Nem mondanám, hogy tudatosan figyelgetem magam, hogy ezt vagy azt teljesen másképp csinálok anyukaként, mint azelőtt. Azért akad néhány apróság, ami nekem is feltűnt, és most nem feltétlenül a külső változásokra gondolok, bár van abból is... (a fekete karikák a szemem alatt például, bár alvás ügyben elég jól haladunk, azt hiszem). Mesélek egy kicsit a többiről, szerintem többen fogtok bólogatni, miközben olvassátok.
Többet beszélek
Ezt még a kisfiam születése előtt feltűnt, hogy azok az anyukák, akik huzamosabb ideje otthon vannak kicsi gyerekkel, valahogy az átlagnál is többet beszélnek. Én sem vagyok ez alól kivétel: ha a nap nagyobb részét olyasvalakivel töltöd, aki még nem feltétlenül beszél, vagy már beszélget, de fő témái a banán, vonat, kocsikaaaa és egyéb közlekedési eszközökben merülnek ki, akkor te is próbálod kihasználni az alkalmakat a felnőtt társalgásra, legyen az épp aktuális beszélgetőpartnered akár ügyfélszolgálati munkatárs vagy a legjobb barátnőd, ilyen alkalmakkor bizony elragadhat a hév, és dől belőled a szó.
Rosszabb a memóriám
Vagy csak máshová tevődött a fókusz, és nem feltétlenül azokat a dolgokat jegyzem meg, mint régen. Korábban nagyon jó volt a számmemóriám is, most már örülök, ha a saját telefonszámom eszembe jut vagy nem felejtek el tejfölt venni, ha azért mentem be a boltba. Rászoktam így a jegyzetelésre, a listák készítésére, és gyakrabban csinálok biztonsági mentést a telefonomról...
[caption id="attachment_3139" align="aligncenter" width="600"]
kép: Emma Matthews - Unsplash[/caption]
Nem nagyon izgat már mások véleménye
Nem mániákusan, de a kisfiam előtt volt bennem némi megfelelési kényszer, nemcsak magam, hanem a külvilág felé is. Most már kevésbé tartom fontosnak a külső megerősítéseket, persze ez nem jelenti azt, hogy ne kapnám össze magam minimálisan, ha épp lemegyünk sétálni vagy a játszótérre, de egyre kevésbé foglalkoztat, hogy kinek mennyire tetszik, amit lát. És ez lassan már nemcsak a külsőségekre igaz.
Könnyebben alkalmazkodom
Ahogy nő a gyerekem, egyre jobban látom, hogyan változik, és most már tudom, hogy semmi nem tart örökké nála sem, bizonyos szokásokat felvesz, másokat elhagy, és ehhez igyekszem én is alkalmazkodni (pont mire megszoknánk valamit, elkezdi másképp csinálni...). de nem baj, azt hiszem, jó kis tréning ez nekem, hogy ne ragaszkodjak görcsösen a régihez, és legyen elég kreativitásom ahhoz, hogy az új szokásokat beépítsem a menetrendünkbe.
[caption id="attachment_3142" align="aligncenter" width="600"]
kép: Paul Hanaoka - Unsplash[/caption]
Nem én vagyok az első
Ha elutazunk, vagy csak épp kitesszük a lábunkat otthonról, mindig a kisfiamnak pakolok össze először, hogy amire szüksége lehet, biztos nálunk legyen (víz, pelenka, rágcsa, játék, könyv stb.). És utána teszem el azt, ami nekem kellhet, így fordul elő, hogy pl. magamnak elfelejtek innivalót vagy papírzsebkendőt csomagolni... így aztán lassan minden üres táskába teszek már zsebkendőt, hogy az indulásnál már ne kelljen ellenőrizgetni magam :-)
Ha pedig eljutok olyan üzletbe, ahol ruhákat is lehet vásárolni, soha nem a női szekció felé veszem először az irányt, valahogy leragadok a gyerekcuccoknál (sőt, már online is ezt csinálom). Nem tudom, ez változni fog-e valaha, annak idején soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd ekkora vonzerőt gyakorolnak rám a tenyérnyinél alig nagyobb ruhadarabok...
Nektek mi volt az a változás, amit Ti is észrevettetek magatokon?
kiemelt kép: Vidar Nordli-Mathisen - Unsplash
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése