Akik nem mellesleg maguk is anyukák. Nem nagy dolgokról van szó, de nekem sokat segített és amellett, hogy némi utánajárástól-fejtöréstől is megkímélt, kicsit abban is szerepe volt, hogy végre az új lakóhelyünkön is otthon érezzem magam.
Még decemberben költöztünk el, nem sokkal karácsony előtt, és nem fogok hazudni, nemcsak az időzítés esett rosszul, de nekem nehezemre esett elhagyni a régi fészket. Be kellett azonban látni, hogy a kisfiam egyéves kora utána régi otthonunk kezdett meglehetősen szűkössé válni. Tudtam, hogy sok minden hiányozni fog, többek között a régi jó kapcsolatok, a társasházban, a pékségben, virágboltban, kávézóban, játszótéren kiépített kis hálózat.
A lakásunk tényleg nem volt már az ideális: a konyhánk egyterű játszótérré - és egyben akadálypályává alakult át, a hálószobát csak munkásszállóként emlegettük, olyan zsúfoltság alakult ki, a nappaliban a tv mögött pedig képződött egy fekete lyuk, oda dobáltunk be mindent, ami már nem fért máshová, és amikor már oda sem tudtam betuszkolni semmit, tudtam: itt a vég, több térre van szükségünk. Még ősszel elindítottuk ugyan a lakásvásárlási folyamatot, de a költözés csak decemberre jött össze.
A hosszú tél egyébként sem egyszerű, de az ismerős játszótér, jól ismert babapajtik és anyatársak nélkül pedig még hosszabbnak tűnt. Itt még nem ismertünk senkit, valahogy az itt lakó gyerekek ritmusa is más volt, sokszor a fiam csak állt egyedül a házunk és három másik társasház udvarán álló kis játszótér közepén, két viharvert tollasütővel, overállban, mintha várná a partnert az adogatáshoz... olyan szomorú volt, azt hittem, sosem lesz tavasz és nem jönnek ki a gyerekek a szomszéd házakból, és így öregszünk itt meg magányosan, két tollasütővel.
Aztán persze eljött a jó idő, egyre többet voltak kinn a gyerekek és az anyukák is, végre tudtunk beszélgetni, ismerkedni, tapasztalatot cserélni. Ahogy lekerültek a sapkák a buksikról, és már nem kellett a nagy lobonc, hogy melegítse a gyerek fejét, téma lett a
FODRÁSZAT
Én először egy hiper-szuper, csillivilli gyerekbarát és inkább vidámparknak, mint fodrászatnak látszó egységbe akartam vinni a hajvágás-szűz gyermekem, de az egyik szomszéd anyuka lebeszélt: elsőre úgyis nehéz lesz, nem sokat segít a bababarát környezet, ne fizessek érte túl sokat, inkább vigyem a két utcával arrébb levő szalonba, ott most úgyis épp akció van, és ingyen vágják 3 éves korig. Így is lett: valóban nem volt egy könnyű menet, de meglett a nyárinak tűnő, ápolt frizura, és talán 2-3 alkalom múlva megnézzük a vidámpark-fodrászatot is :-)
ZABKÁSA
A másik örök téma a kisgyerekes anyukák között az evés. Mit eszik, mit nem eszik, mit szeret, hogy tegyük változatosabbá stb. Én viszonylag ritkán adtam a kisfiamnak zabkását reggelire, mert az édesítéssel mindig bajban voltam, de a szomszéd kislány anyukájától azt a tippet kaptam, hogy főzzek bele 1-2 szem datolyát, attól jó édes lesz. Kipróbáltuk, finom, ha éppen apuka nem kapkodja be véletlenül a kásába szánt, kikészített datolya szemeket még reggeli előtt.
MATRAC
És jöjjön ismét az én örök keresztem, az altatás. Nem panaszkodom, onnan, ahonnan indultunk az esti-és délutáni alvásokat tekintve, úgy gondolom, most már szinte a csúcson vagyunk (kis segítséggel alszik el délután és este a 21 hónaposom, úgy, hogy ő fekszik a saját ágyában, én meg mellette egy matracon, aztán szép csendben ki tudok surranni a szobájából). A matracvásárlás előtt felmértem a terepet a hiperekben, milyeneket lehet kapni, de vagy a vastagsága, vagy a huzata nem volt az igazi. Aztán jött a tipp a szomszédtól: az egyik kisebb lakberendezési lánc árul összecsukható matracot, kétféle kivitelben is, így nappal sem kell kerülgetni, így összehajtva nem foglal nagy helyet és meglepő módon feküdni sem kényelmetlen rajta. Bónuszként pedig a huzata levehető, mosható.
Szóval, nem nagy dolgok, de én mégis hálás voltam értük. Nektek mi volt a legjobb tanács/tipp/ötlet, amit valaha a szomszédoktól kaptatok?
kiemelt kép: Toa Heftiba Unsplash
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése