A kisfiam még meg sem született, és szinte alig vásárolgattam neki egy-két holmit előre, amikor először kitévedtünk a férjemmel egy kismamákat és babákat célzó dizájnpiacra. Engem persze lekötöttek a cukibbnál cukibb babaholmiik, a férjem azonban egy olyan standnál állt meg, ahol sokkal funkcionálisabb valamiket árultak.
Ezek voltak azok a színes hevederek, amik Pocket Trailer márkanéven futnak, és maga a készítőjük nagyon kedvesen és szemléletesen magyarázta el, mire valók: hogy a futóbicikli és a műanyag kismotor cipelése többé ne okozzon gondot a kisgyerekes anyukáknak (akik egyébként is állandóan cipelnek valamit: akár a gyereket magát, a gyerek holmiját, a saját holmijukat, és még egy bolt-játszótér-zöldséges kör is járhat himalájai expedíciót meghazudtoló málhamennyiséggel).
Mivel nekünk akkor még erősen távlat volt a bicikli és a kismotor is, a férjem csak annyit súgott a fülembe:
"nem is tudtam, hogy ennyi kreatív anyuka van Magyarországon", de már akkor sejtettem, hogy egyszer majd visszatérünk rá. Imádom ugyanis a kreatív megoldásokat, és mióta anyuka vagyok, mindenért hálás vagyok, ami picit is könnyít a terhek cipelésén, legyen szó fizikai vagy akár lelki terhekről.
Mint utóbb kiderült, Lilla magyarázta el akkor nekünk a Pocket Trailer mibenlétét, aki maga is egy ötéves kisfiú és egy kétéves kislány anyukája. Eredetileg könnyűipari mérnökként végzett, a gyerekek születése előtt online újságíróként dolgozott, azóta pedig szabadúszó. Három évvel ezelőtt indította el a kismotor- és futóbringa hordozó minimárkát, és mellette pedig táskákat is tervez.
Esetedben mi volt hamarabb: anyaság vagy kreativitás?
A kreativitás, ami már a születésemtől fogva jelen volt az életemben. Anyukám mindig varrt, én már egész kicsiként kézzel, lyukas zoknikból és különböző anyagdarabokból Barbie ruhákat varrtam. Táskákat általános iskola felső tagozatában kezdtem készíteni. Mindig is rajongtam a táskákért, de persze annyi zsebpénzem sose lett volna, hogy minden áhított darabot megvegyek magamnak, így varrtam. Aztán már nemcsak magamnak, a barátnőimnek, osztálytársaknak is. Később könnyűipari mérnökként végeztem, a diplomamunkám pedig egy hevederek segítségével variálható táska volt. Ezután egy időre a kreatív vonal hobbi szintre szorult, mert végzős főiskolásként főállásban egy online női portál divatszerkesztője lettem, majd egy design- és lakberendezési magazin főszerkesztője. Innen mentem GYES-re az első gyerekemmel, azóta szabadúszó újságíróként (is) dolgozom. Ez ugyanúgy nagyfokú kreativitást igényel, sok anyaghoz fotózom, számos DIY cikket készítek. Négy éve ehhez jött a Pocket Trailer, majd két éve a táskákra nagyobb hangsúlyt fektetek.
Olyan holmikat tervezel-készítesz, amik megkönnyítik a mamik életét. Van még olyan anyai kihívás, amire épp keresed a kreatív megoldást?
Kihívás mindig van. A hátizsákokat és az övtáskákat is folyton tökéletesítem. Hamarosan plusz funkcióval rendelkező táskánk is lesz, és dolgozom egy nagyobb méretű hátizsákon is. Ezek mellé pedig mindig jönnek a szezonális kollekciók, az új minták. Sőt, most négy egyedi design is készül egy nagy cég felkérésére, ezek egy általuk támogatott szervezet konferenciáján lesznek tombolanyeremények. Új projektekből sosincs hiány.
[caption id="attachment_2865" align="aligncenter" width="600"]
kép: lilla.sellei.hu[/caption]Hogy néz ki egy vállalkozó anyuka hétköznapja?
Nekem valahogy az időszervezés ösztönös: sosincs üres járat, mindig csinálok valamit, sőt inkább egyszerre több dolgot is. Szeptember óta kétéves fotográfus suliba is járok, tíz év után most jött el a pillanat, hogy a hosszú ideje munkához is használt fotózásról végre papírom is legyen, és a tudásomat szakmai segítséggel - ne csak autodidakta módon - fejlesszem. Ez heti három nap délelőtti elfoglaltságot jelent, így most kicsit sűrűbbek a napjaim. Mindig heti teendő listát készítek, amit aztán napokra bontok. Sokrétűek a feladataim, hiszen az anyagbeszerzéstől a közösségi média felületek kezelésén át a rendelések csomagolásáig mindent én végzek.
Mit gondolsz, nehezebb így, mintha alkalmazottként dolgoznál?
Mint mindennek, ennek is vannak előnyei és hátrányai. Sokszor túlvállalom magam, nincs szabadidőm, a márkák oldalain a levelezés kvázi az ügyfélszolgálatot helyettesíti, ott folyton jönnek megválaszolandó üzenetek, éjjel és hétvégén is, hiszen a legnagyobb vásárlói rétegem a kismamák közül kerül ki, nekik pedig éjjel van egy kis szabadidejük.
Persze ugyanebből a rugalmasságból, főnök nélküli létből adódnak az előnyök is: ha betegek a gyerekek, akkor otthon maradok, átszervezem a napomat, a hetemet. Például nem az előre betervezett alapanyagbeszerzéses szaladgálás lesz a heti teendő, hanem cikkeket írok, a közösségi média felületek posztjait készítem elő, a rendeléseket rendszerezem, vagy éppen kitakarítom az egész lakást, tehát az otthon végezhető feladatokkal haladok.
Mi kapcsol ki, hogyan töltődsz fel?
Igazából engem a kreatív alkotó munka kikapcsol, tehát a táskáknál is az ötletelés, az anyagválasztás. Persze kellenek a “munkától” független elfoglaltságok is. Most, farsang előtt két hónapon át a gyerekeim jelmezein dolgoztam, a lányom Elzának, a fiam Hablatynak öltözött. A sport is nagyon fontos, a rendszeres mozgás, az aktív séta, kirándulás a mindennapjaim része. Egy éve pedig heti egyszer rúdfitneszre járok, erősít és minden órán újat tanulok, nagyon élvezem!
Mik a hosszútávú terveid a vállalkozásoddal? Esetleg birodalom építése?
Az elmúlt években azt tanultam, azt tapasztaltam, nincs lehetetlen, tehát merhetek nagyot álmodni. Mindenképpen a fejlődés, a növekedés a cél. A táskák palettáját növelni, a Pocket Trailerek tekintetében pedig szeretném elérni, hogy az összes alapanyag hazai legyen. A csatokat idén cseréljük le a logózott, erősebb, itthon készült darabokra, a hevederekhez is új, hazai beszállítót szeretnék.
Mit tanácsolnál azoknak az anyukáknak, akik vállalkozás indítását fontolgatják?
Voltak már közelebbi és távolabbi ismerősök, akik tanácsot kértek, hogy ilyen-olyan baba-mama termékeket készítenek, és eladásra is gyártanának, márkát csinálnának. Minden ilyen esetben elmondom, hogy ez nem olyan könnyű, a jó termék elengedhetetlen, de az még közel sem minden, nem garancia a sikerre. Egy márka terelgetése, egy webshop üzemeltetése nagyon összetett feladat, főleg ha nem áll rendelkezésre hatalmas kezdőtőke (ahogyan nekem sem állt, a mi családi kasszánk egy részét kezdettől fogva elő kellett teremtenem, tehát ez nekem sosem volt csak egy baba melletti időtöltés). Szóval, ha nincs tőke, mindent magunknak kell csinálni: a gyártás, az eladás és a csomagolás mellett érteni kell közösségi médiához, a könyveléshez, a hirdetésekhez, a webhez, valamennyire a programozáshoz, figyelni kell a hatályos jogszabályokat, az adatkezelési elveket, sajtókommunikációhoz is konyítani kell, tudni kell fotózni, amihez felszerelés is szükségeltetik, nemcsak a Worddel meg az Excellel, de a Photoshoppal is jó barátságban kell lenni. Ez egy nagyon komplex munka.
[caption id="attachment_2870" align="aligncenter" width="600"]
kép: facebook.com/LillaSelleiBags[/caption]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése