Egyszer azt álmodtam, hogy a világra jövök. Zuhanok a semmibe, vákuumban vagyok, sistergő hangokat hallok, a semmi hangját. Aztán hirtelen filmszakadás, kint vagyok. Kint, de hol? Sípol a fülem. Kopaszodó, szemüveges férfi hajol fölém. Mosolyog, szemében vidámság. A kezében tart, hálás vagyok neki, amiért ilyen jó hozzám. Megszülettem.
Nem tudom, hogy álom volt-e vagy visszaemlékezés, de valóban úgy éreztem, a születésem pillanatait élem át újra. A napokban elolvastam a francia szülészorvos, Frédérick Leboyer könyvét, A gyöngéd születést és ez az álom-emlék jutott eszembe. Egyre inkább bizonyosságot nyert bennem, hogy a szülőszoba egy szentély, ahova csak mély tisztelettel és gyöngédséggel lehet belépni.
Szemezgettem hát pár idézetet a könyvből.
+1: Az újszülött tükör. Az önök képét vetíti vissza. Csak önökön múlik, hogy meg ne ríkassák.
Idézetek forrása: Frédérick Leboyer - A gyöngéd születés, T-Twins, Budapest, 1994
Képek forrása sorrendben: 1. clappstar, Flickr - 2. Pixabay - 3. Jessica Pankratz, Flickr - 4. Pixabay - 5. Pixabay - 6.Tore Bustad, Flickr - 7. Jose Maria Cuellar, Flickr- 8. Lindsey Turner, Flickr - 9. Pixabay - 10. Ari Landworth, Flickr - 11. Robert Murphy, Flickr - 12. Pixabay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése