Így ünnepeltük a házasság világnapját

Szeretek minden lehetőséget megragadni a szeretet, a szerelem ünneplésére, és bár nem vagyok pl. Valentin-nap függő, azt nem tudtam, hogy most vasárnap volt a házasság világnapja...

A hétvégénk egyébként se indult, vagyis folytatódott szombat éjjel túl jól, amikor a kisfiam "fáj a füleeeeem!" felkiáltással ébredt olyan 10 óra körül. Nem voltak illúzióm a január végét-február elejét illetően, tudniillik néhányak szerint ekkorra merül ki a kicsik (és a felnőttek szervezetének is) a vitamin-és energia raktára, de reménykedtem, hogy a füles-ügyeket 2019-ben már elhagytuk. Sajnos úgy tűnik nem, így éjjel csak egymásra néztünk a férjemmel, egyik kezemmel beadtam a fájdalomcsillapítót a gyereknek, a másikkal pedig már foglaltam a neten az időpontot másnapra a fülészetre. Vasárnap délelőtt aztán épp azon méláztam, hogy pont ez hiányzott, amikor is csengettek: egy szerelő ruhás úriember közölte velem, hogy elromlott a házban a kazánban valami szivattyú és most két napig nem lesz fűtés. Oké, mondom, csőstöl jön, egy beteg és egy pici gyerekkel ez extrém sport lesz, de túléljünk, majd megosztjuk a feladatokat, és kölcsön tudunk kérni egy elektromos radiátort is. Majd az orvos után a férjem elmegy érte, a város másik végében lakó barátjához. 

A fülészeten aztán felállíták a diagnózist, amitől tartottam: középfül gyulladás, és persze maradjon itthon, ne menjen az óvoda közelébe. Mindezen jó hír után a fiúk útrakeltek a már említett radiátorért, és amikor szépen megköszönték, és távoztak volna, az autó nem indult... mikor azt hiszed, már nem lehet rosszabb, hát elárulom: de, lehet! Én itthon a félévessel, aki épp nem akart tudomást venni az alvásidőről, a fülfájósom az idegállapotban levő apjával, kb. egy órányi autózásra otthonról, közben a fűtésünk meg elindult... nem is tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, felöltöztettem a kicsit, hogy letolom babakocsiban aludni, amikor is sikerült úgy ráhúzni a bejárati ajtót a lábamra, hogy még most sem tudom, eltört-e két lábujjam (valószínű nem, de nem néz ki túl jól, és még sánta is vagyok).

Aztán csak hazakeveredtek a fiúk, még időben lekezeltem-lefektettem az ovisomat, elaltattam a kisebbet, megnyugtattam életem párját... mindezek után csak révedtem egy sort a mobilomat nyomkodva, és ekkor jött szembe, hogy jé, ma van a házasságok világnapja! Nem volt erőm rámosolyogni a férjemre, azt hiszem csak egy grimaszra futotta, hogy na, mi megint stílszerűen ünnepeltünk. 

Nektek hogy telt a múlt vasárnap?

kiemelt kép:  Brooke Cagle - Unsplash