikor pusziért, ölelésért jön a három és fél évesem, és azt mondja: szeretlek, anya. Te vagy a legjobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése