Az évek során rájöttem, én hangulatfőző vagyok, már ha van ilyen kifejezés. Szerintem ez azt jelenti, hogy ha van kedvem, jó lesz a kaja, ha nincs, akkor nem olyan finom és egyébként is érezni (küllem, mennyiség). Most, hogy mindannyian itthon vagyunk, a férjem meg a két kicsi is, és naponta nyolcszor kell ételt tennem az asztalra, a hangulatfőző énemen dolgoznom kell, és hivatásos szakácsnőt voltam kénytelen magamból faragni. Mutatom, hogy sikerült.
