Rachel Brathen, azaz a 'jógacsaj' nagy kedvencem, és most már nemcsak a jógás posztjai, videói miatt bírom. Nemrég született meg a kislánya, és persze azóta sem állt le a posztolással, most az anyasággal kapcsolatos érzéseit, tapasztalatait is megosztja. Lehet azon vitatkozni, hogy sok-e, amit kitesz a kirakatba az életéből, ezzel a bejegyzéssel azonban szerintem sokan tudunk azonosulni:
[caption id="attachment_1750" align="aligncenter" width="600"] kép: babyology.com.au[/caption]
"Itt a lista, hogy mit csinálok »rosszul«, mióta anya vagyok (már ha hallgatnék azokra, akik mindezt mondják):
1. Együtt alszom a babámmal - a közvélekedés szerint neki a saját ágyában, tőlük, a szüleitől külön kellene aludnia.
2. Szinte egész nap karban van - mások szerint le kellene tennem, hogy önállóan aludjon, még akkor is, ha sír, hiszen így lesz "független."
3. Fotókat posztolok a babámról az internetre - sokan úgy gondolják, ez egy marketingfogás részemről, és táptalajt adok ezzel a pedofiloknak.
4. Hagyom, hogy az oldalán aludjon - ezzel a BH-t kockáztatom.
5. Engedem, hogy a kutyáink közel menjenek hozzá - baktériumveszély!
6. Kiviszem a tengerpartra - egyesek szerint túl korai neki még elhagyni a házat, a testi épségét teszem kockára.
7. Szoptatom a kisbabámat - néhányan úgy vélik, ez nem elég tápláló a babám számára, és azzal, hogy a szoptatásról írok, megszégyenítem azokat az anyákat, akik tápszereznek.
8. Túlöltöztetem, vagy éppen alulöltöztetem - ez persze mindig attól függ, kivel beszélek éppen...
...és még sorolhatnám. Az én véleményem pedig:
ha hallgatnék mindenkire, aki megpróbálja megmondani, hogyan neveljem a gyerekemet, valószínűleg MEGBOLONDULNÉK.
Még csak most lettem anyuka! Minden tőlem telhetőt megteszek, és ahogy múlik az idő, egyre jobban megy. Bízom az ösztöneimben, próbálom kitalálni, mire van szüksége a babámnak és hagyom, hogy vigyen a flow... Ha tanácsra lenne szükségem - hát majd kérek (és egyébként gyakran meg is teszem)!
Szeretem ezt a közösséget, ezért is osztom meg az én anya-sztorimat. DE nincs szükségem ítélkezésre, negatív megnyilvánulásokra, senkitől. Van épp elég olyan pillanat, amikor kétségeim vannak, hogy valóban jól csinálom-e... Tegnap például nagyon nehéz éjszakánk volt, és az egész reggel arra ment rá, hogy azon gyötrődtem, miért olyan nyugtalan a kislányom? Fáj a hasa? Valami rosszat ettem? Túl szoros a pelusa? Teljesen másképp kellene csinálnom az egészet? Basszus, nem tudom. Teszem a dolgom, a legjobb tudásom szerint - mint minden anya."
(Az eredeti bejegyzés ITT)
kiemelt kép: Yoga Girl/fb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése