Aki kisgyerekek mellett dolgozik, tudja, hogy megy ez. Egy kis megerősítés nektek, szuperhős anyukák!
"Kérlek, ne ítélj el, amiért pontosan fél 5-kor kiteszem a lábam az épületből, de a gyerekeim várják, hogy elhozzam őket a bölcsiből és az oviból. Tudom, hogy most kihagyom ezt a nagyon fontos meetinget, de ma van a családi nap az óvodában, és látni szeretném, ahogyan a négyévesem arca felragyog, amikor meglát közeledni. Tudom, tudom, késtem ma reggel, de a kisebbikemet orvoshoz kellett vinni, és még most sem vagyok teljesen nyugodt, rettegve várom, mikor telefonál a nagymama, hogy feljebb ment a láza... Szétszórtnak tűnök? Igen, mert szétszórt vagyok. Hidd el, én sem akarom, hogy teljesen kimerültnek láss, amikor megjelenek reggel az irodában, de 4.30 óta ébren vagyok, egy vigasztalhatatlan kicsivel. Nem szeretném, ha az emailjeim teljesen zagyvának tűnnének, de van egy elsősöm, aki ma reggel sírva ment az iskolába, miatta aggódom igazán.
És igen, most épp a fejem verem az íróasztalomba, nem akarom túldramatizálni, de most kaptam egy sms-t, hogy azonnal menjek a gyermekemért, mert már vörös a szeme és köhög is... tudom, igen, ennek a beszámolónak kész kellene lennie, de most azonnal indulnom kell érte! Tudom, hogy a szemem karikás és már vérben forog. A tegnap estét sírással töltöttem, mert
kimerült vagyok, soha nem töltök magamban, csendben három percet, és öt éve nem tudtam egy meleg zuhanyt venni EGYEDÜL.
Sajnálom, hogy csak röviden beszélhettünk arról a fontos ügyről, de az elmúlt órát azzal töltöttem, hogy egy kisgyermekkel vitatkoztam telefonon a nadrágviselés szükségességéről.
Tudom, hogy amikor megérkezem az irodába, az ajtón kívül kellene hagyni a magánéletemet, de ha kisgyerekek anyukája vagy, ezt nehéz megtenni. Szóval köszönöm mindenkinek, aki megkegyelmezett nekem az elmúlt években. Nem könnyű teljes munkaidőben dolgozó anyukának lenni, kisgyermekekkel. Köszönöm tehát az összes főnökömnek és munkatársamnak, aki elnézte, hogy a gyerekorvosi rendelésre rohantam, a váratlan betegségeket, óvodai előkészületeket, iskolai rendezvényeket és a beszédterápiás foglalkozásokat.
Köszönöm mindenkinek, aki elfordította a fejét, amikor terhes voltam, és ki kellett rohannom a megbeszélésről a mosdóba, mert épp rosszul lettem a kávé illatától. Köszönöm mindenkinek, aki megosztotta velem, hogy milyen nehezen tud zsonglőrködni a munka, a családi élet és a gyerekek között. Ez számomra többet jelent, mint gondolnátok!
Köszönöm a munkatársaknak, akik figyelmen kívül hagyják a duzzadt szemem, a fáradt tekintetem és a gyerekeim által a blúzomon hagyott étel-és egyéb foltokat.
Köszönöm a többi anyának, akik minden nap megerősítenek és motiválnak, hogy folytassam.
Köszönöm az embereknek, akik arra buzdítanak, hogy ne adjam fel, bár időnként vesztesnek érzem magam.
Köszönöm minden munkatársunknak, akik átvették a feladataimat akkor, amikor éppen egy vészhelyzet miatt le kellett lépnem a munkából.
Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen dolgozó anya a világon, de én is az vagyok és abszolút átérzem, a többi kenyérkereső mami min megy keresztül.
Megértem, amikor az ebéded az íróasztalodnál tolod be, mert korán el kell menned, hogy a kölyköt a szittertől az orvoshoz vidd, majd vissza a szitterhez, és még időben visszaérj az irodába a 2 órás találkozóra.
Megértem, hogy időnként úgy nézel ki, mint akit elgázolt egy tehéncsorda, mert a gyerekek nem tudták megtalálni a cipőjüket, rossz színű tálkából adtál valakinek reggelit, majd elfelejtetted eltenni az ovis alvókát.
Megértem, hogy fáradt vagy. Megértem, hogy kimerült vagy.
De megértem azt is, hogy sokkal többre képes vagy és többet érdemelsz, mint gondolnád Nem kell választanod a két világod között. Lehet, hogy mindkettőben helyytállsz! Lehet családod és karriered is. És ez nem könnyű, de lehetséges. Néha ezek a világok összeütköznek, és sokkal bonyolultabbá tehetik az életed, de megéri. Ne hagyd abba. Ne add fel. Meg tudod csinálni, mama!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése