Elhagyott egy másik terhes nőért - ő lányt szül neki

Kiegyensúlyozott volt a házasságom

Sosem voltam féltékeny a férjemre, a bizalom adott volt a kapcsolatunk elejétől. Talán azért is volt fontos ez mindkettőnknek, mert neki egy újrakezdés volt a velem való találkozása egy korábbi házasság romjain, nekem pedig egy új remény, hogy féltékenységi jelenetek nélkül is van szerelem, együttélés.

Hatodik évünket kezdtük együtt, amikor a múlt héten bejelentette, hogy ő nagyon boldog - de nem velem, hanem egy volt kolléganőnkkel... Hidegzuhany. Lepillantottam a hasamra - magasra szaladt szemöldökkel -, mert hát mégis októberre várjuk a második fiúnkat. Vagyis ezek szerint csak várom... Nem kertelt, tovább is tudta fokozni a hangulatot ezen kora esti beszélgetésünk alkalmával, bevallotta, hogy a hölggyel - nevezzük Rékának  - előrehaladottabbak a dolgok, legalábbis, ami a kapcsolatuk mélységét illeti. Nem elég, hogy rátalált a szerelem, de Réka már várandós is tőle, ami pedig az ultraszuper pluszpont, hogy kislányt hord a szíve alatt, ez most derült ki a 12 hetes ultrahangon. "Érted? Lány!" - mondja csillogó szemmel, én pedig azt számolgatom fejben villámgyorsan, hogy 13 hét van köztünk összesen.

Valaki csípjen meg, hogy ez kamu, hogy csak viccel, ilyen a világon nincs! Nem térek magamhoz, de a nagyobbikat mégis meg kell valakinek fürdetni, altatni kell, most előtte nem csinálok jelenetet, mert akkor senki nem alszik éjjel, legalább őt leteszem és folytatjuk ezt az épületes beszélgetést, amiből nem tudom, mi fog még kisülni, egyelőre tényleg várom, hogy felbukkanjon Jáksó a "Kész átverés"-feliratú pezsgővel.

Zakatol a fejemben, hogy most mi lesz, hogy akkor biztos fizeti majd a gyerektartást, engem nem fog elhagyni. Hiszen megígérte, hogy másodszor már csak bombabiztos alapokra köt házasságot. Elvonulok a fiammal, a férjem boldogan kíván még neki is jó éjszakát, és engem is úgy bocsát be a szobába a kicsivel, mint bármelyik másik este, megsimítja a hátam. Nonszensz az egész.

[caption id="attachment_100" align="aligncenter" width="300"] Fotó: Robert Eiserloh, Flickr (innen)[/caption]

Vége, tényleg kidob

Csörren a kulcs a zárban - még hallom még félálomból, ahogy kattan a biztonsági ajtó, én pedig még hosszan altatom a kétévest. Nem alszik ma itthon? Vagy csak levegőzni megy, meg egy csokor virágért, aztán a nyakamba borul, hogy hülye volt?

Néhány óra virrasztás után választ kapok a kérdésemre telefonon, kijózanító. Világossá válik, Rékához ment, még azt is közli, hogy elhagy, ez már biztos, őt annyira boldoggá tette, hogy ez a nő három fiú (az előző házasságából is született egy srác) után képes volt neki lányt növeszteni a méhében. Még végigfut az agyamon, hogy biológiailag csak ő "tehet" a baba neméről a kromoszómáival, de nem kezdem el telefonon magyarázni, felnőtt, diplomás férfi, az én terhességeim alatt is mindig hangoztatta, hogy neki csak fiú megy, vagy ahogy ő mondja "egy szerszámmal egyfélét."

Leteszem vele a telefont, és meredten nézek magam elé, szerencsére a fiam alszik már, a pocakomban pedig most kezd vad rugdalózásba a kisebbik. Elsírom magam, és a mobilomon pörgetem magam előtt a közös google-naptárunkat, hogy vajon melyik programja lehetett az, amit behazudott nekem elfoglaltságként, de közben a másik nővel hetyegett. Pokoli érzés, soha nem éreztem hasonlót. Elhagynak, magamra leszek utalva. Megcsaltak, és bár azt hittem, nekem egy ilyen fel fog tűnni, most be kell látom, tévedtem. És előttem van a csillogó tekintete, ahogy arról beszél, lánya lesz. Patakokban hullik a könnyem.

----------

Aztán hirtelen felriadok, a kukásautók miatt irtózatos zaj van az utcán. A férjem épp a kánikula miatt nyitva hagyott ablakokat próbálja gyorsan becsukni, hogy senki ne ébredjen fel. "Olyan vagy, hallod?" - morranok rá. - "Álmomban Réka lánnyal volt terhes, és elhagytál miatta!" Néz rám álmosan, hogy meghibbantam nyilván, a szeme pedig beszédes: nehogy már egy álom miatt haragudjak rá... Feküdjek vissza, már a feltételezés is sértő, hogy ő és Réka, akiről már többször megbeszéltük az elmúlt években, hogy akkor sem kellene neki, ha az utolsó nő lenne a Földön.

Még kell két óra, mire felocsúdom, már mindenki ébren, a férjem még viccelődik kicsit ezzel az egésszel, de én mentem elsírom magam. Nagyon mélyen megérintettek az álombéli történések. Nagyon valószerű volt. Még annál is valószerűbb. És még két-három napon át dolgozik a torkomban, a gyomromban az érzés, ami megcsapott. Persze magamnak is csináltam ezt az egészet - az első nagy ultrahangon ugyanis, ahol Ember kijelentette, hogy "sebaj, a negyedik majd lány lesz", amikor a doki ismét fiút látott a monitoron, azt találtam mondani, hogy majd a harmadik felesége szül neki lányt... És tessék. Hát, álmomban le is gyártottam a szitut.

Amikor a terhes nő álmodik...

Azt hittem, másodszorra már megúszom, de minden jel arra utal, hogy elkezdődtek a terhességemmel járó "terhes parás" álmaim. Férj már jól tudja, hogy az első gyermekemmel való várandósságom alatt is dolgozott a tudatalattim, bár ott jobbára a gyerekkel kapcsolatos félelmeim ütköztek ki éjjelente. Hogy elhagyom a születendő csecsemőt valahol véletlenül, hogy nem gondoskodom róla, hogy nem tudom bepelenkázni, hogy nem viszem orvoshoz, hogy leejtem, vagy hogy egyenesen valamilyen furcsa lényt hozok világra embergyerek helyett - elég széles volt a spektrum. (Nem mellesleg az uramnak is voltak pont ilyen álmai velem párhuzamosan.).

Minden szakember, akit csak ismerek, ezúttal is megnyugtat, hogy teljesen helyénvaló lélektanilag, ha a terhesség alatt dolgozza fel az édesanya a félelmeit (egy ma is élő, Alan Siegel nevű pszichológus például egyenesen azt állítja, ezekkel az álmokkal a magzathoz való kötődés is elkezdődik, erősödik, mások pedig azt is bizonyították, hogy aki sok terhesálmot tud le várandósan, kisebb eséllyel esik gyermekágyi depresszióba aztán), de azért ez most kicsit több volt ennél.

Világéletemben jó kis indikátornak számítottak az álmaim, üzentek sokszor, bátran bele tudtam mindegyikbe kapaszkodni, meríteni belőlük. Tanulság volt ez is, az elme hatalmáról ezúttal, és arra kellett rájönnöm, hogy komolyan kell venni magam és a kósza kijelentéseimet, mert mindennel teremt az ember lánya. Én pedig a hosszú, közös energiabefektetésekkel teli házasságra tettem fel mindent. Akkor semmi keresnivalója az elmémben az ilyen félelmeknek, de első körben a gyökerét kell megkeresnem a valóságban, hogy még egyszer ne tudjon kicsírázni odabent, váratlan helyzetekben. Adott a feladat - álmomban sem gondoltam volna, hogy a második gyerekkel való várandósságom még ilyen feladatok elé fog állítani - hát mégsem fog rutinból menni ez az egész...

(További írásaimat keresd a Második feleség blogon, ha tetszett :))