Kamaszok és motiváció - veszett ügy?

Testközelből szemlélem egy kamasz mindennapjait. Nemsokára saját lábra áll, felsőoktatásba jár majd és/vagy dolgozik. A gond csak az, hogy a mi generációnk élethez való receptjei nem mindig passzolnak az ő világához. Hogyan lehet őt mégis motiválni?  

 

Vér szerint nem az én gyerekem, a férjem révén mégis az életem részévé vált. Látom az örömeit és vívódásait. Látom, hogy non stop jelen van online (messenger, Facebook, Youtube, számítógépes játékok), és látom azt is, hogy mennyire lenézi a tanárait, amiért még egy e-naplót is képtelenek rendesen kitölteni. 

Elcsépelt frázis, de igaz: ő már egy más generáció. Egész konkrétan ő a Z-k tagja. Amikor ő született már sok mindenkinek volt mobiltelefonja. Amikor ő óvodás volt, a legtöbb háztartásban már volt internet Magyarországon. Amikor ő iskolába ment, megjelentek az okostelefonok. Most, hogy nagykamasz, ki sem engedi a kezéből a mobilját. Videóról videóra, chat-ről chat-re él. Én úgy szocializálódtam, hogy egy filmet végignézünk az elejétől a végéig. Ő egy filmet a tévében több részletben néz meg, és nem csak a reklámok miatt: berreg közben a telefonja, messengerezik a haverjaival, megnéz egy videót a Youtube-on. Komolyan elgondolkodom néha, vajon képes-e 10 percnél hosszabb ideig koncentrálni egy filmre, vagy egy hosszabb netes cikkre...

 

[caption id="attachment_1603" align="aligncenter" width="600"] Mindig csak a kütyük...(Kép: Esther Vargas, Flickr)[/caption]

 

A Huffington Post egyik írása szerint a Z-generáció, az 1995 után születettek már sok mindenben eltérnek a mai harmincasoktól, negyvenesektől. 

• Kevésbé fókuszáltak: az "update"-ek világában élnek, folyamatos információáradatban. A figyelmük jelentősen kevesebb ideig köthető le egy dologgal.


• Jól tudnak egyszerre több dolgot csinálni: vagyis jobb "multi-tasker"-ek. Összedobnak egy prezentációt a laptopon, közben pedig csetelnek a barátokkal a mobiljukon. Hatékonyan és gyorsan váltanak játék és munka között.


• Korán kezdik a munkát: egyre több Z kezd el dolgozni 16 és 18 éves kora között. Sokan nem is mennek egyből főiskolára, egyetemre. Már nem ruháznak be a felsőoktatásba, mert tudják, hogy sokkal gyorsabban megtanulhatnak egy-egy szakmát ezeken kívül - vagyis a munkájuk közben.


• Vállalkozókedvűek: egy felmérés szerint a tinik 72% mondja azt, hogy saját bizniszbe szeretne kezdeni. Ez valószínűleg a high-tech világnak köszönhető. A Z-k leginkább az önálló munkavégzést részesítik előnyben, az egyediséget keresik.


• Nagyobbak az elvárásaik: szerintük komoly probléma, ha valami nem történik meg olyan gyorsan, ahogyan azt elképzelik. A vállalattól elvárják, hogy lojális legyen hozzájuk. Ha valahol úgy érzik, nem értékelik őket eléggé, onnét nagyon gyorsan lelépnek. 

A Z szüleinek generációja úgy nőtt fel, hogy a tudásnak értéke van, a munkát meg kell becsülni. A mai kamaszok ezzel szemben azt látják, hogy az ősök hitelt hitelre halmoztak, hogy megéljenek valahogy, kidolgozták a belüket a cégért, sok mindent alárendeltek a munkának, miközben a legfőbb motivációjuk az volt, hogy végre szabadságra vagy nyugdíjba mehessenek. 

Nem túl kecsegtető példa.

Egy Z nem akar mindent a munkának alárendelni. Ő azt szeretné csinálni, amit élvez. Ha szükséges, gyorsan vált, élete során több készséget, szakmát is elsajátít majd.

Egy francia innovátor, Emanuelle Duez szerint szépen lassan átalakul az oktatás. Többé már nem az egyetemek, főiskolák lesznek a tudás átadói, hanem maguk a vállalatok. Az a cég lesz sikeres, akinek sikerül bevonzani a tehetséges fiatalokat és kitaníttatni őket. Mindemellett pedig azt is érdemes észben tartani, hogy azok az állások, amelyekben öt év múlva el lehet majd helyezkedni, ma még nem is léteznek. A Z tehát jogosan kérdőjelezi meg az iskolát és a diplomát. 

Ilyen körülmények között ember legyen a talpán, aki képes egy jövőkép nélküli kamaszt motiválni.

A kulcs abban van, hogy átformáljuk a kérdést. Tényleg minden jövőképet nélkülöz az, amikor egy kamasz nyitottan áll a világhoz és azt mondja, lesz, ami lesz, kipróbálom magam ebben is, abban is?  

[caption id="attachment_1605" align="aligncenter" width="600"] A kamasz előtt az élet, de nem mindegy, mit visz a batyujában (kép: unsplash.com)[/caption]

 

A kamaszgyerekünk tudja, amit mi nehezen fogadunk el, történetesen, hogy nemhogy egy-két munkahelye lesz élete során, hanem rengeteg. Neki nem is célja megöregedni annál a vállaltnál, ahová fiatalként belépett.  

Fogalmunk sincs, mit hoz a jövő - ezt már jó ideje beláttuk. Ennek ellenére, bármennyire is nehéz, de azért mi próbáljuk motiválni, hogy a gyerek tudja, vannak dolgok, amikért érdemes küzdeni.

• Büntetés helyett a hangsúlyt inkább az elismerésre helyezzük. Azt vettük észre, hogy a dicséret hatalmas löketet ad a gyereknek. Ez pedig tovább sarkallja arra, hogy a jövőben is jól teljesítsen. A férjem zseniális a következetességben, éppen ezért elvárja a fiától, hogy tanuljon és megfelelő - nem feltétlenül kitűnő! - jegyeket hozzon. Ehhez persze kell olykor az atyai szigor is, amikor nem ad lehetőséget a lógásra (ha kell, fennmarad éjfélig, hogy kikérdezze a memoritert). Viszont, amikor megvan a kívánt eredmény, akkor sosem mulasztjuk el megdicsérni. Az elismerés ugyanis pozitív hatású, igen jó doppingszer. Ehhez azonban az kell, hogy ne a vakvilágba dicsérgessük őt folyton (annak nincs súlya), hanem azért, amit véghez vitt. Legyen az egy iskolai jó jegy vagy egy ügyesen kivitelezett manőver a kedvenc számítógépes játékán. 


• Tudjuk jól mi is, hogy a lexikális tudás, amit az iskola elvár tőle nem sok mindenre lesz jó a későbbiekben (ezen sajnos mi most nem tudunk változtatni), de legalább a szorgalmat és a koncentrációt megtanulja. Ez persze Y és X generációs beidegződés, azonban sokat nyerhet a mai fiatal is, ha nem csak a szerencsére és a "perc-sikerekre" bízza magát, hanem energiát is fektet a céljába. A későbbieknek pedig remélhetőleg ügyesen mixeli a szerencsét az ötleteivel és a munkával.


• Ha segítségre van szüksége, megadjuk neki. Nem elég ha papolunk: "tanulj fiam!"; majd mint, aki jól végezte dolgát, hátradőlünk, ha meg rosszul teljesít a suliban, leszidjuk, megvonjuk tőle a tévét, számítógépet. Ebben nem hiszünk. A sikertelen dolgozatok és tanulmányi eredmények okát feltárjuk, és ha kell megteremtjük a feltételeket a jobb teljesítmény érdekében. Lehet, hogy csak arra van szüksége, hogy kikérdezzük a feleletet, de lehet, hogy külön tanár kell egy-egy nehezebb tantárgyhoz. Ez azért is fontos, hogy ha a jövőben megakad valamivel, akkor ne csak legyintsen és önsajnálatba merüljön, hanem keresse meg a megoldási lehetőséget, forduljon olyan emberekhez, akik orvosolni tudják a problémáját.


• Nyitott, őszinte kapcsolatot igyekszünk vele fenntartani.  Úgy gondoljuk, hogy a hitelesség az egyik legfontosabb szülői minta, amit átadhatunk. Mesélünk neki a saját tapasztalatinkról, saját gondjainkról és örömeinkről. Elismerjük a tévedéseinket és hibáinkat. Persze sok mindent a saját bőrén kell megtapasztalnia, mi mindenesetre megmutatjuk neki - főként sztorizgatáson keresztül - saját és családbeli példákon, hogy melyik életút hova vezethet. Így ő is össze tudja rakni magában, hogy mi az, amit szeretne, és mi az, amit nem.

 

Te hogyan motiválod a kamaszgyereked?

 

Így állt ki Anne Hathaway az anyatársakért

Egy korábbi, az amerikai szülést és gyereknevelést bemutató posztunkban már rácsodálkoztunk a tengerentúli, nem túl anyabarát szülési szabadságot szabályozó rendszerre. És most jön Anne Hathaway jószolgálati nagykövet, aki több oldalról is megtámadja ezt a rendszert: még a  nőnap alkalmából tartott egy beszédet az ENSZ-ben, és nemcsak a nők szempontjából vizsgálta meg a kérdést. 

Az anyáknak is csak kényszermegoldás jellegű, az apák számára pedig egyáltalán nem létező szülési szabadság ellenében olyan szabályozást sürget, mely bármely szülő számára lehetővé tenné, hogy otthon maradhasson a babával, ez ne csak a nők számára elérhető lehetőség legyen, és ebbe a család se rokkanjon bele anyagilag...

 

[caption id="attachment_1584" align="alignnone" width="600"] kép: hollywoodreporter.com[/caption]

 

A színésznő maga is anyuka, így a témában személyesen is érintett. Többek között azt is kifejtette, kisfia születésekor hogyan érett meg benne a gondolat, hogy a szülési szabadság jelenlegi, amerikai rendszerén változtatni kell (a paradigmaváltást ezügyben egyébként globális szinten is szükségesnek látja):

"Sok más szülőhöz hasonlóan én is azon tűnődtem, hogyan fogom megtalálni az egyensúlyt a munkám és az új szerepem, az anyaság között... és ebben a pillanatban  az USA politikája és a szülési szabadságok statisztikája rémlett fel előttem.

Az amerikai nők jelenleg 12 hétre mehetnek fizetetlen szülési szabadságra. A férfiak ezzel szemben semmire sem jogosultak. A kisfiam születése után egy héttel ezt a tényt már más nézőpontból láttam: alig tudtam járni, megismertem egy kis emberkét, aki teljességgel a férjemtől és tőlem függött, én pedig sokmindenben a férjemtől függtem, valamint rengeteg dolgot újra kellett tanulnunk a kapcsolatunkról, a családunkról; olyasmiket, amikről azt hittük, már rég tudjuk. De ez másképpen csapódott le."

 

[caption id="attachment_1589" align="aligncenter" width="600"] kép: youtube[/caption]

A szülési szabadsággal kapcsolatos pénzügyi támogatás rendszerét pedig így kritizálta: 

"Emlékszem, azon gondolkodtam, hogy a terhesség egyenes gyakorlati következménye egy újabb éhes száj, amit etetni kell... és pont Amerika egy olyan ország, ahol az ember fizetéstől fizetésig él. Ebben a rendszerben egy nő hogyan tud elmenni 12 hétre szülési szabadságra, fizetés nélkül; pénzügyileg ez hogyan oldható meg?

Az igazság az, hogy nem túl sokan tehetik meg. Négyből egy amerikai nő két héttel a szülés után visszamegy dolgozni, mert nem engedheti meg magának, hogy hosszabb ideig maradjon otthon."

 

Majd azzal folytatta, hogy a szülési szabadság nőkre korlátozása hogyan terheli túl az asszonyokat, s így az apák hogyan jutnak kisebb szerephez, ha a családról van szó:

 "Az a feltételezés és gyakorlat, hogy a nőknek kell rendben tartani a háztartást és összefogni a családot, egy nagyon is valóságos sztereotípia, ami nem csak a nőket diszkriminálja, de korlátozza a férfiak részvételét és kapcsolatát nemcsak a családdal, de a társadalommal is."

Végül, a színésznő úgy összegezte mondanivalóját, hogy bármilyen jó szándék is motiválta a szülési szabadság rendszerének megalkotóit az elmúlt években, ez a rendszer már nem tartható, megérett a változásra, és ne csak nemi alapon kaphasson valaki jogot a szülési szabadságra:

"Hiszen nem csak egyféle családmodell létezik. A mai modern világban, néhány családban pl. két apuka van. Pontosan milyen szülési szabadság szolgálja az ő érdekeiket?"

A kérdés csak az, ezek a gondolatok eljutnak-e a döntéshozók füléig, és lehet-e mindennek létjogosultsága Trump Amerikájában. 

A beszéd teljes egészében ITT megtekinthető.

 

kiemelt kép: popsugar.com

 

Mit tehetsz a szülés utáni testedért?

Nemrég nosztalgiáztam arról, milyen gyorsan eltelt egy év... a kisfiam pedig lassan féléves, és a születése utáni első hetekben erősen kerestem önmagam ebben a teljesen új helyzetben.

Miután a 6 hetes kontrollon egy jó ideje túlestünk, és minden rendben az egészségemmel, plusz a napirendünk is többé-kevésbé beállt, azóta igyekszem magamra is egyre több időt (és figyelmet) fordítani. Nem állítom, hogy újra csúcsformában vagyok, de szépen lassan haladok a kitűzött cél felé - mind kilók, mind fittség, mentális jól-lét tekintetében. Nekem az alábbi néhány dolog bejött, és azt hiszem, nemcsak a testemnek tettem-teszek vele jót: 

[caption id="attachment_1471" align="aligncenter" width="600"] kép: pixabay / thedanw[/caption]

Elfogadás
Azt hiszem, ez a kiindulópont, és az elején ez volt a legnehezebb, főleg az első pár hétben. Elfogadni, hogy ez most egy ilyen állapot, és valószínűleg nem fogunk olyan ütemben visszaalakulni, ahogy azt a magazinok meg a celeb-instaprofilok mutogatják, és még a saját elvárásainkat is érdemes minimalizálni, így minden apró lépésnek, eredménynek lehet majd örülni, ezt tapasztalatból mondom. 

Szoptatás
Egyes kutatások szerint a szoptatás napi 500 kalóriát éget el, és ha okosan,  nem "kettő helyett", hanem "kettőért" eszünk, akkor a várandósság alatt felszedett kilóknak is könnyebben búcsút mondhatunk. 

Sok folyadék
Nemcsak a szoptatás miatt, hanem gyakran a nassolási vágy leküzdése is könnyebb, ha eleget iszunk. Én vízszűrő kancsót használok, így monitorozni is tudom, hogy iszom-e eleget a nap folyamán, és van egy nagyon jó, telefonra letölthető app, ami még emlékeztet is, ha elfelejtünk inni, erről korábban már írtunk itt. 

Nagy séták
Kicsit hosszúra nyúlt ez a tél, és hálás voltam minden olyan napért, amikor le tudtunk menni sétálni, és nem csak az ablakból bámultuk a szmogos felhőket vagy hallgattuk az esőcseppek kopogását. És bár szívesen futnám újra körbe a Margitszigetet, most úgy vagyok vele, hogy a babakocsi tologatás lehet akár egyfajta sport, még intervall edzést is lehet vele kerekíteni, ha váltogatjuk a sétatempót :-) A strollfitet is nagyon szeretném kipróbálni, ha egy picit nagyobb lesz a kisfiam, biztosan belevágunk. 

[caption id="attachment_1546" align="aligncenter" width="600"] kép: olvasónktól[/caption]

Jóga
A babavárás előtt intenzíven gyakoroltam, és oktattam is, a várandósság alatt pedig kismama jógára jártam, tehát volt egy alap edzettségem. Azonban a szülés utáni első hat hétben, amikor éppen eszembe jutott, csak mentálisan gyakoroltam (azaz elképzeltem, hogy jógázok), ennyire voltam képes. Nem mondom, hogy könnyen ment a napi, fizikai rutin visszaállítása, sőt, az első napüdvözlet konkrétan fájdalmas volt. De ahogy telik az idő, azt érzem, egyre inkább emlékszik a test, hogy egykor mire volt képes, és igyekszem nem siettetni, bár a türelemnek gyakran híján vagyok. 

Masszázs
Sose voltam egy nagy masszázs-fan, de a szoptatásból eredő testhelyzetek miatti rossz tartás, a baba (aki lassan 7 kiló) emelgetése nyilván extra terhelés a testnek. Így jutottam el a Menthai-ba kismama masszázsra. Ezt a fajta, thai alapokra épülő masszázst nemcsak várandósoknak, hanem szoptatós anyukáknak is receptre írnám fel. Érdemes egyszer-egyszer megszervezni a babafelvigyázást egy 60 perces kezelés erejéig, hogy kicserélve, a terápia után újult erővel érkezzen haza a mami - ezt a férjem is igazolhatja...

Fodrászat
Több, gyakorló anyukától kaptam azt a tanácsot, sőt egyik kedvenc babás-mamás könyvemben olvastam is, hogy érdemes egy rövidebb, kompaktabb frizurára váltani. Én a hosszú hajamról nem tudtam lemondani, de azért kellett a karbantartás. Szerencsém van, mert a fodrászom, akihez több, mint 10 éve ragaszkodom, nemcsak a hajamat ápolja, de nagyon jó beszélgetőpartner is, és mivel egyedül dolgozik egy kis üzletben, nem jelent gondot, ha családilag érkezünk (a férjem haját is ő vágja), és a babát sem kell otthon hagynom, a szoptatás is simán megoldható nála. 

Farmer
Szerintem mindenkinek van lánykorából legalább egy olyan farmerja, ami egy számmal nagyobb. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogok neki örülni, de felszabadító élmény volt a sok macinadrág és cicanaci után, ha csak egy séta erejéig is, belebújni.

[caption id="attachment_1538" align="aligncenter" width="600"] kép: pixabay / PublicDomainArchive[/caption]

 

kiemelt kép: flickr / Donnie Ray Jones